Nagy divat lett manapság az alternatív gyógyítás. Sőt egyáltalán minden, ami alternatív. A mi gyermekorvosunk nem pártolja a homeopátiát. Az első pisszenésre dönti a gyerekbe az antibiotikumot. Én – szegény elsőbabás anyuka – meg csak lesek. A környezetemben lévő kismamák pedig a fülem rágják a homeopátiával.

Én olyan szkeptikus fajta vagyok általában mindennel. Ez a „hasonló a hasonlót gyógyítja” elmélet is sántít nekem – azért egy betegség több, mint tünetek együttese. Az sem fér a fejembe, hogy egy oldat többszörösen hígított változata – ami gyakorta az eredeti anyag molekuláit sem tartalmazza – hogy lehet erősebb az eredetinél. Persze, biológiai információ, tudom. Hiszem is meg nem is.

A múlt hónapban a gyerek három hétig beteg volt. Vírussal kezdődött. Kapott antivirális szert és antibiotikumot, ha felülfertőződne. Semmit nem javult, így „biztos, ami biztos” alapon kaptunk még egy doboz antibiotikumot, az első befejezte után 5 nappal. A köhögés elmúlt, de náthás lett, majd egy napig lázas is volt. Akkor vittem el egy szakorvoshoz, mert úgy láttam, a háziorvos sötétben tapogatózik. Ott közölték, hogy nem is piros a torka. Azóta nem szedünk semmit. Még két hétig náthás volt, de szerencsére ez már magától elmúlt. Kicsit most én is hitem vesztettem a hagyományos terápiában. Lehet, hogy egy csecsemőnél tényleg ilyen makacs egy megfázás? Csak én találom soknak a gyógyszert?

Gyermekorvosunk esküdt ellensége a természetes gyógymódoknak. Placebo-hatást tulajdonít nekik. Persze az sem rossz, ha működik. Nálam arra esély sincs, hogy higgyek a dologban, de a gyerek azt hiszem, még egyik tudományos irányvonal felé sem kötelezte el magát… Nála még talán beválhat. A homeopátiás gyermekorvosnál 12 ezer egy vizit. Ha vissza kell menni, a második, harmadik jelenés valamivel kevesebb. Van olyan ismerősöm, aki esküszik rá, de a gyereke mégis folyton taknyos. Antibiotikumot sosem kap, az anyja ezt immunizálásnak nevezi. Néha úgy látom, ez az alternatív, természetközeli látásmód inkább divat, mint meggyőződés. Homeopátiás orvoshoz járó kismamák közül nem eggyel találkoztam, aki azt sem tudja, mi ez az egész pontosan. Azt hiszem, én kihagyom.

Az életmódmagazinok minden nap előállnak egy új, csodálatosnak kikiáltott módszerrel. Néhányat saját bőrömön is megtapasztaltam, ismerősöknek köszönhetően. Sajnos az a típus vagyok, akinek mindenről megvan a kiforrott véleménye, de ezt nem mindig vagyok képes kommunikálni, ha lehet, hogy ezzel megsértek valakit. Férjem egyik rokona ajánlott egy hölgyet, aki gyógyítóként, médiumként aposztrofálta magát. Nem sok kedvem volt a találkozóhoz, de nem akartam megbántani a rokont sem, hiszen segíteni akart. A hölgy hamar közölte, hogy van egy megszállóm – a nagyapám feltehetőleg, de ne aggódjak, hamar lebeszéli rólam. (Szegény papa, ha tudta volna…) Arra is fény derült, hogy pár éven belül anya leszek, fiam születik. (Nagy éleslátás kellhetett hozzá: 28 éves, fertilis korban lévő nő, aki nem védekezik és nincs szervi baja.) Igaz, hogy a fiú lány lett. Sebtiben egy szívműtétet is elvégzett a hölgy, ami – utóbb kiderült – nem járt sikerrel. Ehhez hasonló műtétet már végeztek a gerincemen is. Természetesen a dolog akkor működik, ha a páciens hisz benne. Na, itt szúrtam el. Persze a sikertelenséget így már könnyű magyarázni. Szellemsebészetnek hívják a technológiát, úgy tartják, a betegség a lélekben kezdődik és ott is kell gyógyítani. Kétkedőknek nem ajánlott.

Valaha, amikor még nem volt divat a sok ezo-izé, biorezonancia-terápiára is jártam. Kellemes volt, bár látványos eredményt nem hozott. Elvileg a szervezet önregenerációs képességét erősíti. A szemüvegben, amit viselni kellett közben, különféle színeket lehetett látni. Az lett volna jó, ha végre a zöld is előkerül, mert azt jelentette volna, hogy kezdek gyógyulni energetikailag. Hát, az a zöld nagyon nem akart előkerülni, bár a számlától már kezdtem zöldet látni a gép nélkül is.  Ez is az „ártani nem használ” kategória maradt.

Az egyetlen dolog, amiben hiszek a hagyományos orvostudomány mellett, az a pozitív gondolkodás. Hiszek abban, hogy ezt is lehet „tanulni”, de nem pénzért és nem mindenféle gyógyítótól, hanem saját erőből. A megfázást nem gyógyítja, de ha lelkileg erősek vagyunk, a fizikai problémákat is könnyebben leküzdhetjük. Ti hogyan gondolkodtok a test és lélek gyógyítóiról? Milyen tapasztalataitok vannak?

Juditty