2007-ben történt, szép, meleg május volt. Előző év szentestéjén hagyott el a vőlegényem, így a következő év eleje mértéktelen pasizással telt (3-4 férfi is volt egyszerre), voltak rövid viszonyok és alkalmi kapcsolatok, volt egy szintén csalódott tíz évvel idősebb alkalmi partnerem, akivel eljártam bárokba, dumáltunk, cigiztünk eleget (néhány hónapig dohányoztam havi egy doboznyit). Aztán jött egy pár hetes szenvedős kapcsolat Csabával, akitől aztán szépen búcsút is vettem Gáborral való első randim után.
Igaz, akkor már nem jártunk, de ő még próbálkozott nagyon nálam. Hozzátenném, hogy nem vagyok egy bombázó, molett alkat vagyok, de a természet szép arccal, 177 magassággal, formás alakkal, humorral és kacérsággal ajándékozott meg, ezért a legtöbb férfinak tetszettem. Gábor egy volt a sok közül, akikkel online ismerkedtem meg.
Nekem már hónapok óta volt egy adatlapom fent, ő akkor regisztrált és az általa indított keresés engem dobott ki elsőnek. Több lánynak is írt egyszerre, előttem meg is beszélt két találkozót, de a lányok nem jöttek el. Én egy két héttel az első levele után találkoztam vele. Éjszakás műszakban dolgoztam 12 órában, azt követően meg egy másik sráccal volt randim, aki nálam is aludt (édesanyám kórházban volt akkor pár hétig). Annak a srácnak menyasszonya volt, aki éjszakás volt azon az éjjelen, szemét dolog tudom, mindkettőnk részéről, elég mélyre süllyedtem akkoriban... persze azóta ők is összeházasodtak, hmmm... de térjünk vissza Gáborra. Szombaton találkoztam vele a pláza előtt, negyedórát késtem, annyira sokat tollászkodtam, ideges voltam. Ő közben bement nézelődni, így az egyik üzlet előtt pillantottam meg, nagyon szép kék szeme volt (amit azóta a két kisfiunk is örökölt) és olyan gyönyörűen csillogott. Én is tetszettem neki.
Sétát javasolt az avasi kilátóban, de magassarkúban voltam, ezért leültünk az Erzsébet téren, amiről azt kell tudni annak, aki nem miskolci, hogy nagyon hangulatos májusban, minden pad körül két fa van, millió rózsaszín virág díszíti tavasszal. Sokat beszélt, mesélt a régi vállalkozásáról, szenvedélyesen, hosszan. Jó volt hallgatni, bár én nem sokat jutottam szóhoz (ebben is kivételes volt, általában én fecsegtem, flörtöltem).
A randi vége felé beültünk a mekibe egy kólára, ott parkolt az autóval az étterem mellett. Mondtam, hogy mennem kell, mert találkozom egy ismerősömmel, persze rögtön leesett neki, hogy egy másik pasi (ekkor ő úgy gondolta, hogy ennyi volt velem. Ráadásul egy expasi, aki sok év után, egy csúnya szakítás után rámtalált a chaten, sajnos szóba álltam vele. Igazából nem is emlékszem, hogy mit akartam tőle, semmit sem változott, csak nyomta a sok süket szöveget ez a tipikus vidéki bunkó. Hogy ő járt a Parlamentben (imádja a politikát), hogy ő koncertet adott a New York-i Metropolitanben (karmester a drága), stb. Nos, igen, ezt még 16 évesen megettem, akkor már nem. Csak annyit kérlelt, könyörgött, hogy találkozzam vele, hogy beadtam a derekam, meghallgattam. Jót mulattam rajta magamban. Megpróbált beinvitálni egy közeli panzióba... na, ez betette a kaput, és elkezdtem vele üvölteni, hogy mégis mit képzel, ő kicsoda? Nem több, mint egy vidéki kispöcsű, de annál nagyobb pofájú link alak, akinek még fel sem áll rendesen... és a többi.
Este hazaérve valamiért írtam Gábornak egy sms-t (nem szokásom jelentkezni, mert szerintem ez a férfi dolga), annyit írtam, hogy jól éreztem magam vele, szeretném még látni. Ő nem nagyon akart válaszolni, de valamiért mégis megtette... az isteni sugallat. Már sokadszor.
A második randinkon már lapos cipőben mentem, felsétáltunk a kilátóba, beültünk egy őszilére, sokat nevettünk. Ő lent hagyta a kocsiban a pénztárcáját... így én fizettem, szegény, elég cikinek érezte, én nem. Leültünk ismét a kedvenc terünkre és elcsattant az első csók is. Boldogok voltunk. Ez volt a második randink, vasárnap. Hétfőn nem találkoztunk, akkor még azon az elven voltam, hogy nem kell minden nap találkozni, főleg az elején, pedig ő nagyon szeretett volna látni. Jaj ezek a régi „randiszabályok”... (valaki erről egy posztot?)
Kedden és szerdán is találkoztunk, és elhívott magával a pécsi körútra, mivel áruszállító volt akkor. Bejártuk Budapestet, Dunaújvárost, Kaposvárt, Szigetvárt, Pécset. Egy kedves kis hotelben aludtunk, így a megismerkedésünk utáni 5. napon. Ettől fogva nyár végéig minden útra elmentem vele, bejártam az egész országot, fürödtünk a Balatonban Keszthelynél, voltunk Csehországban, aludtunk a debreceni Nagyerdő melletti hotelban, megnéztük Pesten a Tropicariumot, de azért a kedvenc városom mégis Kaposvár maradt a hangulatos főterével és a földből kijövő kis szökőkútjaival.
A kapcsolatunk elég viharos volt, mivel ő is pont olyan makacs, indulatos és konok, mint én. Az első férfi az életemben, aki mellett igazi nőnek érezhetem magamat, végre nem én hordom a nadrágot és nem én irányítom a kapcsolatot... emiatt elég sokat veszekedtünk, az első évben egyszer szakítani is akart velem, még az exénél is bepróbálkozott, mikor összefutottak az utcán. Hát szép volt az is. De végül is együtt maradtunk és egy évre a megismerkedésünk után eljegyeztük egymást, májusban meg is tartottuk a kis esküvőnket.
Utána egy darabig még anyukámmal éltünk, majd ő külön költözött, így megkezdhettük önálló házaséletünket. Még az esküvő évében terhes lettem az első kisfiunkkal, aki meg is született 2009. 06. 11-én, és Zoltán lett a neve apósom után. Még 8 hónapos is alig múlt, mikor ismét meglátogatott minket a gólya, Sanyika 2010. 11. 23-án született. A második terhességem felénél maradtak abba a veszekedések és azóta béke van. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy kompromisszumot kössünk mindenben, és türelmesek legyünk.
Én már körülbelül 30%-a vagyok a régi önmagamnak. Ha még egyszer újrakezdhetném, elmennék először egyetemre, utána megvettük volna a házat, amiben lakunk, felújítottuk volna és utána jöhetett volna a baba. De hát ember tervez, Isten végez. Így egy kicsit nehezebb lesz már diplomázni és nehéz volt felújítani a házat két kicsi mellett, de mindkét nagyszülő segítségének hála sikerült minden, amit eltervezünk. (Nem anyagi segítség, hanem babafelügyelet.) A tanulság az, hogy nem minden kapcsolat zökkenőmentes, küzdeni kell önmagunkkal, a másikkal, szeretni kell és elfogadni, türelmesnek lenni a végletekig. És mindenféle tanulmányt és felújítást befejezni gyermekvállalás előtt. Köszönöm, hogy elolvastátok!
rotarix
