Mivel többen kérdezték, ennek külön posztot szentelek. Leírom, én hogyan jutottam ki. Szóval úgy kezdődött, hogy egy barátnőm már au-pairként dolgozott egy másik országban, és elkezdtem azon gondolkodni, hogyha netalántán nem kapnék állást itthon, akkor irány külföld, Olaszország, hiszen ezt a nyelvet szeretem, tanulom már egy ideje. Tavaly szeptemberben kezdtem el először igazán utána járni a témának, több ügynökség honlapját is megnéztem (www.aupairhungary.hu az egyik leghíresebb magyar közvetítő cég), illetve felregisztráltam az aupairworld.net-re is. Aztán mégis lett állásom, így parkolópályára került az au-pair téma. Ám már a tél közepén tudtam, hogy a következő tanévet valami meleg, vidám helyen szeretném tölteni, így elkezdtem újra keresni.

Ismét felvettem a kapcsolatot az ügynökséggel, kaptam a babysitteres anyukámtól ajánló levelet, illetve egy kolléganőm is írt rólam, beszereztem az orvosi papírokat, hogy egészséges vagyok, elvileg tehát minden készen állt, hogy június végén indulhassak. Csakhogy a család nem érkezett meg. Mivel nem beszélek angolul, nem tudok vezetni és kissé túlkorosnak is számítok, ezért nem talált nekem családot az ügynökség. Hiába van a hátam mögött majdnem 10 évnyi gyermekgondozási tapasztalat és egy tanítói végzettség, olasz nyelvterületre nem nagyon tudtak kiközvetíteni. Apropó közvetítés. Ha az ember úgy dönt, hogy ügynökséggel megy ki, akkor annak fizetni kell a közvetítésért. Cserébe ők garantálják, hogy tényleg családhoz kerülsz, és ha valami baj van, akkor segítenek neked. A másik variáció, amivel én jutottam ki, az az önálló keresés. Itt megvan a rizikófaktor, hogy rossz családhoz kerülsz, nem lesz szerencséd, esetleg nem is család az, akikhez készülsz kimenni, de bátornak kell lenni és a lehető legtöbb információt begyűjteni a családról.

Én úgy csináltam, hogy miután megvolt a sok-sok levelezés a rendszerben, megkértem az adott anyukát/apukát, hogy beszéljünk skype-on is. Ha eljutottunk odáig, hogy skype-on beszéljünk, akkor kértem (ha maguktól nem tették), hogy mutassák meg a gyerekeket is. Ha még mindig szimpatikusak voltunk egymásnak, akkor bejelöltek/bejelöltem őket Facebookon, illetve elkértem a címüket, hogy megnézzem, mégis hova indulok. A családom mindebben nagyon segítőkész volt, ők már az elejétől fogva szerették volna, hogy jöjjek minél hamarabb. Anyuka megmutatta a gyerekeket, a másik au-pairt, aki akkor itt volt. Elmondta, hogy mindenképp járjak majd nyelvtanfolyamra (hiszen ezért jövök ki, hogy nyelvet tanuljak), és miután megvolt a repjegyem (amit én vettem magamnak, kevés család állja az utazás költségét) és megállapodtunk a fizetésben is, segített útvonalat tervezni, és kijött elém a pályaudvarra.

Tehát ha au-pairnak szeretnél menni (vagy a gyereked, közeli ismerősöd gondolkodik a dolgon) a következőkre nagyon figyelj:

Mindenképp ellenőrizd le a családot! Akkor is, ha elsőre a levelezésből már szimpatikusak. Nem egy olyan sztori kering, hogy apuka többet akart, hogy mégsem csak 25-30 órát dolgoztatták az au-pairt (ennél többet nem lehet), hogy nem fizették ki rendesen, hogy nem kapott teljes ellátást (mert a zsebpénzen kívül a család állja minden költséged, ennivaló, utazás, ha a gyerekekkel mész valahova, orvosi ellátást).

Csináltass EU kártyát! Ezt a OEP-nél kell megcsináltatni, de csak akkor készítik el, ha van TB-d, enélkül útnak se indulj, mert bármi bajod történik, nem látnak el.
Mindenképpen tájékoztasd a családot arról, ha valamilyen allergiában szenvedsz, gyógyszert szedsz, úgyis ki fog derülni.

Olvasd el más au-pairek tapasztalatait is. Ha van lehetőséged beszélj a család előző au-pairjével.

Vágj bele bátran! Iszonyat nagy kaland, olyan lehetőség, amit nem érdemes kihagyni, ha szereted a gyerekeket és kíváncsi egy másik ország kultúrájára.

Rabyn