Manapság a legtöbb háztartásban megtalálható a televízió és az rendszeresen megy is. Így van ez a legtöbb fiatal párnál is. Aztán idővel jönnek a gyerekek.

No, és akkor hogy van ez a tévéügy? Ott van a pár hónapos kúszó baba, megy a tévé, aztán a tipegő, óvodás, iskolás, és megy a tévé.

A szakirodalmak szerint :

Vannak akik szerint hároméves kor alatt nem is szabad képernyő elé engedni a gyerekeket, míg a három- és hétévesek közötti kicsik is napi 30-60 percet nézhetnének. A BBC szerint az ő gyerekműsoraik két évnél idősebb gyerekeknek valók. „ ( Dr. A.J. R. Waterson: A babaápolás ABC-je)

Néhány évvel ezelőtt mi, neurobiológusok, még úgy gondoltuk, hogy a genetikai programok automatikusan létrehozzák az összes kapcsolatot az agyban. A komplex neuronális hálózatokat tehát, melyek a gondolkodásunkat, az érzelmeinket, a cselekvéseinket irányítják, genetikailag programozottnak tartottuk. Azonban már tudjuk, hogy hosszú távon csak olyan kapcsolatok jönnek létre a gyermek agyában, amelyek a konkrét élet-világban is rendszeresen aktiválódnak. Amit nem használunk, az elsorvad. A genetikai programok arról gondoskodnak, hogy először nagy többlet jöjjön létre idegsejt-kapcsolatokból. Az agyunkban lévő legfontosabb neuronális áramkörök kialakításához elsősorban arra van szükségük a gyerekeknek, hogy megtapasztalják saját testüket. És ezt nem a képernyő előtt ülve szerzik meg, függetlenül attól, hogy mi megy a tévében.” (Élet és Tudomány 2009. évi 13. száma, Interjú Gerald Hüther professzorral )

Súlyosbíthatja a kisgyerekek alvásproblémáit a sok televízió nézés és a számítógépezés, állítják a kutatók. Nehezebben alszanak el, gyakrabban ébrednek fel az éjjel, és gyakrabban jelentkezik náluk a nappali fáradtság.” ( Szülők Lapja, 2011-07-12)

Adott tehát a szakirodalom, miszerint kétéves kor alatt ne, és utána is csak mértékkel, természetesen gyerekeknek való tartalommal. De vajon az agyonmédializált világunkban ez hogy néz ki a hétköznapokban? Apuka és anyuka nem néznek tévét, csak miután elaludt a baba, vagy a kisgyerek? Illetve apuka néz, míg anyuka fekteti a gyereket? Vagy teljesen lemondanak a szülők a tévéről, ha már gyermekük van? Vagy megy a tévé egész nap, a gyerekek meg nézik, amihez van kedvük. Nem, nem feltétlen negatív tartalmú műsorokra gondolok. Ott a híradó, amit azért illik nézni, képben kell lenni azzal, hogy mi történik a világban, vannak más nyelvű hírműsorok, CNN, BBC, etc. No de hát a BBC gyermekműsorai saját bevallásuk szerint sem valók két év alattiaknak, akkor a hírműsoraikat nézhetik a babák, kisgyerekek? Vagy a tipegő, kúszó, mászó gyerekeket be kell zárni a szobájukba, míg a szülők tévéznek? Nagyobb – már iskolás – gyerekeknél hogy működik a szülői kontroll? Mit szabad és mit nem nézniük? Hogy lehet felügyelni?

Rendben, a gyerek ne tévézzen, az idegrendszere miatt. Nagyon elterjedt, hogy családokban, főleg, ha a családtagok messze élnek, skype-on tartják a kapcsolatot. A skype kamera formailag úgy néz ki, mint amikor a tévében valaki beszél. Akkor a skype-ot nézheti, a tévét nem?

Nem szeretném agyontűzdelni szakirodalommal, de elég hosszadalmas tanulmányt olvastam arról, hogy a gyerekek nem képesek a televízió képi anyagát értelmezni. Mert az arc, amelyik beszél, néha közelebb van, néha távolabb, mert a kamera nem azt mutatja, aki beszél, vagy felváltva mutat két arcot.  Állítólag 5-6 éves korukra tanulják meg értelmezni a televízióban látottakat. Jó, mondom én, a gyerek nem tudja a tévét értelmezni, de ha a nagymama a skype kamerán integet, akkor én úgyis azon vagyok, hogy megtanítsam értelmezni, hogy az ott a nagymama. A gyerek tehát a várhatóan a szakirodalomnál előbb megtanulja értelmezni a nagymamát, ami olyan, mint a tévé. Most akkor tudja vagy nem tudja értelmezni? A napokban a CNN-t néztük, nem is magyarul van, meg hát úgysem érti a baba (7 hónapos). Rögtön a második hír arról szólt, hogy valahol Ázsiában a hatóság megtalált egy a földbe elásott még élő kislányt. A kamera közelről mutatta, ahogy ássák ki. A lányom persze nézte, én gyorsan és ijedten ugrottam fel, és vittem el onnan a babát. Mit csinálok, ha megérti, hogy ő elásható, feláldozható, stb.? Hogyan oldom a félelmeit, honnan tudom, hogy fél?

Annyi, annyi kérdés van bennem. Semmi emlékképem nincs a kisgyerekkori tévézésről a gyermekkoromból, nincs a férjemnek sem. Nem volt tévénk, vagy csak nem érdekelt a fekete-fehér pici doboz? De nekünk nagy színes tévénk van, és a baba nézi, nézi, nézi.

Régebben három helyen voltam még bébiszitter: egy nagyon vallásos családnál, ahol nem volt tévé,  egy brit családnál, ahol apuka a BBC-nél volt író, és soha, soha nem nézhették a gyerekek a tévét. Pedig 3 és 5 évesek voltak. Továbbá egy német családnál, ahol napközben tilos volt, este vacsora után megnézhették az esti mesét, 7, 5, és 2 évesek voltak a gyerekek.

No de akkor itt a következő kérdés: hogy van ez több gyerek esetén? A nagyobb testvér nézheti a mesét, ellenben a kisebb testvér ne, mert ő még kicsi? Adott családban mindhárom gyerek együtt nézte. Ha a gyereknek tilos, a szülőnek is tilos? Hogy oldható meg, hogy a gyerek ne, de a szülő nézzen tévét?

Hogy oldják meg ezt mások és mi lenne az üdvözítő?

Hoovirag444

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?