Vágytam egy babára, de nagyon. Megbeszéltük, hogy jöhet. Nekiálltunk a harci feladatnak, de gondoltam, mit is ez nekünk, pikk-pakk összejön, nem kell ezen görcsölni, aggódni. Próbáltam lazán felfogni, én, aki alapból nem ez a típus vagyok. Hát sikerült olyan lazán felfognom, hogy két hónap sikertelensége után már a férjemet orvoshoz akartam küldeni és persze én is meg akartam látogatni a nőgyógyászomat. Meg is tettem.
Természetesen elküldött, mondván, majd egy év múlva menjek, ha akkor sem jön össze. Egy év?? Nem, az túl sok, én most szeretnék babát, tudom, ez nem kívánságműsor, de annyira, de annyira akartam. Jó, gondoltam, nem lesz itt szükség egy évre, össze fog jönni. Csak lazán!
És tényleg lazán vettem. Minden hónapban még a nem várt előtt csináltam tesztet, aztán megjött, de gondoltam, sebaj, hiszen sokat olvasni olyan történetet, hogy „attól még, hogy megjött, lehetek terhes”. Na, ezen felbuzdulva csináltam tesztet. Igen, menzesz után is. Ez így ment minden hónapban szinte.
Minden hónapban azt éreztem, terhes vagyok, most összejött, tutira. Éreztem az émelygést, aztán kívántam ételeket, mintha a mellem is megnőtt volna, mintha, mintha, mintha… De semmi. Csak a havi.
Aztán vettem ovulációs tesztet. Állítólag nagyon jó, ki kell próbálni, az interneten rákerestem, sokan írták, hogy ezzel jött össze nekik a baba. Na, gondoltam, akkor ez kell nekem, ez majd megmondja, mikor kell összebújni. Nagyon lelkes voltam, és mivel nem lehet tudni, hogy mikor van az a bizonyos nap, hiszen erről is sokat olvasni pl. nem mindig ciklus közepén van, stb. Ki tudja, lehet, hogy nekem előbb van, vagy később. Biztosra mentem. Vettem a neten 31 darabos ovulációs tesztet, és minden nap csináltam egyet. A végeredmény az volt, hogy fogalmam nem volt, mikor vannak azok a napok, mert halványan körülbelül tíz napig jelzett. Na, mondom, akkor tuti bajom van.
Így utólag úgy érzem, túlreagáltam egy kicsit.
Na, de vissza a csodafegyverhez. Vettem egy jobb minőségűt, és azzal próbálkoztam, de már csak öt napon keresztül. És igen, ez rendesen mutatta. Az volt a gond, hogy pont egy tanfolyamon voltam, amire a munkahely küldött el, és hát reménykedtem, hogy nem abban az öt napban fog a teszt jelezni. Első nap negatív is lett, de volt ott halovány csík, legalábbis én meg voltam győződve, hogy látszik ott valami, ezért drága kolléganőmet, egyben barátnőmet megkértem, végezzen el ő is egy tesztet: neki vajon mit mutat? Tudtam, hogy az övé mindenképp negatív lesz… Tudom, furán hangzik, hogy ő is tesztelt, de biztosra kell menni. Most biztos azt érzitek, hogy úristen, ez nem normális. Nem, valóban nem, de vállalom.
A lényeg, hogy pont akkor jelzett pozitívan, mikor már otthon voltam. Nagyon örültem, és nagyon buzgók voltunk a férjemmel.
Aztán utánaolvastam, hogy ez sem jó, hogy sokszor szeretjük egymást. Akkor elkezdtem gondolkodni hogy mi jó? Ennyire nehéz ez a babatéma? Vagy csak én lihegem túl, én kattantam meg. Mindenesetre nem sikerült ezzel a csodafegyverrel sem.
Na, akkor hőmérőzzünk...
Nem tudom, kinek jött be ez a módszer, de nekem nagyon nem, én ilyen szép összevisszaságot – kb. mint egy ekg görbe – még nem láttam, mint amilyen az én hőm volt. Mi a baj velem? Külön öröm volt a páromnak, hogy minden reggel a hőmérő csipogására kelhetett fel, és úgy két hónap után közölte, elege van a digitális kütyüből, és térjek át a higanyosra. Oké, áttértem. Értettem.
Na, de hol mérjük a hőt? Sok lehetőség van erre, kb. annyi, mint amennyi nyílás az emberi testen. Meg egyel több. Na, hát én épp ezért megmértem mindenhol, és lelkesen felírtam őket. Azt nem kell mondanom, hogy mindenhol más volt a mért érték. Persze ez a normális, de akkor most hol mérjem? Úgy döntöttem, ez nem az én módszerem, ezzel nem esek teherbe, maximum egy szupi kis hőtérképet készítek magamról.
A következő, igen, ez lesz a nyerő: úgy gondoltam, biztos nincs peteérésem, akkor az interneten rákerestem: „nincs peteérés”. Igen, megvan: cickafark tea és palástfű tea. Nagyon jó, másnap be is szereztem őket. És ittam rendesen 3 hónapig. Az íze pocsék volt, de tudtam, ez segít nekem, ha nem is teherbe esni, de legalább rendbe tesz ott belül. Utólag úgy érzem, nagyon is sikerült.
Aztán feladtam, elegem lett, mindent kipróbáltam, még azt is, hogy a romantikus este után gyertyaállásba megyek. Mit mondjak, ez a része már nem biztos, hogy romantikus volt. Se nekem, se a páromnak, de lelkesen asszisztált a gyertyaállásban.
Na, jó gondoltam, elmegyek orvoshoz megint, kicsit füllentettem a dokimnak arra a kérdésre, hogy mióta is próbálkoznak? Hisz még akkor nem volt egy éve, csak 10 hónapja, de azt mondtam, hogy egy éve. Jó, akkor megvizsgálom. Hurrá, gondoltam, most kiderül minden.
Neni
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
