Újabb hétfő.

KicsiFiú befut a suliból, én meg teszem fel a szokásos kérdést:

-Milyen napod volt?

Elcsicsergi, hogy nagyon jó, életteli a hangulata. Könnyeden csiripel, jó hallgatni. Bennem már épp mindenféle remények keltek életre, mikor kiderül, hogy helyettesítés van.

Ááááhá. Szóval ezért a kicsattanó jókedv. Egészen más hangulatban telt a hete. Bár nem minden tanár lett a kedvence, azért volt, akit külön kiemelt.

Lehet mégis működne az osztályváltás? A suli pszichológus nem nagyon támogatta ezt az ötletet első körben.

Persze megkerestem. Mivel egy hete van új mókus a suliban, kicsit lassabb lesz a történet. Ha egyáltalán megoldható. Bennem már a remény sem csillog, csak teszem a dolgom.

Hétvégén a három kicsivel lementem a suliba sport- és kézművesnapra. KicsiFiú imádja, csak halálosan szervezetlen az egész program. Azért túléltem, ha nem is szívesen. Viszont KicsiFiú egyik tanítója sem volt ott a progin, hogy legalább valami értelmét láttam volna PiciLány nyúzatásának. Meg a sajátomnak.

Az üzemorvos megadta a zöldutat. Kedves visszatérhet a munkába. Lehet, hogy csúnya dolog, de én nagyon örültem, hogy senki nem lesz itthon. Már 4 hónapja nem voltam egyedül. Nekem ez sokkkk. Hiába van itt PiciLány, aki megköti és beosztja a napomat, az nem zavar. Vagyis hát...az más, na. Mikor alszik, akkor van csend és szabad akarat. Valahogy a házimunkába is lelkesebben ugrottam bele és a babázás is öröm tud lenni.

Kezdetét vette a mindenreggeltakarítás. PiciLány megindult a nagyvilágba és felfedez. Leginkább hason csúszva evickél (semmiképp nem nevezném kúszásnak), de hétvégén már egészen összerendezett négykézlábat is villantott. És hogy mi tetszett annyira, hogy nekivágjon? Hát a kis hurcibálós hangfalam, ami éppen szólt. A mi gyerekünk!

A rock/metal dübörgést felváltotta Halász Juci, Alma és Gryllus. Kb azonnal lettek kedvenc dalai, amiktől mosolyog. A dübörgés megmarad alvásidőben. Attól meg én mosolygok. Mondjuk a gyerekdalokat is szívesen éneklem, de azért lássuk be... nem ugyanaz a libabőr.

Az altatós viking folk viszont mindkettőnket ellazít, szóval azért van közös nevező.

A mászásnak viszont nem örülünk. Pont nem érdekli.

Valahogy a kezdetektől sejtettem, hogy a kúszás kimarad az életéből. Rá is készültem erre az elengedésre.

Ugyan a szopit esze ágában nincs lecserélni (és nem is kell), imád enni. Buláta és szilva, mint újdonság. Szilva nagyon. Csakhát a pocakja nem bírta. Azt a fél szemet sem, amit hámozva/főzve becuppantott. Legalábbis azt hiszem ez lehetett a gond. Vagy a foga? Vagy mindkettő? Ki tudja... ezeknél a babáknál sohase lehessen tudni. Micimackó nagy igazsága. Minden esetre ilyenkor pihi pár napig, azaz titokban kell ennünk lehetőleg.

A beszédben is nagyot ugrott. Épp a kedvenc fázisomban van.

Bláá-blá-blááá

Pedig itt senki nem mondja, hogy "bláá-blá-blááá"!

Halloweenkor kötelező családi mozi. Azaz hamarosan. (Hotel Transylvania)

Az is nagyon cuki, hogy egy piszkos kis kéjenc. Amikor puszilgatjuk, csak félrebiccenti a fejét és "Hagyom, hogy szeress!" arcot vág.

Persze egy ötödik gyerek milyen is lenne? Valaki folyton őt ajnározza. Néha egyszerre többen is. Vagy éppen összevesznek, hogy ki játszik vele. Komolyan... mint egy játékkal. Szerencsére csak szavakban és nincs huza-vona, hogy enyém a keze, tiéd a lába.

Kedves első munkanapját ünnepnapnak tekintettem. Végülis a névnapom volt, így jogosan. Nem ünneplünk ilyesmit, csak egy sütit szoktam csinálni.

Most viszont nálam kajastop, szóval sütit, kössz, de nem. Helyette békekávéztam és belevágtam az első számfestőmbe, amit csak úgy, szerelemből kaptam.

Már forgattam a fejemben, hogy talán nem kéne húzni az időt és meg kellene venni a koncertjegyeket. Végülis mire várunk? Feldobtam a vásznat az állványra, de ecset helyett a telefon után nyúltam és klikk-klikk-klikk...már meg is van a jegyünk! Egészen eufórikus hangulatba kerültem. Mostmár semmi nem állíthat meg! Elő is túrtam a rucit, amit megálmodtam erre az alkalomra és tádááám!

Majdnem jó.

Sajna ha még 10 kilót fogynék se menne össze a cipzár mellmagasságban (majd szoptatási időszak után), de mit nekem! Hagyjuk a cipzárat! Fűzős lesz. Az sokkal vagányabb. A teljes szett a fejemben. A tükör is rendes, semmi csúfsággal nem szembesített. Ezek után repkedve álltam neki festeni. Kedvesnek meg küldtem egy meglepi emailt a jegyekkel. Tekintsük előre hozott házassági évfordulónak.

Mert ez nem csak egy buli, hanem "A" koncert. Úgy egy éve írtam róla, hogy van egy zenekar, ami nagyon meghatározó a kapcsolatunkban. Ott van a közös tetkónkban és belekarcoltatta Kedves a jeggyűrűmbe is, hogy "For evigt", ahogy PiciLány első neve (amit ugyan nem használunk) is egy Volbeat szám címe. Hát nem kérdés, hogy ott a helyünk!

A szombati zakkanás után a vasárnap tök nyugis volt. Ebéd után lementünk a Dunához a kicsikkel, a nagyok meg linzert sütöttek. NagyFiú most tanulta a suliban és amit ott, azt itthon is elkészíti. Szerencsére a takarítást is tanulják, így a süti mellé egy szebb konyhába jöttem haza, mint amiből elmentem. Szeretem én is ezt a sulit!

Nanta