Négy gyerek?! Normálisak vagyunk?! Ma ilyen?! Magyarországon?!
Igen, igen, igen, igen.
Aligha vagyunk ezzel egyedül. Nemrég hallottam egy interjúban, hogy mostanában városi értelmiségi családokban "dívik" a sokgyerekesség. Erre én ismerősi, baráti körből vagy húsz családnyi példát tudnék mondani, nem ritkán négy-öt gyerekkel. Vallásossággal, vagy anélkül (részünkről anélkül, bár a Jóisten minden bizonnyal ott van, és segít, amikor kell, máshogy nem menne). Egyszerűen azért, mert nagyon jó kaland. Kemény, pokoli nehéz néha, de csodálatosan nagy kaland. Megéri, na.
És akkor jönnek a praktikus kérdések:
Hova visszük haza a negyedik gyereket?
A lakásba, amink van. Hatvan négyzetméter. Igen. Nappali, plusz két hálós. Zsúfoltan lakjuk már most is, de ezt a zsúfoltságot igazából élvezem. Nem az élettér kicsi, hanem cuccunk van sok. Ezen lehetne változtatni, filozófiai irányzatok mentén haladva alig birtokolni valamit, csak legszükségesebbet, de a gyereknek kell téli cipő, kabát, ezer holmi, meg ugyanez nyáriban is, és jó méretben, és nem árt némi játék, meg azért legyen itthon mosópor, élelmiszer, morzsaporszívó, kiskutyavalaga, csak a legszükségesebb, mondom. Puff neki, hatvan négyzetméter. Igazi IKEA fan vagyok, és ideológiailag is követem őket: a lakásnak padló területen kívül vannak falai, sőt plafonja, mi meg valahol középen. Élünk. Egész boldogan.
Mivel közlekedünk?
Hát autóval, fúúúúj. Bár környezettudatosnak gondolom magam, mégis hagytam magam elkényeztetni a fenekem alatt lévő autóval. Esőben, hidegben három gyerekkel mindig jobb volt A-ból B-be jutni autó segítségével, mint villamossal. Tudom, tudom, hogy mások ezt megoldják. Vonatoznak, távolsági buszoznak, bicikliznek. Tisztelem őket, hősként nézek fel rájuk, akár a kényszer szüli ezt a helyzetet, akár tudatos döntés, de én nem vagyok ebben partner. Szeretünk utazni, menni, világot látni, kirándulni. Programozunk minden hétvégén, családot is látogatunk eleget. Eme szultáni kényelembe "rondított bele" a tény: ha hatan leszünk, nem férünk el a mégoly nagy autónkban sem. Nesze neked. És dönteni kellett, mert a pénz nagy úr, és mindenre nincs.
A mi döntésünk az lett, hogy a mindenkori utazás, programozás nekünk nagyon fontos, és kétségkívül olcsóbb épp ezt megoldani, mint egy lakáscserét. Jóóó nagy autónk tehát lett. Sokat futott, használt, de nagy. Beleférünk. Ippiájéééééééééé!
Ez rajta sem volt a listámon, de olyan jó érzés, hogy megoldottuk. Belerakjuk majd mind a 4 gyerekünk, és gurulunk. Vadasparkba, Normafához, Szigligetre.
Praktikus kérdések tehát megválaszolva, jöhet az a negyedik gyerek!
Lilacsiga
