Fura ez a dolog mindig a süteményreceptekkel. Odaírják, hogy elkészítési idő. Pedig jobban illene a „van,” aki ennyi idő alatt készíti el, de annak tuti nincs kicsi gyereke” mondat. Amúgy szeretek sütni, többnyire nem is rontom el, és lényegesen több sikerélményt okoz, mint a főzés amit még ugyebár utálok is. Valószínűleg az előző okokból kifolyólag.

Nos, hát almás pite volt a mai terv, körítve egy őrült nappal, ami azt jelenti, hogy semmi menekvés, hajnal 4-től este 7-ig egyedül a picurokkal. Ilyenkor jó előre felvértezem a lelkem, hogy semmi baj nem lesz, ha nem csinálunk semmit egész nap, csak Az élet csajos oldalát nézzük felváltva Thomassal, vagy lógunk kint a kertben.

A kert elúszott reggelre szó szerint, csendesen szemerkélt az eső. Megállapítottam, hogy hurrá, se alma, se kenyér. Így bajos lesz a pitém. Nagyjából 45 percet vett igénybe a két kistestű összepakolása, meglepő módon kevés vinnyogással és ordítással. És most egyik sem én voltam. Felkerekedtünk Luca nagy örömére a zsiráfos ernyőjével, Balázs hátibaba volt, minden szuperül ment, csigákat mentettünk, útközben még a nap is kisütött.

Hazaérve nekiláttam receptet vadászni, mert én annyira antiháziasszony vagyok, hogy ha véletlenül van egy jó receptem, tuti nem mentem el kedvencnek. Még az is idegesít, hogy van regisztráció ezeken az oldalakon, és akkor elmenthetem a „szakácskönyvbe”. Ez már feltételezi, hogy az ember szereti ezt, ezért nem is regisztrálok főzős oldalakra. Engem nem kapnak meg.

Nos, a véletlenszerűen kiválasztott recept szerint 30 perc a süti + 30 perc pihentetés. Össze is gyúrtam a hozzávalókat, aztán közben Balázs ismét hátra került, lévén, hogy fújt a szél, vagy fogzott, vagy valamilyen felső hatalom macerálta, nem tudom, mert a pelenka tiszta volt, a játékban elfáradt, a cicit letudtuk, a hinta nem kellett, és még volt pár ötlet, ami befuccsolt, szóval a gyúródeszka előtt riszáltam magam, miközben másodszülöttem: dededede, jelezte, hogy ő bizony nagyon álmos. Luca ötletszerűen átrobogott a kisvonatjaival a konyhán, egészen jó kedvében volt ma, minimál nyaff, maximál bújás, egy csomószor felkéredzkedett: elöl baba, hátul baba. Szeretem.

Aztán jött a 30 perc pihentetés, ami belecsúszott az altatásba, szégyentelenül vagyok képes végig aludni ilyenkor velük. Miután mindenki felébredt, és arra jutottunk hogy most már kimászunk az ágyból, nekiláttam almát reszelni, persze Luca kikövetelt egy almát, plusz a csutkákat. Elnyammogott rajta, volt nagyjából 15 percem, amíg nem ordított a kicsi.

A kinyújtásnál már Balázs ismét a hátamon, kivételesen gyorsan elaludt, még belefért egy fél adag mosogatás is. 15:45. Lesem az órát, apa két óra múlva végez, már csak 3 óra és itthon lesz. Pedig nem is olyan szörnyű ez a nap, leszámítva, hogy a magamnak készített sóskában (mert rajtam kívül senki nem eszi, ilyen napokra kell időzíteni) fura darabok úsztak és az íze még furább volt, így ismét sikerült valami főztömnek a vécében landolnia, mondjuk szerintem erről most nem én tehettem, mirelit volt. Ezen kívül mostam, teregettem két adagot, nyújtódeszkát súroltam, ruhaszárítókat hurcolásztam az időjárásnak megfelelően hol a napra hol a teraszra, szóval alapjában véve elégedett vagyok. Háztartás:Zsuzsi – 0:1.

Este már az ágyba dugva mindenki. Fürdök. Végre. Tiszta wellness. Szőrös a lábam, el kéne menni a kozmetikushoz. Zsiráfos pizsi. Remek. Nagyon szexi, jó, hogy már apa alszik. Még beráncigálom a kiteregetett ruhákat, nem hiszek a szép tiszta égnek, dobok a kutyáknak kaját. Gyönyörű az éjszaka.

Felosonok az emeletre, hárman az ágyban. Szépek.

amanita

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?