Először „csak” elhoztam otthonról a rég nem használt – még az állatvédő törvény előtti – akváriumomat. Addig is másra gondolok. Egy hét után már kigyulladt a fejem fölött a villanykörte, hogy kevés lesz. Férjemmel kézen fogva bemasíroztunk egy kisállat-kereskedésbe, ahol épp kifogtunk egy hiperszuper akciót, komplett cuki akváriumot kaptunk felszereléssel, törvénynek megfelelően. Igaz, több hétbe került, mire teljesen be tudtam rendezni, de végre kész lett…
Többfajta halat pakoltam bele, no meg csigákat. Úgy gondoltam, a halak olyanok, mint a kiskutyám, naponta egyszer kapnak enni, este. (Kiskutya után.) Ez a kedvencem. Amint bedobok nekik egy kocka mirelit kaját, kezdődik a mozi. Tudtommal egyik sem ragadozó hal, de úgy repülnek rá a behulló kukacdarabokra, mint a legagresszívabb „pirannyák”. Tépik, szaggatják, marcangolják. Akkora horror, hogy nem is merek közelebb menni az üveghez, mint két méter.
Ha már a horrornál járunk. A vitorláshalaim szerintem valami pszichopata képzőbe járhattak kiskorukban, mert a kedvenc időtöltésük, hogy velünk szembe (mármint az ágyunkkal szemben) befordulnak, és csak 1-1 milliméter elmozdulással néznek. Semmi mást nem csinálnak, csak bámulnak. Mind a 2-2 szemükkel. Komolyan elkezdtem félni, mikor ugranak ki egy „hííííííjáááá” üvöltéssel, és vágják el a nyakunkat…
Sokáig egyébként azt hittem, – az internetnek hála – hogy a halak hülyék. Ugye csak 3 másodperces memóriájuk van. Ehhez képest azt vettem észre, ha felkapcsolom náluk a lámpát, akkor mindegyik felúszik a felszínre, mert azt hiszik, hogy kajaosztás van. Erről mára leszoktak, mert megvicceltem őket, mindig máskor kapcsolom fel a villanyt a szobájukban. Ezért tüntetőleg tojnak a fejemre. Viszont, ha bekapcsolom a TV-t, mindegyik átúszik az akvárium bal sarkába, és nézik a híradót. (Tuti onnan szednek majd valami hatalmas gyilkolási ötletet…) Még kopogtatással sem lehet őket szétkergetni…
No, de a csigák… Először hárman voltak. Elkezdtek hardcore pornózni. Kettesben, elölről, hátulról, szendvicsben, hármasban, alulról, felülről, mindenhogy. De azt hittem, csak az élvezet kedvéért csinálják. Mígnem megláttam az akvárium falán egy csavaros halkakit. Néztem is, hogy hogyan tud egy hal rászarni az akvárium falára, míg aztán belém hasított a felismerés, hogy az bizony egy kiccsiga. Kivettem, és áttelepítettem az óvodába, ahol az ovis guppijaim is vannak. Majd tovább ajándékoztam a húgomnak. (Később fontos részlet.) Mivel ennyire ráizgultam a vízi lényekre, vettem rákokat is. De ugye ők nem kompatibilisek a halakkal, így külön akváriumot érdemelnek. Szaporodnak azok is, mint a csigák. Szóval így már három akvárium van. A rendes, az ovi (kicsi guppikkal, mert időközben lebabázott valamelyik) valamint a kicsi rákos. Húgom kiakadt eközben, mert a kiccsigák, amit kapott, az a kettő, összeálltak, mint a lovak. Csináltak még kiccsebbcsigákat. Sokat. Aztán azok is csináltak, no meg azok is. Most úgy vagyunk, hogy ő visszahozott nekem tízet, de míg ide utazott, az a 10 csiga is csinált még több csigát… Mire hazautazott, megszámolta az otthon lévő állatait. Eredményképpen kapott egy kutyát (aminek nem ő a gazdája) egy darab sünt (na jó, az cuki és bámulatos) két darab red cherry rákot, valamint 51 darab csigát. Pedig nem ennyit hagyott ott. (Gondolom több sünnek jobban örült volna, de szerintem a csiga és a sün nem épp a legjobb barátok…) A süni egyébként egy agresszív állat, több darabot is kitépett már az ujjbegyemből. De annyira cuki, hogy nem lehet rá haragudni. Pláne, mivel az a kedvenc időtöltése, hogy belemászik a futókerékbe, majd egy akkora szart csinál bele, mint ő maga, és akkor beindítja a futásával… Így egy gyönyörű teleszart futókereket kapunk. De tesóm becsülettel minden nap kisikálja… Én meg jókat röhögök, hogy milyen kis szemét rágcsálója van…
Halakat láttam már szexelni. De nem nagyon értem. Össze-vissza úszkálnak, majd egy harmadik szétzavarja őket. Irigykedne? Vagy féltékenykedik? A vitorláshalak viszont az igazi szemét szomszédok. Tök mindegy ki és hol, azok mennek, és feljelentik. A csigák csak másznak a kis punci szájukkal, nyalják a dolgukat, erre ezek a szemetek odaosonnak, és inzultálják a haszonállatokat. Amire persze a csigák megijednek, összecsinálják magukat, majd leszánkáznak az akvárium aljára. Közben pedig remegnek… Meg is mondtam a vityahalaknak, hogy amennyiben tovább folytatják a sértő magatartásukat, nem fogok velük szimpatizálni, és ha kidöglenek, nem kapnak utánpótlást. Nem hatott a fenyegetésem, továbbra is keménykednek…
Igazából nem számít. Kedvenc időtöltésem a halak bámulása, sokkal izgalmasabb, mint bármelyik szappanopera vagy híradó. Ápolja a lelkem. De azért engem sem kell félteni. Kaptam húgomtól egy ilyen mágneses üvegtisztítót vagy mit. Lelkesen húzogattam az üvegen, és örvendeztem. Két hét kellett hozzá, hogy rájöjjek, hogy fordítva raktam fel. A külső mágnest a belsejére, a belsőt pedig a külsőre… Mikor észrevettem, még nevetni sem mertem, annyira ciki volt…
Gondolom jó állattartó vagyok, elvégre nem nagyon döglenek meg körülöttem a négylábúak és a lábatlanok. (Vagy a soklábúak) Na, tessék, kellett nekem mondanom, a csigák már megint gruppenelnek….
OriasCJ
