A 8. héten a hányinger kopogtat, de szerencsére visszafogottan (azaz egyelőre nem érzem magam úgy, mintha másnapos lennék). Az ízérzékelésem azonban teljesen megváltozott, mintha minden íz és illat felerősödött volna. Például, mintha a szomszéd kutyájának szőre fokhagymás pizzával lenne átitatva.
Hogyan kezelem a helyzetet?
Összegyűjtöttem néhány túlélési tippet az eddigi tapasztalataim alapján:
- Víz mindig kéznél: Egész nap kortyolgatom, mintha valami tengeri lény lennék.
- Éjszakai keksz: Reggel, még az ágyban elrágok egy kekszet, ezt olvastam valamelyik blogban, hogy működik.
- D. szakácsművészete: Jelenleg D. a konyhafőnök, így nem kell elviselnem a pirított hagyma illatát, amitől egyébként is kiráz a hideg.
- Pihenés: Próbálok minél többet pihenni, mert néha úgy érzem, mintha maratont futottam volna. Biztos pszichésen.
A hét legviccesebb pillanata az volt, amikor D. megpróbálta megértetni a macskánkkal, hogy hamarosan új családtag érkezik. A macska reakciója? Teljes közöny és egy ásítás. Azóta is próbálkozunk, de úgy tűnik, hogy a macska még mindig nem érti a helyzet komolyságát.
És hogy mi történt még?
Az elmúlt napokban új hobbikat találtam magamnak. Az egyik ilyen az, hogy megpróbálom elkerülni a szupermarketek húspultját, mert a nyers hús szaga egyáltalán nem barátom mostanság. Éppen ezért D. vette át a nagybevásárlást is.
Ezen kívül felfedeztem a pihenés művészetét. Most legálisan tehetem! Valahogy a kanapén heverészve és régi filmeket nézve találom meg a megnyugvást. Mondjuk olyan nagyon sok időm nincs... Az egyik kedvenc filmem mostanában a "Mrs. Doubtfire", ami mindig megnevettet, és emlékeztet arra, hogy a humor a legjobb gyógyszer.
Ti hányingeresek voltatok? Örülhetek már, hogy enyhén megúsztam, vagy lesz még rosszabb?
Petrus
