Tervezz ruhát kedvencednek, nézd a Barbie-mesefilmeket! – harsogja a népszerű gyerekcsatorna, melyik kislány nem akarna csini és vadiúj Barbie babát nyerni, vagy viszontlátni a ruhatervét „élesben” – hiszen a játék azt ígéri, a legötletesebb terveket meg is varratják. El is készül a nagy mű, külön a ruha-cipő, nyaklánc, külön egy ábra, hogy mutatna Barbie baba az ifjú divattervező ruhájában, szépen rá is írja a nevét, be kéne küldeni, na hova is.
Épp nem adják a felhívást a tévében, de ennek a csatornának van netes oldala is, nosza keressünk ott rá, hát ott nincs semmi. Google a barátod, nem nehéz a megfelelő keresőszavakkal előugrasztani a felhívást, bár már amikor meglátom a linket, akkor rosszat sejtek, a gyerekcsatorna Facebook-oldalán van. Itt az első kérdésem: a Facebook alapszabálya szerint úgy tudom, 16 éven aluliaknak (upsz, a Facebook feltétellistáján már a 13 év szerepel…a szentségit neki) nem lehet saját adatlapja a közösségi oldalon, adatvédelmi és egyéb okokból, akkor mi a csudának kell egy 14 éven, sőt, leginkább 10 éven aluliaknak szóló csatornának Facebook-oldal?
Na mindegy, van neki. Lássuk a pályázatot, ahá, tényleg, be kell a rajzot scannelni (akinek nincs otthon ilyenje, ássa el magát, nyilván….) majd feltölteni. Juhé. Ki a fene tölti fel? Hát a kedves szülő, a saját nevében, rendelkezésre bocsátva az összes FB-os adatát, esetleg a teljes levelezőlistáját, mivel a felugró ablak az alkalmazás nevében nagyjából effélékhez kér hozzáférést. Posztolhat a nevében a harmadik opció esetében kb. bármit, ami az illető oldalán megjelenik. Persze, anyádnak is, így kérjél otthon vasárnap ebédet. Esetleg webkamerán nem akarja követni a népszerű mesecsatorna, milyen márkájú túrórudit eszünk uzsonnára, milyen mesefigura van az ágyneműnkön, vagy a gyerek bilijén? Nemá.
Hab a tortán: a verseny nem verseny, mert zsűri nincs, a FB népes közönsége szavazgasson, tehát küldjön körbe a tisztelt szülő millió üzit az összes FB-ismerősnek, szavazzatok a gyerekem rajzára. Anyádat,megint. Hogyan generáljunk hatszázötvenezer tökfölösleges üzenetet a világhálón. Szavazzatok, léccilécci.
Megnyomom természetesen a „NEM ENGEDÉLYEZEM” gombot, majd kitörök. Szegény gyerek nem érti, hogy a világon semmiről sem tehet, az én gyerekkoromban is volt rajzverseny, például a múzeumban, amit végzős ovis koromban meg is nyertem, az volt a nyeremény, hogy az én rajzom volt egy rangos rendezvény meghívóján az illusztráció. Nem kellett a szüleimnek felhívni a nem létező telefonunkon senkit, hogy szavazzanak, és nem kellett megadni, melyikük hol dolgozik, vagy milyen zenét és milyen márkájú fogpasztát szeret. Én viszont itt és most tajtékzom, szegény rémületében sírva fakad, na megálljatok, járni kezd veszettül az agyam, hogy szívassam meg az értelmi szerzőket, akik bőgetnek egy gyereket, mert a zannyuk adatvédelmi megfontolásból nem hajlandó benevezni az amúgy nagyon szépen sikerült rajzot, és aki tudja mellesleg, a jelenlegi uniós szabályok szerint TILOS gyereket arra buzdítani, hogy vásároltasson meg valamit a szülővel, TILOS gyereket arra rávenni, hogy személyes adatot adjon meg szülői közreműködés-beleegyezés nélkül, a kiskorúaknak célzott reklámoknak szigorú szabályai vannak, a közösségi oldalak ilyen irányú használata meg lehet, még a FB saját szabályai szerint sem illendő dolog.
„Sokan vannak, akik az anonimitás lehetőségével visszaélve, megkörnyékezik az óvatlan fiatalokat, vagy megszerzik az adatainkat, pénzünket. A támadók gátlástalansága, a biztonsági hiányosságok, valamint a felhasználók jóhiszeműsége miatt ma még nem kellően biztonságos a virtuális tér.”- áll az Egyszervolt.hu netes gyermekvédelemmel foglalkozó oldalán, de ezek szerint nemcsak az igazi szájberkalózoktól, hanem a gyerekekre célzó marketingesektől is meg kéne védenünk magunkat.
Én e konkrét esetben úgy látom, valakik nyíltan visszaélnek valamivel. A gyereket biztatják arra, egy főleg tíz éven aluliaknak szóló tévécsatornán, hogy nevezzen be rajzával-tervével a versenybe, tehát a fő célcsoport nagy része a FB-on meghatározott alsó korhatárnál fiatalabb (az én lányom speciel még nyolc sincsen), ez esetben pedig a versenyen való részvétel kizárólag úgy lehetséges, ha a SZÜLŐ adja meg a SAJÁT adatait, nem is keveset. A versenybe pedig ÉN, a 42 éves vén pitsa, az adatvédelem-mániás szülő nemhogy NEM fogok benevezni, de most épp azon tűnődöm, az értelmi szerzőket melyik hatóságnál kéne necces viselkedés miatt bejelentenem. Nem szeretem sem azt, ha a gyerekemet ríkatják ok nélkül, sem azt, ha a gyereknek szánt üveggyöngyök fejében valaki az én személyes adataimra és kapcsolati hálómra pályázik. Abból nem esztek, drágáim.
Ami a 13-18 éveseket illeti, ott sincs minden rendben azért. Egy 2011-es EU jelentés vizsgálata alapján egyetlen vizsgált közösségépítő oldalon sincs akadálya a kiskorúakkal való kapcsolatfelvételnek (ha már elég öregek ahhoz, hogy saját adatlapjuk legyen) – még reklám-cukorka sem kell feltétlenül hozzá, bár egy ilyen csapdába feltehetően többen lépnek bele. Csak két közösségépítő oldal gondoskodik arról, hogy a kiskorúakat alaphelyzetben csak ismerőseik érhessék el nyílt vagy magánlevélben. Az ismerősök ismerősei hat oldalon is közvetlenül megtekinthetik a kiskorúak személyes adatlapját.
2010-ben is aggodalmát fejezte ki a Bizottság a kiskorúak-fiatalkorúak és a közösségi oldalak viszonyát illetően. A Bizottság örömmel vette a közösségépítő oldalakat használó gyermekek védelme érdekében tett azon kezdeményezéseket, amelyeket a biztonságosabb közösségi hálózatépítési elvekről szóló megállapodást tavaly aláíró 20 weboldal-üzemeltető indított el (IP/09/232). A Bizottság szerint azonban ennél többet kell tenni az internetező gyermekek védelméért. A közösségépítő weboldalak kevesebb mint fele (40%-a) esetében szerepel az alapértelmezett beállítások között az, hogy a 18 évnél fiatalabb felhasználók személyes oldalát csak az ismerőseik láthassák, és mindössze egyharmaduk válaszolt a segítségért hozzájuk forduló felhasználóknak. Azt már én teszem hozzá, hogy önálló jövedelemmel nem rendelkező, még kiforratlan ítélőképességű fiatalokat 13 év felett sem túl etikus adatgyűjtögető reklámokkal bombázni.
A kicsiket illetően pedig lehet, hogy maradi vagyok, de én még mindig ott tartok, ahol 10 éven aluli az átlag célközönség, ott semmi szükség Facebook rajongói oldalra.
Vakmacska