Azokhoz szeretnék szólni, akik azt vallják, ellenzik az abortuszt, bizonyos súlyosabb esetek kivételével. Visszaolvastam a közelmúltbeli és régebbi cikkeket, amik az abortuszról szóltak. Láttam, mennyi kommentelő van, akik simán „kikapartatnák” és nem éreznének utána különösebb szívfájdalmat (Rita), meg olyat is, akik csak a baba életképtelensége vagy totális anyagi lehetetlenség esetén tennék meg.
Az én helyzetem elég „különleges” (a kommentelők találnak majd jobb szót erre, abban biztos vagyok). Egy stabil kapcsolatból léptem ki éppen, temperamentumbéli különbségek miatt. Nem volt egyébként semmi gond azon kívül, hogy én érzelmesebb, dinamikusabb, a kalandokért, utazásért, új dolgokért lelkesedő párra vágytam volna, az exem – nevezzük A-nak – pedig nem ilyen volt. Nyugis, otthonülő típus (bár ha én ajánlottam programokat, azokra szívesen velem tartott), rendszerető, pontos, kiegyensúlyozott, de ennek ellenére szerencsére határozott is, nem az az elveszett anyuci kisfia. Én voltam az első barátnője, részéről nagy volt a szerelem. Bár sok dologban kiegészítettük egymást, bevallom, unatkoztam, a szenvedély egy idő után eltűnt. Erős szeretetté alakult a kettőnk kapcsolata, sok-sok egymás iránti törődéssel. És akkor úgy éreztem, jobb, ha kilépek ebből.
Összejöttem tehát B-vel, nagyon hamar. B teljesen az ellentéte A-nak, mint ahogy az lenni szokott, bár neki is csak két (hosszú, de rossz) kapcsolat áll a számláján (ahogy láttam, kapcsolatfüggőség miatt, amin azóta sokat dolgozott). Szereti az utazást, az extrém sportokat, és értem is mindent megtett, de lelkileg instabil, érzelmi érettségben van még hova javulnia. Kis dolgok, mint például hogy nekem kellett emlékeztetni, mit kell hozni magunkkal hétvégi kiruccanásokra, meg hogy nem tudta a komplex helyzetekben megőrizni a nyugalmát, óriási ellentétet alkottak azzal, amihez hozzá voltam szokva. Azonnal elöntöttek a kétségek, és valami megmagyarázhatatlan pánik (akkor még nem tudtam, hogy már a hormonok is erősen tomboltak bennem, és ez nem segítette a helyzetet).
Mindeközben A-val még tartottuk a kapcsolatot, és a kettőjük közti kontraszt hatására pánikba estem, abba a tipikus naiv, döntésképtelen picsa szerepbe (szégyen, mivel 29 éves vagyok): elkezdtem azt érezni, okosabb lett volna maradnom a korábbi stabil, szeretetteljes, de nem tökéletes kapcsolatomban. Elkezdtem megkérdőjelezni, hogy jogosak voltak-e a kifogásaim az előző kapcsolatom ellen, hogy tényleg megoldhatatlan lenne-e az a különbözőség közöttünk A-val. B viselkedése elkezdett nemhogy zavarni, hanem akaratom ellenére idegesíteni. Nem akarok az „anyja” vagy a pszichomókusa lenni, pedig eléggé afelé hajazott a viselkedésem, amivel reagáltam.
És akkor puff, kiderült, hogy babát várok. A legelső alkalomból, amikor B-vel együtt voltam (felelőtlenül, igen – nem fogom beetetni veletek a tipikus sztorit hogy „pedig védekeztünk, de becsúszott”).
A dilemma: itt egy friss kapcsolat, ami jelenlegi állás szerint nem alkalmas gyereknevelésre. Nincs még csak rózsaszín köd sem, nagyon hamar elszállt. Akár működhetne is, de abból kifolyólag, hogy nem hagytam időt feldolgozni és lezárni az előző kapcsolatot, sajnos még ennek a következményeivel küzdök. Ez persze kihat a viszonyunkra, ami sajnos ilyen kevés idő elteltével máris problémás. A folytatni szeretné a kapcsolatunkat abban az esetben, ha elvetetem a magzatot, és én is szeretnék neki esélyt adni. De itt van a terhesség: nem vagyok az a típus, aki ezt könnyen „elintézi”. Elég idős lennék hozzá, az anyagi helyzet nem rossz, B pedig nagyon akar gyereket 44 évesen. Az az egyetlen kétségem, hogy alkalmas-e rá, meg hogy én alkalmas vagyok-e. Minden józan ítélőképességű családtag/bizalmas abszolút az abortuszt támogatja. Szerettem volna mindig is gyermeket, de egyedül nem szívesen nevelném fel, nem találom ideálisnak, nem is igen bírnám magamat ismerve.
Azok, akik vállalnák a babát ilyen helyzetben, mire alapoznák a döntést?
Várom a véleményeket és a köveket...
N.
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
