Az utóbbi időkben forró téma a kisgyerekek, főként óvodásnál fiatalabbak elhelyezése. A hely kevés, az anyák dolgozni, pihenni vagy akár tanulni vágynak, ilyen-olyan okból szabadidőre van szükségük. Felvázolok egy olyan megoldást, ami immár egy éve működik sikeresen.

 

Kell hozzá némi mobilitás, rugalmasság és szervezőkészség, meg négy kismama, hasonló korú gyerekekkel. Teljes munkaidőre sajnos nem jelent fedezetet, de van köztünk részmunkaidőben dolgozó, sőt, egy nővérképzést végző anya is. Közeledik a szeptember, talán mást is érdekelne egy hasonló megoldás, ezért közzéteszem a tapasztalatom.

Már egyéves elmúlt a lányom, mikor fokozottan elkezdett érdeklődni más gyerekek játékai, majd maguk a lurkók iránt is. Szervezek egy babacsoportot a könyvtárban, sokat járunk parkba, vagy sétálunk a lakóparkban, de éreztem  hogy ennél több is beleférne.

Persze, lehetőség a bölcsi is, de az itt nagyon borsos árú. Jobb helyek, ahol érdemben foglalkoznak a gyerekkel (figyelnek rá, mit evett a nap, feljegyzik, ha fáj a füle, vigasztalják, aktívan bevonják a játékba és maximum 6 gyerek jut egy nevelőre) azok biza méregdrágák, 4oo dollár per hét, amit betegség esetén is ki kell fizetni.  Nem is szólva arról, hogy elit helyekről is hallottam rémtörténeteket, pl. kézmosás nélkül túrnak a totyogók a pattogatott kukoricában, ami dobálásba fullad, vagy síró, pihenőszékből ki nem vett kisbaba, árvaház-fílinggel. Tudom, én is bizalmatlan vagyok, de amíg a gyerekem nem képes elmondani, hogy abban az x órában mi is történik vele, addig én nem tudom intézménybe adni.

 A barátnőmmel beszélgetve indult az az ötlet, hogy felváltva vigyáznánk egymás gyerekére, így mindegyikünknek lenne egy szabad délelőttje a héten, de szó szót követett, és újabb három anya csatlakozott hozzánk, akik szintén nem, ill. csak részidőben dolgoznak.  Így összeállítottunk egy havi tervet, aminek a lényege az, hogy heti egy napot, délelőtt 9-től délután 1-ig mindenki vigyáz a saját gyerekén kívül három másikra, a többi napon pedig leadhatja a gyerekét. Bár a saját napja mindenkinek intenzív, a többin 3-4 délelőttön 4 értékes és szabad órája van. Néhány tipp az alapokról:

1)      Bizalom és biztonság

Mielőtt élesben otthagytuk egymásnál a gyerekeket, mindenkinél volt egy találka – egyrészt, hogy a gyerekek felmérjék, hogy mi ismerjük egymást, ismerkedjenek a környezettel, na meg hogy magunk is meggyőzödjünk róla, hova kerül a csimota arra a pár órára.

Azon kívül, hogy Ming-váza fel a polcra, tévé távirányítója a fiókba, alap pl. a vakdugó, a rács a lépcsőn – utóbbi nemcsak azért, mert veszélyes lehet onnan legurulni, hanem mert a gyerekek pillanatok alatt feljutnak, szétszélednek, és egyszerre több szinten garázdálkodó gyerekre nem lehet figyelni. Lakásnál ez nem kérdés, inkább az, hogy a konyha legyen szeparálva valamilyen módon, nehogy ott másszon asztalra, nyitogasson hűtőt az aprónép, vagy az épp feltett forró vizet húzza magára.

A biztonság amúgy minden helyzetben prioritás, pl. nem hagyom a pelenkázón egyedül az egyik gyereket, inkább hagyom, hogy két visító kislány kettétörje a játék napszemüveget. Egyszer előfordult, hogy két gyerek bezárta magát a vécébe, erre is ügyelni kell, kívülről mindenképp nyitható legyen minden, a pince- és bejárati ajtón pedig zárstop van nálunk, nehogy világgá menjen valamelyikük egy óvatlan pillanatban.

Aláírtunk egy papírt is, hogy mindenki a saját gyereke biztonságáért felel, mert itt komoly perek szoktak lenni a sérülésből – őszintén, én sem örülnék egy pernek, ha egy kicsi véletlenül rosszul esik, és mondjuk keze törik. Ezen a szerződésfélén megtalálhatóak a gyerek személyi adatai, szülők, körzeti orvosok telefonszámai, esetleges allergiák is. Én más gyerek furikázását nem vállalom, bár naponta vezetek és ismerem a környéket, idegen gyerekkel rizikósnak tartom, ebben a többiek is egyetértettek.

2)      Szeparálódnak és szoronganak

Az összes gyerek 1-2 év közötti, tehát nagyon nehéz időszakban volt. Igaz, ketten közülük simán elfogadták anyukájuk magyarázatát, hogy az „mítingre” megy, de az enyém a legkeményebb dió, eleinte max. 2 órára tudtam másnál hagyni, mert elmondások szerint nagyon hiányoztam neki, vigasztalhatatlan volt. Éles akció előtt célszerű más vigyázókat is gyakran bevonni, éppen azért, hogy érezze a kicsi, más felnőtteknél is biztonságban van. Az elején pedig félórát maradni, „beszoktatni”, ami ebben a szituban azért nehezebb, mert minden nap más vigyáz rá, nem ugyanaz a bölcsőde, gondozónő várja.

Szakemberek tanácsolják, hogy ne lépjünk le hirtelen, tudja a gyerek, hogy hova megyünk és búcsúzzunk el. Én is így csinálom és nem bántam meg. Időre biztos nem tudja a lányom, mennyi az a 4 óra, de azt igen, hogy jövök érte, otthon fog ebédelni és aludni is. Most, kétévesen pedig alig várja ezeket az alkalmakat, hogy lássa a kis barátait. Semmi probléma nincs vele.

A legtöbbjüknek van egy kedvenc plüsse, rongya, cumija, amivel könnyen megvigasztalom. Általában a legsírósabb, szomorú kisgyerek a prioritás és ilyenkor is, ha mesét, játékot választhat, hamar megnyugszik. Ha több gyerek is nyugtalan, akkor néha szó lehet egy félórás mikiegérműsorról, de én soha nem kapcsolom be a tévét, ha nem muszáj.

3)      Vályúhoz

Ez az egésznek a leggyűlöletesebb része, az evés. A 4 gyerek különböző időben éhezik meg, vita tárgya az is, hogy kinek van több finomsága. Általában kis százkalóriás csipszek, gumicukrok is vannak az uzsonnástáskában, ilyenkor nehéz meggyőznöm a többieket, hogy egyenek almát, joghurtot. Mi pluszban üdítőt, zabpelyhet és gyümölcsöt mindig tartunk otthon, hogy ne legyen nagy a veszekedés, illetve annyi kompromisszumot kötöttem, hogy beszereztem a kis, 8o kalóriás természetes gyümölcscukorból készült, vitaminnal dúsított zseléket ezekre a kiváltságos napokra, de a csomag többi része egészséges, friss zöldség, gyümölcs, mikrózandó főétel és egészséges rágcsa, cheerios, mazsola.

Aztán láttam az egyik barátnőmnél, ahol most lett baba, hogy ő bizony két étkezést tart, fél tízkor és délben, azóta követem a mintáját, így két füst alatt lemegy az étkeztetés, egyszerűbb takarítani.

4)      De mit játsszunk?

Az elején megpróbáltam strukturálni ezeket a foglalkozásokat amolyan bölcsis-ovis szinten, de aztán rájöttem, hogy sok értelme nincs. Ilyen kicsik még inkább egymás mellett, mint egymással játszanak. Az első félóra arról szól, hogy iszom egy kávét, mindenki csendben játszik az új játékokkal, ami neki nincs otthon. Mindent meg kell osztani, ha többen akarnak játszani vele, akkor körbemegy. Kivételt képeznek ez alól az otthonról hozott kedvenc plüssállatok, vigaszrongyok. Több játéknál én is leülök, és együtt legózunk, dominózunk. Mostanra egyre több az a ritka pillanat, hogy veszekedés nélkül elvannak egymással. Sőt, teljesen természetes az, hogy megosztanak mindent, ami az ovira jó alap lehet.

Summa summárum, jól jártam ezzel, bár nem mondom, néha nézem az órát, hogy mikor jönnek a gyerekekért, főleg, ha többnek is rossz a kedve, de a szabadidővel jól járok. A kisebb csoportban a betegséget sem passzolják át olyan könnyen, mint egy nagyobb létszámú bölcsiben. A többi anyának nagyon hasonlók a nevelési elvei az enyémhez, látom, hogy sokszor bújik hozzájuk a lányom, tudom, hogy felveszik, vigasztalják, törődnek vele ebben a négy órában, ami, nem utolsósorban ingyenes. Mindenkinek, akinek van 2-3 olyan anyaismerőse, akire rá meri bízni a gyerekét, melegen ajánlom, nagyon megéri.

Cantaloupe