18. hét – Mindjárt félúton vagyunk. Már legutóbb is megfigyeltem, hogy az első trimeszter lassú vánszorgása után a másik két trimeszter valahogy olyan gyorsan lepereg, hogy észre sem veszem. Talán mert az elsőben még inkognitóban van az ember lánya, nem sokan, vagy éppen senki sem tudja, hogy mi zajlik odabent, pedig nagyon szívesen világgá kürtölné.
Nos, így félidő tájt elkezdtem leltározni, hogy mi is van készleten, mi az, ami felesleges, mert nem szerettem/nem használtam/nem tetszik már, és mi az, amiből nincs, vagy csak kevés, pedig jó lenne. Első körben a kismama ruhákat szortíroztam, mert hát többről is kiderült, hogy egyáltalán nem kényelmes, vagy simán csak túlvásároltam magam. Szerencsére ezek a ruhák is kelendőek használtan, könnyű adni-venni, de az újakból is elég jó a választék. Kicsit előre is szaladtam, és vettem használtan egy nagyon szuper téli kabátot is, mert az előzőt már szülés után azonnal eladtam, annyira utáltam.
A kisnagyfiam ruhái voltak a következők, mert a lelkem jellemzően szezon közepén szokott méretet váltani, és most még ugyan jó rá minden, ami év elején is, biztosra veszem, hogy januárban ez már nem így lesz. Azon meg sem lepődtem, hogy a tavasszal hordott átmeneti cipői már fel sem mentek a lábára, de legalább a bölcsis benti szandálja még talán kihúzza ezt az évet. Mondjuk így, hogy tudom, hogy lesz, aki majd örököli a szép állapotú, megkímélt darabokat, kicsit lelkesebben veszem meg őket.
A babaruhák is sorra kerültek, bár azok anyósomnál várják, hogy elkészüljön az otthonunk és áthordjam őket, mert egyelőre a napi szinten használt cuccainknak is alig van hely, nem, hogy az egyelőre még feleslegeseknek.
Pedig már nosztalgiáztam velük egy kört, például azon a kis rugdalózón, amiben a kórházban fotózták a kisfiamat, vagy az overál, amiben hazahoztuk, de alig látszott ki belőle.
Arról már nem is beszélek, hogy mindegyiknek milyen iszonyú finom babaillata volt, amit a lezárt dobozok olyan szépen megőriztek. Nagyon várom már, hogy hazakerülhessenek és egyenként átnézzem őket, aztán pedig felfedezzem a spanyol viaszt, hogy milyen nagy már a fiam.
A fent említett helyzet miatt a többi babaholmi még szemrevételezve sem lett, így csak fényképeken nézem vissza, hogy mi mindenünk van már. Kiságy, babakocsi, hordozó, stb., de a játszószőnyeg és a többi játék már csak halványan rémlik, ezért ezeket újra felfedezni is remek móka lesz. Kíváncsi leszek, hogy kinézi e magának valamelyik régi-új játékot a fiam, például Marikát, a sünit. Hatalmas kedvenc volt!
A rácsos kiságy is szétszedve várja a szüleimnél a padláson, hogy újra előkerüljön, és a sógornőmet is megtaláltam már vele, hogy a múltkor is kölcsönkapott, de aztán az ő legkisebbjének visszaadott pihenőszéket örömmel „kibérelnénk” most is. Nagyértékű dolgot már nem kell vennünk, az apróságokat pedig úgysem tudom majd megállni, mert ugyan azt gondolom, hogy jól szelektálok, és csak azt tartom meg, amire valóban szükségünk van, azért szeretek gyűjtögetni is.
Vigyázzatok magatokra és egymásra!
Anna
