Sminkben pózoló gyerekek, bikinis felvonulások, tökéletesre belőtt frizurák – mindez egy olyan világ része, ahol a gyerekeket már egészen kicsi koruktól a külsejük alapján értékelik. Egyesek szerint ez csupán egy ártatlan hobbi és tűzön-vízen át védelmezik ezeket az eseményeket, mások azonban úgy vélik, hogy a szépségversenyek ártanak a gyerekek önértékelésének és fejlődésének. De vajon miért nevezik be a szülők újra és újra a gyerekeiket ezekre a versenyekre? És milyen hatással van mindez a kicsikre hosszú távon?

Egy kedves emlék vagy egy életre szóló nyomás?

Amikor a húgom, Kiskati néhány hónapos volt, a szüleink benevezték egy helyi babaszépségversenyre. A győzelemhez elég volt egy jól sikerült fotó – és máris ő lett a város legszebb kisbabája. Ma már felnőttként, csak Katiként is mosolyogva emlegeti ezt az elsöprő győzelmet, ami egy babahurkás pufók Kiskati fodros-bodros ruhában mosolygó megtestesülése volt, az akkori művelődési ház plakátján. Mi megúsztuk ennyivel, de mi van mondjuk Amerikával és azokkal a gyerekekkel, akik számára a versengés nem egy egyszeri élmény, hanem szülői vezénylettel (próbálom kerülni az nyomás szót) az egész gyerekkorukat meghatározza?

Az Egyesült Államokban hatalmas kultúrája van a gyerekszépségversenyeknek, és ez a jelenség hazánkban is egyre inkább elterjed. Bár elsőre ártalmatlannak tűnhet, a háttérben komoly kérdések merülnek fel: tényleg jó ötlet gyerekeket szépségük alapján rangsorolni? Kinek az álmai valósulnak meg valójában ezeken a versenyeken? Kik drukkolnak görcsösebben a győzelemért, a gyerekek vagy a szülők? És mi van akkor, ha mégsem jön össze a dobogó?

Filmajánlónk a témában – mellesleg a világ egyik legviccesebb mozija a Család kicsi kincse (Little Miss Sunshine).

A szülők álmai a gyerekek vállán

Sok esetben a gyerekszépségversenyek mögött a szülők beteljesületlen vágyai állnak. „Csak azt szeretném, ha több lehetősége lenne, mint nekem” – hangzik el gyakran, de vajon mennyire szólnak ezek a versenyek ténylegesen a gyerekekről? A pszichológia szerint (de józan ésszel laikusként végiggondolva is így logikus) sok szülő a saját el nem ért álmait vetíti ki a gyermekére, és az ő sikerén keresztül próbálja megélni azokat. Egy szépségversenyen aratott győzelem így nemcsak a gyermek, hanem a szülő elismerése is lesz – még ha ezt nem is ildomos felvállalni.

A probléma ott kezdődik, hogy egy kisgyerek még nem tud különbséget tenni saját vágyai és szülei elvárásai között. Ha folyamatosan arra kondicionálják, hogy a külseje az elsődleges értéke, akkor önbizalma könnyen kizárólag külső megerősítésektől függővé válik.

Egy szépségverseny sokkal több, mint egy szép ruha és egy csillogó tiara. A gyerekeknek gyakran tökéletes mosolyt kell erőltetniük, magabiztosan kell fellépniük a színpadon, és minden helyzetben hibátlan megjelenést kell nyújtaniuk. Arról nem is beszélve, hogy igazi nőies mozdulatokat, csücsörítő szájas pózokat kell felvenniük, ami (legalábbis számomra) borzasztó természetellenesnek hat. Mindezt egy színpadon, rengeteg néző előtt egy versenyhelyzetben. Ez pedig óriási stresszt okozhat.

Tanulmányok szerint a rendszeres versenyzésen átesett gyerekek nagyobb valószínűséggel küzdenek szorongással és önértékelési problémákkal. Különösen veszélyes, ha az elismerést kizárólag a külsejükért kapják – hiszen mi történik, ha egyszer már nem ők a legszebbek? Ez a fajta nyomás később étkezési zavarokhoz és testkép-problémákhoz is vezethet.

A legnagyobb veszély az, hogy a gyerekek azt tanulják meg: az értéküket a külsejük határozza meg. Amikor felnőnek, és a szépségük már nem hozza meg ugyanazt a figyelmet és elismerést, könnyen bizonytalanná válhatnak. Sokan ezért fordulnak később extrém fogyókúrákhoz, plasztikai műtétekhez vagy más módszerekhez, hogy fenntartsák azt az „ideális” külsőt, amit egykor elvártak tőlük.

A gyerekszépségversenyek csak egy része annak a világnak, amelyben a fiataloknak már kiskoruktól kezdve külső elvárásoknak kell megfelelniük. A közösségi média, a reklámok és az online világ mind azt sugallják, hogy a szépség egyenlő az értékkel. Pedig a gyerekek ennél sokkal többek.

Talán ideje lenne elgondolkodni azon, hogy milyen üzenetet közvetítünk nekik. Valóban azt akarjuk, hogy azt higgyék, az értékük egy koronán, egy tapsviharon vagy egy bírói pontszámon múlik? Vagy inkább arra nevelnénk őket, hogy lássák: az igazi értékük belülről fakad, és nem egy külvilág által meghatározott szépségideálból? Ettől még ők szépek. Gyönyörűek, és ezt nem árt elmondani nekik jó sokszor. De nem kifelé mutatva, hanem otthon, a családban, a privát hétköznapi helyzetekben. Hiszen egy szülő számára a gyereke mindenképpen egy nagy és erős tízes!

Tengerkék Timi