Alighogy elcsitulni látszottak a Parlamentben elhangzott, családon belüli erőszakért a nem elég serényen szülő nőkről szóló eszmefuttatás hullámai, új leckét kaptunk a hogyisvanból.

A Duna Televízió Klubszoba című beszélgetős műsorában újabb vargaistváni remekbeszabott véleménnyel találkozhatott a közvélemény. Czakó Gábor a Kossuth-díjas, József Attila-díjas "író, publicista, képzőművész, a magyar katolikus újságíróképzés megszervezője" tárta fel büszkén nézeteit.

Hosszan beszélt egyik Örzsi néniről (nagyapjának féltestvéréről), akinek férje halász volt, hetente egyszer járt haza a Dunáról. A fúriaként viselkedő asszony a házimunkáját elhanyagolta, folyamatosan veszekedett vele, hiába hangzott el egyre fenyegetőbben az "Örzsi!" figyelmeztetés. A harmadik után azonban egy rettenetes pofon következett. És láss csodát, Örzsi néni rögtön tudta, hol a helye, mi a dolga és két hétig "egy arany asszony volt". Akkor "koldult" az újabb pofonért. "Örzsi nénit kiválóan kezelte, Örzsi néni az utca gyöngye lett egy-két hétre."

Czakó úr őszintén bevallotta azt is, hogy ő időnként tudatosan, előre felkészülve rá – meg-megverte a fiait. Amikor erre rászolgáltak.

„- Tudatosan kell csinálni, mert hogyha elveszted a fejed, akkor véresre vered. Ha tudatosan vered, akkor azt a két pofont adod neki...”

Én szégyellem magam Czakó Gábor helyett is. És szégyellheti magát a műsorvezető, Betlen János is, aki a fent idézett okosságokra csupán zavart kacarászással reagált.

"Minek ebből olyan nagy ügyet csinálni?" – tette fel a kérdést a beszélgetés másik részvevője is, aki történetesen katolikus újságíró.

Igaz is. Minek. Elvégre ahogy egy rendes feleségverő családapa is másnap egy szál virággal szokta kiköszörülni a csorbát, úgy Varga István is megtette. Ráadásul egyből három szál rózsát vitt a Tisztelt Ház szeme láttára, mintegy jelképesen. Ettől ugyan nem változik semmi, ezt tudja mindenki, aki hallott már ilyen férfiakról. Az ütést másnapi virággal enyhítenék, de harmadnap újra készek lecsapni. Harrach Péter például a Házban nemrég úgy zárta beszédét: "a probléma" egyetlen megoldása az lehet, ha visszatérünk a hagyományokhoz. Varga István és Czakó Gábor pedig világosan elmondta, mit is érthetünk hagyományon.

Lehet, hogy nem kéne csodálkozni. Meghajoltak a „hölgyek akarata előtt”. És hogy mennyire igaz is ez, hogy csupán a hölgyek akarata előtti meghajlás és a botránytól való menekülés állt a családon belüli erőszak ügyében képviselt vélemény megfordulása mögött, igen beszédesen példázza a fenti értelmiségi sztorizgatás és Harrach Péter megoldási javaslata.

Szalon-feleségverők, szalon-gyerekbántalmazók. Politikusok. Értelmiségiek. Újságírók. Kitüntettek. Amíg ők így gondolkodnak, és amíg ezeket a véleményeket kedélyes történet-mesélések keretében szégyenérzet nélkül meg is merik osztani a televízió nyilvánossága előtt is, amíg ezeket a véleményeket elnézőn mosolyogva fogadja a hallgatóság, nem várhatunk sokat. Ők lennének, akikre felnézhetnek az emberek?

Ennek ellenére továbbra is úgy vélem, hogy az ügynek (a közbeszéd megindulása, a figyelem problémára való ráirányítása révén) utóvégre hasznára vált Varga képviselő ormótlan és ostoba hülyesége. Ugyanis bár ha sajnálatos módon nem is a kormánypárt véleményének megváltozása miatt, ám elindult a valami, és talán felcsillant a reménysugár, hogy egy nap majd a büntetőjogi tényállás hatására természetessé válhasson: nem bántalmazhatunk senkit még a négy fal között sem. Talán egy nap még ezek a közszereplők és értelmiségiek is rájönnek véleményük vállalhatatlanságára. Épp itt lenne az ideje.

A családon belüli erőszak nem egy remek konzervatív hagyomány. Nem erény. A bántalmazás hallgatólagosan sem lehet társadalmilag elfogadott. Nem nézhető el. Senkinek.

Center