I Pipi első gyermeke epidurális érzéstelenítés mellett született, de mivel a baba nem fordult a helyes tartásba, fogóra és gátmetszésre is szükség volt. A második szülés ugyan szintén epidurális segítséggel indult volna, ám egy aprócska hiba miatt "natúr" szülés során született meg, vágás, fogó és egyéb kellemetlenségek nélkül, elég volt oldalra fordulni és "lihegni" a tolófájásoknál.Korábban senki sem ajánlotta ezt a technikát a szülés megkönnyítésére. Te is megosztanád szüléstörténetedet? Küldd a bezzeganya@bezzeganya.hu címre!


Első terhességem könnyen viseltem, a föld felett lebegtem végig 10 centivel és minden új eseményt, történést érdeklődéssel vártam, figyeltem, követtem. A fájások bő egy héttel a kiírt dátum előtt érkeztek, egyből 5 percesek. Bementünk a kórházba, amikor már csak 3 percesek voltak az időközök, de hazaküldtek minket, mondván még csak 1 centire nyitott a méhszáj. Pár órával később újra bementünk a kórházba, gondolván már biztos tovább nyílt a méhszáj, de akkor közölték, hogy újabb egy centit nyíltam csak, de akkor már nem küldtek haza. A vajúdás így reggel nyolctól a kórházban folytatódott egészen este 7-ig, amikor is végre megszültem első lányomat. A vajúdás alatt többször kértem epidurálist, de eleinte azt mondták még túl korai, egy idő után meg azt, hogy már túl késő. Nem viseltem  túl jól a szituációt, így kicsit megemeltem a hangom és nyomatékkal kértem az epidurálist. Meg is kaptam. A kislányom sajnos nem fordult be arccal lefelé, végig a csillagokat nézte, ahogy itt mondják, így fogót kellett használni a világra segítéséhez, ami miatt gátmetszésre volt szükség.
Második terhességem már nehezebben viseltem, nem lebegtem egyáltalán, vártam már nagyon a végét, hogy túllegyek az egészen. Nehéz egy két éves gyerek folyamatos anya-követelését kielégíteni terhesen, nagy hassal. 

Második szülésem villámgyorsan történt, este 9-kor kezdődtek a fájások, amire először azt hittem csak jósló fájások, ezért vettem egy meleg fürdőt. Mivel így sem múltak a fájások, már sejtettem hogy ezek már az igaziak lesznek mégiscsak, de mivel az első gyerekkel 19 óra telt el a fájásoktól a szülésig, ezért úgy gondoltam ha gyorsabban is jön a második gyerek, van még bőven időm úgy is - így lefeküdtem aludni. Este 11-kor azonban két egymásba érő fájás után nagyon berezeltem, és jeleztem a férjemnek, hogy akkor  induljunk talán.

A telefonon rendelt taxi nem jött időben, így leintettünk egy éppen arra járót és mentünk a kórházba. Hajnal fél egykor felvették az adataimat majd gurítottak is a vajúdó helyett a szülőszobára. Kértem epidurálist, de mondták, hogy beadhatják ugyan, de nem valószínű, hogy hatni fog a szülésig, bár lehet, én leszek a szerencsés kivétel akinek fél órán belül már hat is, vagy akinél a gyerek mégsem fog jönni olyan gyorsan, bár a jelek alapján ez nem valószínű. Én továbbra is ragaszkodtam hozzá, mert úgy gondoltam ennél a gyereknél is szakadni fogok, vágni fognak, stb. A doktornő bekötötte az epidurális előtt adandó folyadékot, azonban a tűt nem tudták jól rögzíteni és az kicsúszott. Ekkor a szülésznő megkérdezte a doktornőt, hogy így beadja-e az epidurálist, aki persze nemet intett.  Nekem ekkor két fájás között egyből az járt az eszemben, hogy persze tuti direkt csinálják már megint, hogy ne kelljen epidurálist adniuk és természetes legyen a szülés, meg hogy bele fogok halni a fájdalomba háromszor is a végéig..... De erőm már nem volt hadakozni, és a szülésznő is elkezdte kérdezni tőlem, hogy tudomásul veszem-e  hogy így epidurális nélkül fog történni a szülés. Ezt többször megkérdezte mire ki bírtam nyögni az igent. De akkor már semmi nem érdekelt, túl akartam csak lenni az egészen, jöttek a tolófájások, így az igent a 'már-úgyis-minden-mindegy' alapon nyögtem ki végül.

A szülésznő mondta nekem, hogy forduljak a bal oldalamra, mert a gyerek rossz pozícióban van, valamint hogy a tolófájások alatt ne nyomjak, hanem lihegjem el őket, különben szakadni fogok. Amikor jöttek a tolófájások, persze nem bírtam megállni az első másodpercben,mindig nyomtam, és éreztem is hogy ég, feszül a gátam és mindjárt szakadni fog, ilyenkor mindig mondták azonnal,hogy lihegjek, ne nyomjak, és én úgy is tettem. A lihegések alatt éreztem, hogy égő, feszülő érzés nélkül simán csusszan ki belőlem a gyerek. 2-3 ilyen ellihegett tolófájás után hajnal negyed kettőkor ki is bújt második kislányom, megúsztam komolyabb szakadás, vágás, varrás nélkül az egészet. 

Komplikáció nélkül azonban nem. Egy hétig a szülés után semmi bajom nem volt, pörögtem otthon ezerrel, szoptattam, sütöttem, főztem, takarítottam megállás nélkül, mintha nem is szültem volna. Egy héttel a szülés után azonban magas lázam lett (38.5-39.5 fokos) a második lázas napon visszamentünk a kórházba, ahol megállapították, hogy Streptococcus A került a véráramomba, így intravénásan kaptam antibiotikumot 48 órán keresztül, majd otthon is 6 napon keresztül még antibiotikumot kellett szednem. Hála égnek a gyerek jöhetett velem a kórházba, így nem kellett megszakítanom/feladnom a szoptatást.

A második szülésemet összehasonlítva az elsővel, pár kérdés felmerült bennem. Vajon ha nem kérek az elsőnél epidurálist, akkor ott is elfordulhattam volna szülés közben, és megúszhattam volna fogók, szakadás, vágás nélkül? Vagy igaz az, hogy első szülésnél jobban szakadnak a nők, második szülésnél már jobban működik a gátvédelem? Másnál is javasolják vajon a tolófájások ellihegését, hogy az ember lánya megússza szakadás nélkül, vagy ez csak ott és akkor működött nálam, másnál nem működött volna, mert minden eset egyedi? Miért nem olvastam erről a technikáról még soha sehol azelőtt? Hol kerülhetett Strepto A a véráramomba - még a kórházban a szülés közben vagy már otthon?

I. Pipi