Jó pár hét eltelt az előző írásom óta. Jelenleg 36. hetet tapossuk, a fiúcska olyan április elejére várható. A legutolsó vizsgálat, amiről írtam, még a 29. hét környékén volt, azután eltöltöttem pár napot Németországban. Hát, aki azt mondja terhesen könnyű a repülés, azt irigylem, mert én a repülés részét nagyon megszenvedtem. Émelygés, fehéredés, sok-sok erős hasmozgás. Szerencsére amint földet értünk, minden oké volt. De tényleg, leszállt a gép, átültem a kocsiba, és hopp, volt gond – nincs gond. Haza is jöttem gyorsan, és a 32. heti ultrahang vizsgálaton minden rendben volt, megkaptuk az aktuális fotót, az orvos is elégedett volt, majd visszarendelt a 36. hétre még egy ultrahangot csinálni. Akkor vesz majd kenetet és ideadja a labor beutalót. A közte lévő négy hét mozgalmasan telt el, hiszen dolgoztam még, plusz a hétvégéken is lejártunk vidékre a családjainkhoz.
Sikerült a kiválasztott kórházban dolgozó egyik csecsemős nővérrel is beszélni, aki ismertette velünk, hogy mi fog történni, miután megvan a baba, mit kell vinni, mire kell figyelni, mikor mehetünk majd haza. Összességében teljesen sikerült megnyugtatnia, hogy jó kezekben leszek az ő felügyelete alatt. Nekem ez az egyik nagy parám, mert nem volt kistestvérem, nem tudom, mit hogy kell csinálni, és szeretném, ha még a kórházban valaki odafigyelne rám és megtanítana mindenre.
A 35. héttől szabadságra mentem, így lett időm otthon rendbe szedni a babacuccokat, mindent, amit kell, kimosni és kivasalni, a dolgokat egy kicsit rendszerezni. Otthon viszont a hirtelen jött szabadidőmmel kezdeni is akartam valamit, ami vagy a főzés, vagy a varrás (új hobbi, egész jó móka babacipőt varrogatni), vagy a kismama klubok és egyéb tevékenységek látogatása. Az egyik ilyen tevékenység, amit ki akartam próbálni egész terhesség alatt, de munka mellett nem tudtam eljutni, az a Bike With Baby óra. Tehát egy spinning óra, amin a babák a mamájuk hátán (vagy hát várandósok esetében pocakjában) vannak, amíg a mamák pedig tekernek, mint a kisangyal. Így hirtelen szabadidőt kihasználva elmentem egy ilyen órára, mivel még mindig mozgáshiánytól szenvedek (ez az átka annak, ha négy éve rendszeresen sportol az ember és a terhesség alatti kímélt életmód nem elegendő neki) és teljesen beleszerettem. Nem gondoltam volna, hogy a „szobabiciklizés” ilyen jó móka tud lenni, de a társaság, a mozgás teljesen kikapcsol és feltölt energiával. (Az úszást a 30. hét környékén abbahagytam.) A babák eszméletlen tündériek, ahogy örömködnek, kisautóznak az anyukájuk hátán, majd szépen sorban álomba ringatóznak. Amíg lehet, ilyen órára tehát rendszeresen el fogok járni, aztán a gyermekágyi hat hét után újra.
A 36. heti vizsgálatoknál már egyértelműen látszott, hogy „Pocak” irányba fordulva várja a maradék heteket, amiket a Mami Hotelben tölthet el. Aktív baba, így a vizsgálatot jól megnehezítette a doki számára, de szerencsére minden rendben van vele. Azt mondják, nem lesz nagy baba, hiszen csak 2729 grammos a becsült súlya. Hát szerintem az pont elegendő, hiszen van még vissza pár hét. Méhszáj zárt, kenet levéve. Jövő héten labor és ctg vizsgálatra jelentkeznem kell. Amennyire szörnyű volt a terhesség elején az orvosi része a dolgoknak, annyira megváltozott az egész. Vagy már megszoktam? Nem tudom, de a lényeg, hogy már nem zavar.
A 36. hét végére esett az utolsó hivatalos munkanapom is. Kollégákkal a szokásos pár heti reggelizést tartottuk, ahol sikerült meglepniük egy kis ajándékkal a lurkó számára, és jelezték, hogy várnak mihamarabb vissza, legalább a reggelikre jöjjek be, amikor tudok. A munkahelyemért az fix, hogy összetehetem a két kezem. Kismamaként és családosként a lehető legjobb munkahely. Innentől már táppénzen leszek és várom, hogy Pocak mikor akar a nagyvilággal találkozni. Na, nem csak ücsörögni fogok, hiszen még csak most állunk neki majd a babaszoba festésének (nem én csinálom, közelben se leszek) és berendezésének (nem én csinálom, csak koordinálom). Dolog van még bőven, de szerencsére idő is akad.
Amit a szülésre felkészülés során teszek mostanság, az a málnalevél tea fogyasztás és a gátmasszázs. Remélem hasznos tevékenység mind a kettő, mert egyébként nem a kedvenceim. De ha ez egy kicsit is könnyít az életemen, akkor megérte.
A következő írásom valószínűleg már áprilisban lesz, amikor is egy fővel gazdagodik a kis családunk köre.
Waczkor
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
