Ez a nap is úgy indult, mint az összes többi. Jó hangulat uralkodott a Konyhaszekrényben, a fűszerek kedélyesen csevegtek, míg el nem jött a főzésidő. Akkor gyorsan mindenki elfoglalta a helyét és várták, hogy Tündérkéz kiket emel le a polcról.

Szegfűszeg Szandrára és Fahéj Fannira esett a választása. Gyümölcsleves készült. A gyümölcslevest pedig Szandra és Fanni tudja igazán finommá varázsolni. Ráadásul a gyümölcslevest hidegen szeretik az Emberek és nem melegen, mint az összes többit. Ezért amikor gyümölcsleves készül, Fanni és Szandra igazán különlegesnek érzik magukat. Most is annyira örültek, hogy szinte tapsikoltak örömükben. De az öröm nem tartott sokáig.

Egy óvatlan pillanatban Szegfűszeg Szandra nem a fazékban, hanem a földön kötött ki. Szandra leesett a földre! Ez az egyik legszörnyűbb dolog, ami történhetett vele. Egy fűszerre ilyenkor leselkedik a legtöbb veszély. A fűszerek a Konyhaszekrény polcán vagy pultján, és az ételben vannak a legnagyobb biztonságban. Na, de a földön! Ott kegyetlen dolgok történnek velük! Például az Emberek rájuk taposhatnak, és akkor a fűszer használhatatlanná válik és kidobják a szemétbe. Aztán jöhetnek különböző állatok: kutyák, macskák, akik megnyalogathatják vagy ne adj’ isten, megeszik őket. És ott van még a seprű is! Az egyik leghalálosabb fegyver a fűszerek ellen. Ha egy fűszer a földre kerül, Tündérkéz könyörtelenül száműzi őket. Fogja a seprűt, összesöpri őket és kidobja a szemétbe. Ettől retteg a legjobban minden fűszer az egész világon. A szemetesvödör számukra a vég.

Mindenki látta a balesetet. A fűszerek kővé dermedve lesték, hogy mi fog történni. Mindenki csendben fohászkodott magában, hogy Tündérkéz ne vegye észre, hogy Szandra leesett a földre. Tudták, hogy akkor Szandrának vége. Tündérkéz fogja a seprűt és Szandra a szemétben köt ki.

Szandra rettenetesen megijedt. Hirtelen azt sem tudta, mit csináljon. Szerencsére felvillant előtte az az emlékkép, amikor kicsi korában a többi fűszer megtanította neki, hogy ilyenkor hogyan lehet túlélni ezt a helyzetet.

Sok -sok évvel ezelőtt történt. A világ egy másik szegletében, egy másik Konyhaszekrényben. Ő akkor került be először egy Konyhaszekrénybe sok más fűszer közé. Éppen gyűlést tartottak a fűszerek. Szegfűszeg Szandra még senkit sem ismert, de azért ő is részt vett a gyűlésen. A Fűszer-kódexet ismertették és éppen a túlélésről volt szó. Az a második törvény.

A Fűszer-kódexet sok ezer évvel ezelőtt írták meg. A benne leírt törvények minden fűszerre egyformán vonatkoznak és nincs kivétel.

Az első törvény így hangzik: „Azért vagyunk a Földön, hogy az Emberek számára ízletessé tegyük az ételeket! Az ízeknek harmonikusnak kell lenniük, vagyis egyik fűszer sem lehet erősebb a másiknál. Az ételekben tilos a vetélkedés egymással. Főzés időben csak és kizárólag Tündérkéz rendelkezik a fűszerek mennyisége felett és minden fűszernek a legjobbat kell kihoznia magából.”

A második törvény pedig így szól: „Ha egy fűszer leesik a földre, akkor a többi fűszernek meg kell őt mentenie. Meg kell várni, amíg minden elcsendesedik, fel kell mérni, hogy milyen eszközök állnak rendelkezésre, amiket a mentés során felhasználhatnak. A bajba jutott fűszernek pedig mindent el kell követnie, hogy életben maradjon. Észrevétlennek kell lennie. Kerülje el, hogy megegye egy állat vagy hogy Tündérkéz észrevegye őt a földön és a szemétbe dobja.  Az a fűszer, aki a szemétben köt ki, már nem megmenthető! A mentés lezárul, a többi fűszernek tilos kockáztatni az életét!”

A gyűlésen elmagyarázták, hogy hogyan lehet észrevétlennek maradni. Kell keresni egy sötét zugot, egy rést, bármit, ahova elbújhat a leesett fűszer. Tipikusan ilyen jó búvóhely a tűzhely és a padló közti rés. 

Szegfűszeg Szandra felpillantott és meglátta tőle pár méterre a tűzhely alatti fekete, sötét rést. Nem is gondolkodott, csak az ösztönei működtek. Felpattant és gyorsan megindult a búvóhely felé. Közben fél szemét Tündérkézen tartotta, nehogy az észrevegye őt. Igyekeznie kellett. Most nem volt idő a nézelődésre, el kellett érnie rést. Hogy hogyan tovább, azt még nem tudta. Csak érezte, hogy most az a legfontosabb, hogy elbújjon. Aztán majd átgondolja, hogy onnan hogyan jut vissza a Konyhaszekrénybe.

Szerencsére Tündérkéz nem vette őt észre és Szandra biztonságosan elérte a tűzhely alatti rést. Bebújt a sötétbe és reszketve várta, hogy körülötte minden elcsendesedjen.

Szandra úgy érezte, hogy most a főzésidő nagyon sokáig tart. Talán ilyen hosszú még sose volt. Meg sem mert moccanni. Levegőt is alig mert venni. Csak várt és várt.

Végre csend lett. Semmi mozgás.  Szandra fülelt. Semmi. Szandra nyelt egy nagyot és most először körülnézett, hogy hol van. Majd óvatosan a réshez kúszott és kilesett rajta. A seprű nézett vele szembe. Ijedtében Szandra sikoltott egy nagyot és gyorsan visszabújt a tűzhely alá. De nem történt semmi. Szandra nemsokára megnyugodott és újra kilesett. Akkor látta, hogy Tündérkéz sehol, a seprűt meg csak odatámasztották a tűzhellyel szembe. Most már nyugodtan előmászhatott. Felpillantott a Konyhaszekrényre. Oda, ahol a Fűszeres polc van. Nagyon magasan volt! Hogy fog ő oda visszajutni? Tekintete találkozott a többi fűszerével. Mindenki őt nézte, mindenki nagyon meg volt rémülve.

- Szandra! Jól vagy? Nem sérültél meg? – kérdezték tőle.

- Nem! Én jól vagyok! – kiáltott vissza Szandra.

- Te csak ne aggódj! Megmentünk! – próbálta Só Sándor megnyugtatni Szandrát.

- Rendben! Addig én mit csináljak?

- Semmit! Csak bújj vissza a résbe! Megyünk érted!

- Jó! … De nem vagyok egyedül!

(folyt.köv.)