Súly: 88,7 kg
Edzések száma: 1,5 (egyszer fél óra és egyszer másfél óra)

Aki nélkül nem sikerült volna…

Szerettem volna nektek írni A FÉRFIRŐL, akinek oly sokat köszönhetek az életben, aki nélkül nem lennék az, aki vagyok, és nem leszek az, aki szeretnénk, hogy legyek. Ki voltam? Egy durván elhízott (BMI mutató kiakadt), depressziós (többnyire szülés utáni), céltalan, megkeseredett nő. Ki vagyok? Kissé molett (vagy duci, ha úgy tetszik), boldogabb, kiegyensúlyozott, ambíciókkal teli feleség és anya. Ki leszek? Csinos, kissé izmos, örökké vidám és optimista anya/feleség és egyetemi hallgató, aki számára nincs elérhetetlen. Ezen a hosszú úton Ő indított el. Nem is értettem, hogyan szeretett belém, miért tart ki mellettem. Most már tudom, hogy Ő már akkor meglátta a bennem rejlő törekvést és célokat, amikor én még nem is tudtam róluk. Aggódásával, kritikájával felhívta a figyelmet arra, hogy nem jó irányban haladok. Az egészségem forog kockán. De azt nem gondoltam volna, hogy így kinyílik előttem a világ.

A kezdet nem volt könnyű. Nem voltam még elég elszánt az elején, ráadásul minden figyelmeztetését kötekedésnek véltem és veszekedéssé fajult, pedig ő csak a javamat akarta már akkor is. Szóvá tette, ha túl sokat ettem, ha nassoltam, ha nem voltam gyalogolni. Igaza volt. És így tesz a mai napig, figyelmeztet, kritizál, bátorít, lelket önt belém, biztat és rengeteget dicsér és kényeztet. Szép ruhákat, cipőket, ékszereket kaptam, gyakrabban eljárhatok kozmetikushoz, fodrászhoz, körmöshöz, szoliba… Az átlagkereset felső határán vagyunk, de nem vagyunk gazdagok, egyébként sem nagy összegekről van szó. Szeret, imád, kíván, megőrül értem és elkényeztet. Támogatja a tanulásomat. A hónapban fogok jogosítványt szerezni és legkésőbb a jövő évben egyetemre jelentkezni. Emellett itthon újra angolt tanulok, de később majd előveszem a német- és a franciakönyveimet is, illetve előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz egy szaktanár segítsége. Szeretnék megtanulni zenét nemcsak szerezni, hanem előadni is, hogy az a sok dallam, ami a fejemben motoszkál, meg legyen örökítve, legalább saját magamnak. Szeretném megtanulni a jelnyelvet. Szeretnék rendszeresen színházba, kórusba és hangversenyre járni. Most mondjam, hogy minden csak pénz és idő kérdése? Hogy egy szaktanár elkér óránként 2-5 ezer forintot havonta 4-8 alkalommal? Hogy ha a nagyiszülők nem érnek rá, akkor fizessek a gyermekfelügyeletért, amíg én tanulok? Egyelőre nem telik rá, de a jövőben majd talán szép lassan minden sorra kerül. Most a vezetésre és a fogyókúrára koncentrálok.

Nehéz időszakon vagyok túl, két hét lazaság után új erőre kaptam. Az ok? A férjem szeretete, lelkesítése. Az apró örömök, amiket a súlyvesztés okoz, például most az, hogy felfedeztem a combizmaimat, amik már ernyedt állapotban is tapinthatóak, de befeszítve kőkemények és domborúak, igaz, csak a 2 centis zsír alatt. Csütörtökön, egy hét kihagyás után újra gyalogolni indultam, bár fél óra után haza kellett jönnöm, de pénteken tudtam menni 3 kört, vagyis másfél órát! Kellemesen elfáradtam, kicsit izomlázam van, nagyon büszke és boldog vagyok! Igaz, egyszer elestem. Furcsállottam, mert mindig jó volt az állóképességem, talán életemben kétszer csúsztam el, sőt, amióta fogyok és mozgok, azóta megkétszereződött az egyensúlyérzékem. És mégis, van úgy, hogy az ember pofára esik. Fáj és nagyon ciki, főleg emberek között. De hát mit lehet tenni, már megtörtént. Fel kell állni, megrázni magunkat, ruhát leporolni, és ha már kiröhögtek, akkor illik a mutatvány után meghajolni, majd a fájó testrészt óvatosan megmozgatni és tovább indulni. Igaz, hogy sosem felejtem el és fájni fog sokáig a helye, de legalább tanultam belőle, tudom, hogy legközelebb ott és úgy nem érdemes lépni. Talán az őrangyalom vágott pofán, mert letértem a helyes utamról és bár újra lendületet nyertem a fogyókúrához, csak emlékeztetett, hogy hol a helyem, hogy merre tartsak.

Ha nem ismerem meg Őt, teljesen máshogy alakult volna az életem, valószínűleg diplomás mérnök lennék és külföldön élnék. De nem lennék boldog, mert nem szeretném szívvel-lélekkel a szakmámat, azt az életet. Sokkal többet nyertem azzal, ami nincs, de lehet, mint azzal, ami úgy lett volna, hogy nem is akartam igazán. Ő tett engem teljessé, nélküle fél ember voltam és általam ő is egész lett. Köszönöm, Szerelmem! Boldog Valentin napot kívánok!

rotarix