Kissé lecsüccsent a lendület a nagy melegben, fogyózóink nem is kívánják a hizlaló vagy édes ételek tömegét, isszák viszont a vizet a hőségben.
A mérleg látványos változást nem mutat (főleg ha hétvégén mintha kevésbé lenne egészséges a menü), a lassú, bár folyamatosnak látszó fogyás-formásodás nem ígér egetverő izgalmakat, és bizony van, aki még mindig a nemkívánatos párnácskákat számolja magán. Ezzel együtt megérte az eddigi erőfeszítés, csak kérdés, lesz-e még miről élvezetesen beszámolni hétről hétre.
Almajemima: Az életmódváltás végülis működik, de mikor tűnnek el az apró hájacskák?
Ami engem illet, kezd dögunalomba fulladni a fogyókúra: egyszerűen semmi érdekes nem történik. És sajnos nem vagyok egy Karinthy, hogy a legérdektelenebb témáról is fergeteges jegyzetet írjak. Szóval az van, hogy úgy tűnik, működik az életmódváltás: nincs tiltott étel, a héten pl. croissant-t is ettem, meg egy gombóc fagyit, de már nem esik nehezemre napi két liter vizet ledönteni (ehhez a hőség is hozzájárul persze), nem kívánom az édességet és sokkal kisebb adagokat eszem. Ez utóbbit is lehetne a hőségre fogni, de nem, én eddig nyáron is mindig ugyanolyan nagy adagokat ettem, mint télen, és irigyeltem az egy levél saláta fölött sóhajtozókat, akik jaj, nem tudnak enni a melegtől.
A sportot (power walking, úszás és jóga-pilates) továbbra is élvezem. Jobban érzem magam, a bőröm tisztább, energikusabb vagyok, a ruháim is szebben esnek, egyedül a mérleggel állok hadilábon. Igaz, valamennyivel kevesebbet mutat, mint az előző hetekben, de elenyésző a különbség. És hát még mindig itt van az a tejeszacskóra emlékeztető has, ami nem és nem tágít. Valamint van még egy kis „muffin top” és „bingo wings” is – az angol nyelvnek csodás kifejezései vannak a hájra. Előbbi a szűk nadrágból felfelé, muffinszerűen kiomló zsírt jelöli, utóbbi meg a karfelemelés során megremegő felkarhájat (amit a híresen szép angol nők bingózás közben szoktak megvillantani). De optimizmusom töretlen, pláne, ha Másutt egyik kommentjére gondolok, amiben a gyorsan leadott kilókról ír, akik bizony visszajönnek és „a barátaikat is hozzák magukkal”. (Ezen egy hete röhögök.) Őket, köszönöm, nem kérem, és akkor talán tényleg ez a lassú módszer lesz jó nekem.
Citabella: Spongya Bella
Azt hiszem, megfejtettem a mérlegrejtélyt. A dög vasárnap mindig többet mutat, mint a hét bármely más napján. Keddenként boldog vagyok és elégedett, de a hét utolsó napjára minden eredmény veszni látszik.
Hogy miért? Rájöttem. A családi közös programok miatt, azért mert ilyenkor mást eszem, nem iszom eleget, (agyon)sózott húsos kajákat eszem, és nem előre megtervezetten valami friss, roppanós vitaminbombát. Sőt péntek, szombat estéken még az is előfordul – jöhetnek a kövek –, hogy gyerekfektetés után megiszom egy-egy deci remek hűvös rozét idegpályasimítónak. Na tessék, ezért. Így hétvégén sokszor ébredek szomjasan, karikagyűrűre dagadt ujjal, ciklusnaptól függetlenül bögyösebben a megszokottnál. Nem véletlen, hogy a terhességeimet is megpróbáltam úgy időzíteni, hogy a nagypocakos állapot ne az augusztusi kánikulában érjen. Enélkül is hozom a püffedt formám harminc fok körül, miközben kiülős helyeken literes korsókban szervírozott mentás limonádékról álmodom.
Meni: Lőn világosság, futócipőt fel!
Mivel megtorpant a súlyom az elmúlt másfél hétben, ezért hétvégén elmélkedtem egy kicsit azon, hogy mégis mivel tudnék még hozzátenni az egészséges életmódhoz úgy, hogy fogyjak is. A hangsúly az egészséges életmódon van, bármennyire is kételkednek egyesek, akik csak azt látják, hogy mániákusan figyelem a súlyomat (ami egyébként nem is igaz, mert a korábbi kétnaponta méricskéléstől eljutottam oda, hogy hetente csak egyszer mérem magam, szóval gyógyulok). Nem kifejezetten egészséges módon simán tudnám tartani az eddigi lassú, de folyamatos fogyást, ugyanis nyilván tudnám tovább csökkenteni a kalóriákat, ki tudnék iktatni az étrendemből további hizlaló dolgokat, mondjuk az összes maradék szénhidrátot, és a heti egyszeri fehérlisztből készült édes kalácsot. De ezt már nem vállalom be, ugyanis úgy gondolom és érzem, hogy most rendben vagyok, de ennél kevesebbet még rövid távon sem szeretnék enni, mert nem egészséges. És arra a kis minimális bűnözésre is szükségem van, amit most engedélyezek néha magamnak.
Így elmélkedtem magamban egészen ma reggelig, amikor hirtelen megvilágosultam. Szó szerint. Hiába mutatott a vekker még csak hajnali negyed hatot, kint már teljesen világos volt. És egyszer csak rájöttem, hogy az utolsó önigazoló kifogásom is oda, nincs mese, ha most sem kezdek el heti két reggel futni járni, akkor be kell ismernem, hogy egyszerűen lusta vagyok. Persze tudom én, hogy eddig is az voltam, mert sötétben is kiválóan lehetett volna futni, de kicsit fanatikus dolognak éreztem. Hát most már nincs mentség, futócipőt fel...
