Fogyinaplónk átmenetileg a mai bejegyzéssel véget ér. Mivel mindenki úgy vágott neki, hogy nem kampányszerű önsanyargatás, hanem a hosszú távú életmódváltás a cél, amely mintegy mellékhatásként a jobb közérzet mellett kisebb testsúlyt és jobb alakot is eredményez, most már nincs elég esemény, ami megtöltene heti egy posztot.
De mivel az a legérdekesebb, hogy hosszú távon mennyire tarthatóak az eredmények, ígérjük, mindenkinél visszatérünk a témára valamikor szeptemberben, amikor a résztvevők beszámolnak majd, hogy érzik magukat a bőrükben.
Citabella: A számok varázslatos világa, avagy minden relatív
Először a makacs tények: 63 kilóról indultam fogyásnak, és nem egészen két kilót sikerült leadnom február vége óta. Ez nem nagy szám, elismerem. Sosem tudtam gyorsan fogyni, radikális önsanyargatásba sem kezdtem, szóval nem meglepő az eredmény.
A körméreteket tekintve azonban nagy örömmel nyugtáztam, hogy a „reménytelen, de sajnálom elajándékozni” feliratú dobozból szépen lassan előkerültek a valaha volt kedvenc ruhadarabjaim, és egy-két kivételtől eltekintve remekül állnak. Ha innen nézzük a dolgot, akkor teljes sikerről számolhatok be: nem hittem volna, de pontosan olyan lett az alakom, mint a terhességek, szülések, szoptatási időszakok előtt. Ez persze nem csúcsteljesítmény, korántsem volt tökéletes, de örülök, hogy még viszontláthatom. Szóval takarékossági és hiúsági téren is jól teljesítettem, még ha a kitűzött (álom)célt nem is értem el.
Azt is tudom, miért nem: bármennyire is igyekeztem, heti egy kardioedzésnél többre nem nagyon sikerült eljutnom, pedig jól tudom, hogy nálam a táplálkozási változásoknál jóval fontosabb (lenne) a heti minimum háromszori aktív mozgás. Ezen sajnos az időközben elkezdett és imádott jógaórák sem változtattak. Sebaj, talán szeptembertől egy második nekirugaszkodással újra megpróbálom. De ha nem mutat kevesebbet a mérleg, az sem tragédia. Szenvedni, összeaszni nem szeretnék, egészségesen élni, eleget mozogni, a görbe testtartásnak örökre búcsút inteni viszont annál inkább.
Almajemima: Lassan, de biztosan el fogom érni a kitűzött célt!
Ahogy a múlt héten is írtam, unalomba fulladt a fogyókúrám. Azaz nem is fogyókúra, hanem, khm, életmódváltás. Amit elértem az elmúlt 4 hónapban: sportosabban élek (már hiányzik, ha egy héten legalább háromszor nem sportolok, pedig régebben híres lustaság voltam), jobban állnak a tavalyi ruháim és láthatóan izmosabb vagyok. Ami a táplálkozást illeti: sokkal több zöldséget eszem, mint régen, és nem tör már rám szénhidrát-kívánósság délutánonként.
Amit nem értem el: számottevő fogyás. 62-63 kilóról indultam és most, jobb napjaimon 61 kg vagyok. Célom az 58 kg, amennyi a gyerekeim első születésnapja környékén voltam, és remélem, ha összejövünk itt ősszel egy nosztalgiaposzt erejéig, sikerről számolhatok be. A jelszavam ezentúl is „lassan, de biztosan” lesz majd, és remélem, nem csalódom.
Mindenkinek köszönöm a drukkokat, fogyistársaimnak gratulálok, a kommentelő fogyókúrázóknak kitartást és sikereket kívánok.
Meni: Futni még nem sikerült, de a kívánt hat kiló lement!
Természetesen megint nem kezdtem el futni. Kifogásom is van, mint mindig, de ez most a legszigorúbb kritikusoknál is megállja a helyét: férjemnek megint külföldre kellett utaznia, és miután egy pillanatra megszállt Jane Fonda szelleme (abból is a fanatikusabb verzió), rájöttem, hogy három alvó kisgyerek mellől én nem surranhatok ki futni. Ettől persze még tornázni felkelhetnék, de arra meg nem tudom rávenni magam, szóval tulajdonképpen lusta vagyok. Mondjuk, elepedek egy boxzsákért, de erre inkább a megtépázott idegeimnek van igénye, mint az alakomnak, hagyjuk is inkább a témát.
Az életmódváltásban azonban segít, hogy a stressz elveszi az étvágyamat, így egyszerűen csak arra kell figyelnem, hogy a minimum étkezés meglegyen, és ne legyen a jól működő rendszerből túlzásba vitt, idegi alapú éhezés. Többé-kevésbé összejön, ha éppen nincs 30 fok, akkor még némi hús is lecsúszik a sok saláta mellett. Az eredmények viszont nem maradnak el, és örömmel tájékoztathatom a kitartó közönséget, hogy láthatóvá vált a célszalag. Szerény számításaim szerint kb. négy-öt hónapja élek „másképpen”, és ezen idő alatt sikerült leadnom a kívánt hat kilót (pár száz deka hibádzik, de meglesz az is még a héten). Ezúton is köszönöm Tündének és az egész csapatnak magát az ötletet, hogy közösen vágjunk neki, mert nekem nagyon sokat segített. És köszönöm Rohtahnak, aki többek vélekedésével ellentétben nem akart eladni nekem semmilyen varázskarkötőt, sárkányfüvet, viszont kidolgozott számomra egy nagyon is tartható, és nagyon is működő diétát. Most már csak az van hátra, hogy pár hónap múlva beszámoljak arról, hogy mennyire sikerült végleg elbúcsúznom a kilóktól. Addig is köszönöm a figyelmet, és mindenkinek további eredményeket és/vagy kiváló közérzetet kívánok!
