Edzések: vasárnap 1 óra gyaloglás

Sosem hittem volna, hogy az utolsó tíz kiló kifog rajtam, hogy nem fogom tudni végigcsinálni, amit elterveztem. Annyira nehéz. Nem bírok már többet nélkülözni, lemondani a kedvenc ételeimről. A tönkölybúzalisztből készült nokedli is ehetetlen számomra, de egy fokkal jobb, mint ami rozslisztből készül. A kelkáposzta főzelékem és a húslevesem is finom lett, a férjem megkapta a kedvencét, bolognai spagettit, anyósom töltött káposztája pedig megváltás volt a hétvégére. Nem adtam fel még, csak kérek tőletek egy kis időt, türelmet. Sok most a gondom, úgy érzem lelkileg mélyponton vagyok. Lehet, hogy ez egy hullámvasút, de áramszünet miatt megállt a lejtő alján.

Megpróbálom a súlyomat megtartani, esetleg kisebb mértékben csökkenteni. Nehezen is, de próbálok egészségesebb ételeket főzni és megenni azt, ami nem ízlik annyira. Egy idő után majd megszokom az új ízeket és természetessé válik minden, ami most idegen. A mozgás nagyon nincs mostanában ínyemre. Nem érdekel, untat a gyaloglás, a kedvenc zenéimtől pedig már hányok.

A Réka-torna nagyon kemény, nem tetszik már igazán, nem nekem való. Olyan gyakorlatokat keresek, amik egyszerűek és kímélik a hátamat és a térdemet, ami a Réka-tornától elkezdett fájni (gondolom, mert alig bírom az úgynevezett kitörést csinálni, illetve mert nem megfelelően csinálom). Sokat keresgéltem már, még egyelőre nem találtam meg a nekem megfelelőt. Érdekes, hogy pont vasárnap mentünk be abba a boltba, ahol a kezdetek kezdetén elszörnyedtem a kövér testem láttán a próbafülkében. Volt időm jó alaposan körbenézni magamat és csalódtam, azt hittem sokkal jobban nézek ki. A férjem és az ismerősök is annyit dicsértek, hogy elhittem, hogy már jó vagyok így, kicsit elbíztam magamat, de a tükör helyre tett. Elhatároztam, hogy kőkeményen folytatom a fogyókúrát.

Vasárnap, talán először a héten nem vacsoráztam, helyette gyalogoltam egy órát, nem esett jól, nem volt már meg a lelkesedés, de megcsináltam. Mire hazaértem, a gyereket már a férjem megette és lefektette. Aztán valahogy szóba került este a kedvenc pizzériánk, és hát elcsábultam, úgyhogy este 9-kor már a nagy négysajtos pizzát ettem, még jó, hogy újra elhatároztam, hogy kemény leszek…

Mostanában az evés, az ételek íze olyan sok örömet ad! Gyakran előfordul, hogy a levegőben finom friss kelt tészta illatát érzem, vagy csokiét, amikor a közelben sincs egyik sem. Nagyon furcsa. Már olyan régóta fogyózok, hogy lassan az agyamra megy. Tényleg jó lenne egy pszichológus segítsége, de se időm elmenni, se pénzünk most rá, és semmi kedvem, lusta vagyok órákig mesélni a gondjaimról egy idegennek, aki csak a pénzért hallgat meg. Amúgy is egyedül kell kimásznom a gödörből, mindegy, hogy egyedül csinálom, vagy egy szakember csináltatja meg velem.

A héten megérkezik a jogsim, első dolgom lesz, hogy bemegyek a városba, leparkolok ott, ahol a tanulóautó várt mindig, és iszok egy pohár alkoholmentes koktélt az egészségemre és arra, hogy lépjek már túl végre az önsajnálaton, mert senki nem fog megmenteni, pedig de jó lenne.

rotarix