A gender zsákutcája
A világ legfontosabb kérdése, hogy fiú vagy lány lesz: kéket vagy rózsaszínt vegyek a születendő gyereknek?
Nem tudom, kezdek elbizonytalanodni. Az egész avval kezdődött, hogy egy fiút és egy lányt szültem. Szerencsések, ma is mondták a benzinkútnál, mikor tankoltunk és bementünk fizetni. De jó, egyszerre megvan minden, ügyes vagy Ikeranya. Miért e felhőtlen öröm? A nemüket kapták, ők nem választhattak. És a nem megszab, szabályokat és kötelességeket ró a gyerekre, csoportba sorolja, beskatulyázza, a nemeknek rendje van, főleg egy konzervatív társadalomban.
Fiú- és lánynevet adtam nekik, ők így lettek fiú és lány. Megmondtam, mik legyenek, pedig semmit sem szeretnék előírni nekik. Majd az anyakönyv előírja úgyis. Meg az iskolák. Öltöztetem, szoktatom őket, igyekszem kerülni a kényszereket, ez a legtöbb, amit tehetek. Nem kritizálok vagy kommentálok. Pedig anya (hacsak nem bezzeganya) jócskán ragasztja a nemi identitást, és mindent, ami vele jár. A gyerekek nem dönthetnek, a társadalom úgy fogadja őket, hogy szépen kitaposott mintái vannak. Szoknyába öltözni tilos! Azt a gyengék hordják.
Most azt mondják, ez nem olyan egyszerű, hogy valaki fiúnak, valaki pedig lánynak születik. Az anyukám tanár volt negyven évig, szerinte hülyeség Svédországban a nemi különbségeket felszámoló óvoda. Szerintem meg nem hülyeség, hogy előírják, egy lány babázzon, egy fiú autózzon, egy lány királykisasszony legyen, egy fiú meg batman. Malacka és tigris. Cica és micimaci. Szamár, ezt nem is írja elő senki, ez a szokás, és annál nehezebb megfogni, mi teszi nővé a lányt és férfivé a fiút. A lányok gyengék, főzzenek, szüljenek (?), a fiúk erősek, toljanak talicskát, vezessenek dömpert és vezessék az országot, szabják meg a családpolitikát. Keressenek pénzt. De mi van, ha nem keresnek? Ha én hordom otthon a csizmát? Ha tanultam, meg amúgy is, szeretnék beleszólni a dolgok folyásába? Mi van, ha jó vagyok matekból és fizikából, ha sakkozok? Kétévesek a gyerekek, figyelem, ahogy fiút és lányt játszanak. Nagyon vicces, keresztbe-kasul futnak a szálak.
Csakhogy, válaszolom anyámnak, a világ nagyot változott, a gyerekszüléshez erő kell, pénzt a nő is kereshet, sokat, tud talicskát is tolni, sőt, még államelnök, miniszter is lehet, kutató, doktor, autószerelő vagy focista, vízilabdás, esetleg leszbikus. És hát ott van a mesterséges megtermékenyítés.
Én a feminizmus szellemében szültem, szeretem, hogy egyik fiú, másik lány. Nem erőltetem, megy az magától. Hiszen folyton ezt figyelik, ezt kérdezik, ezt firtatják, na, hogy hívnak, izéke? De szép kislány? Milyen lányos a fiú? Miért lakozza magát az ember pulya? Hogy lehet rövid, fekete haja és rózsaszín bugyija? Megkívánta az ikertestvére nemét. Úgy. Itt vagyunk a játszótéren nap mint nap. Legszebb korszakba léptünk, szerencsére még senki nem várja el a fiamtól, hogy erős, sörhasú férfi legyen, a lányomtól, hogy gyámoltalan, szőke tűsarkúban libegjen anorexiásan. De már itt repdesnek köröttünk az előítéletek.
Már az harmadik UH-án megmondták, hogy itt vannak, jól látni, az egyikőjük lány lesz. Várjon csak, még közelebb megyek, mondta a huszonötödik héten a doktornő, megvan a kukac, fiú lesz. Fiút és lányt szültem. Fiúnak vásároltam, lánynak vásároltam. Most már csak az a kérdés, minek neveljem őket? Lehet egyáltalán bármit alakítani egy kétéves nemi identitásán? Fontos, hogy mit vesz fel, hogy játszik, milyen szavakat mond, minek nevezi magát és minek tartja őt a környezete. És hogy mi mindent kapcsol össze a nemével.
A gender zsákutcájában él mostanában ikeranya. Imádom a fiamat, igazi fiú, kék ruhát hord, mert azt kéri, és lányos is, mert tegnap kilakkoztuk a körmét, megkívánta a testvérétől. Hosszú szőke haja van. Kizárólag autókkal játszik, épít, a lányom meg csak rombol. Babusgat, altat, etet, és a traktort sem szereti különösebben pöfögtetni. Az utánfutót folyton leakasztja. Ha valaki sír a téren, odaszalad megvigasztalni. Sokkal ügyesebben focizik, mint a fiam. Viszont ha úgy gondolja, megüti.
Igyekszem odafigyelni, nem próbálkoztam nemileg nevelni őket, rémes lenne, nem is szeretem. Egyelőre úgy látom, maguktól „lányok” és maguktól „fiúk”. Néha meg keresztbe, a fiút lánynak nézik, a lányt bokszolónak. Nem szeretném, ha később emiatt zavarba jönnének. Kipakoljuk az elvárásokat a lakásból. És avval sem lesz bajunk, ha megnyílik Zuglóban az első nemi identitást megkérdőjelező óvoda. Vannak előnyei, ha valakit nem akarnak beskatulyázni. Például nyitott lesz. Nem vet meg, nem rúg bele, nem üti meg a nőket. Aztán majd eljön az a kor, amikor szembesülnek vele, hogy a nők szülnek, szoptatnak, hallgatnak, főznek, és ha kell, kiabálnak, vagy csak úgy eljátsszák a buzgó feministát.
