A sztori 2014 júliusában kezdődött, amikor vettünk egy házat, amit ugyan fel kell újítani, de azt gondoltuk, hogy mire jön a baba, addigra tudunk költözni. Már májusban abbahagytam a gyógyszer szedését, de meg akartuk várni a hat hónapot, hogy „tisztuljak”. Augusztusban már nem bírtunk magunkkal. Szeptemberben elmentem egy jó nevű nőgyógyászhoz, hogy kukkantson már be, hogy minden oké-e, mert babát szeretnénk. Még elküldött kardiológushoz, aki szintén zöld utat adott. Szeptember közepén még megjött, októberben már nem. Még csak három napja késett, amikor már vettem tesztet. Azonnal pozitív lett!
Munkahelyen szabi, irány a doki. Az ultrahangon két petezsák látszott (TE JÓ ISTEN, ÉN EZT NEM AKAROM!) A doki megnyugtatott, hogy mivel még csak öt hetesek, még bármi lehet, ne izguljak. Köszi. A következő kontroll három hét múlva. Addig sem mentem dolgozni, mert veszélyes anyagokkal foglalkozik a cég, és nem lett volna jó a hígítót szagolgatni.
Három hét múlva ultrahang. Már csak egy élő embrió látszott, ami 8 hetes volt. Vegyes érzéseim voltak, rossz volt, hogy az egyik eltűnt, másrészt féltem volna az ikerterhességtől. Vizsgálatok, kiskönyv, bejelentkezés a 12 hetes kombinált tesztre. Mivel első gyerek, azt sem tudtam, mi az a kombinált teszt, de gyerünk.
Védőnő, belgyógyászat, vérvételek, minden leletem tökéletes. Rosszullétek nem jelentkeztek, csak néha egy kis gyomorégés, és persze a világ összes fáradtsága. Vártam már a kombinált teszt eredményét. Eljött az a bizonyos nap. Szép napsütéses decemberi nap volt. Kedvesen fogadtak a Klinikán, adminisztráció, vérvétel és várakozás az ultrahangra. Az ultrahangon egy fiatal kedves orvos volt, aki mindent elmagyarázott, hogy mi micsoda, méricskélt, tiszta babamozi volt. Amikor az orrcsonthoz ért, nem találta, de azt mondta, hogy ez nem akkora szörnyűséges, mert bármi okozhatja, ne aggódjunk. Ismét várakozás. Néztük a boldog párokat, ahogy megkapják az eredményt és a dvd-t a váróban. Szólítottak, én mentem oda a hölgyhöz, hogy elvegyem a papírokat. A hölgy mondta, hogy jöjjön a férjem is a külön szobába. Gyomorgöcs. Finoman közölték, hogy valószínűleg Down-os a baba. A számított esély 1:4.
De miért? Miért pont mi? Nem fogtam fel tisztán mindent, csak azt, hogy biztosnak kell lenni benne, amihez mintavétel szükséges. Négy napra rá kaptam időpontot chorion-boholy mintavételre. Másfél óra sírás után felhívtam az orvosomat, aki közölte, hogy azonnal szóljak, ha van eredmény, mert foglal időpontot abortuszra. Kérdés nélkül. Ítéljetek el, de nem szerettem volna megtartani. Nem éreztem annyi lelkierőt magamban.
Mintavétel: Maga a vizsgálat nem igazán fájdalmas, csak a tudat. Hazafelé már fájt a hasam, és utána is pár napig jobb volt feküdni, bár lehet, hogy a sok idegeskedéstől és a sok sírástól nem volt erőm. Azt az állapotot, amibe a vizsgálat után kerültem, nem kívánom senkinek. Sírva ébredni, aztán álomba sírni magad, mert tehetetlen vagy és mi lesz és egyébként is. Abban az egy hétben be kellett volna tiltani az internetet. Egy örökkévalóságnak tűnt az az öt nap, míg az eredményt vártuk. Egy héttel az első vizsgálat után telefon. A kislány (mert kértük a nem meghatározást) EGÉSZSÉGES! Ők sem számítottak erre az eredményre, de minden rendben van. (Köszi…) Azért még majd 18 hetes genetikai ultrahangra menjek vissza hozzájuk, mert kíváncsiak, hogy minden rendben van-e. Én is. Visszamentünk a 18. héten, minden rendben volt, megint nagyon rendesek és segítőkészek voltak.
Mindezeket a vizsgálatokat a TB ugye nem fedezi, elég borsos költsége volt. 100 ezer forintot dobtunk ki az ablakon egy hét idegeskedésért.
A terhesség további része zökkenőmentesen zajlott, leszámítva az állandó gyomorégést és a savhányást az éjszaka közepén. És a gyereknek nincs haja. Tímea teljesen egészségesen született meg a 36. héten. Végignéztem az egész gyereket a szülés után, Down-os jeleket keresve (tudom, hülye vagyok). A szülést majd egy másik alkalommal írom meg.
Manita
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
