Szereted a filmeket? A "másféléket" is, amik mondjuk nem akciófilmek, sorozatok vagy romantikus komédiák? Akkor esetleg érdekelhet a most induló Verzió filmfesztiválon bemutatott pár mozi - mondjuk amelyik az anyáról szól, aki a születendő kislányának készít takarót, vagy a három nagyiról, akiket teljesen, de teljesen más élethelyzetben talált közös múltjuk, a második világháború.
Igen, a most ajánlott filmek egy része nem könnyű délutáni matiné, nem jár melléjük feltétlenül páratlanul gazdag animációs háttér. Néha távoli "kultúrsokkal" járó helyeken forgatták őket, nekünk elsőre távolinak tűnő vagy elképzelhetetlen helyzetekben - de mintha mind valamilyen fontos, érdekes, megrázó vagy meglepő vagy néha vicces történetet hoz - egyenesen a valóságból, ami lehet, van olyan érdekes, mint mondjuk egy sci-fi vagy fantasy.
Itt van például a fiatal koreai operaénekes, aki Indiában szervez kórust a szegény gyerekek számára (Angry Bird kórusa). Az elsősök, akik a korosztályuk "átlagos" tagjaihoz képest sokkal nagyobb nehézségekkel lehetnek iskolások (A figyelem csodája). Az üzenet, amit a finn filmrendező a 2060-as években születendő dédunokájának "küld" (Sárga csizmák a jövőből). A kanadai őslakók szülötte, Melissa, aki a kislányának készít takarót (Nitanishnak, a lányomnak). A kilencéves kislány, akit senki se fogad örökbe (Alicia), vagy a hallássérült fiatalok iskolai iskolai közössége (Az ő hangjuk).
És ott vannak az anyák és a nagymamák. A három nagyi, akiből az egyik kém, a másik a koncentrációs tábor túlélője, a harmadik pedig egy nácikkal szimpatizáns családban felnőtt táncosnő (Nagyi projekt). A kommunisták által eltaposott és a rendszer kedvezményezettje, akik fura módon nagyiként mégis hasonlítanak (Megint elfelejtettem nefelejcset hozni). A myanmari asszony, aki diákként lett forradalmár egy diákhadseregben 1988-ban (Anya fegyverben). A kijevi focistalány és az ő alig látó nagymamája. A belgrádi asszony a lakásban, ahol sokáig mindenki előtt zárva állt egy ajtó, és Edith Eva Eger, aki túlélte a túlélhetetlent és másokat is segített túlélni.
De van film az "igazi" erdők helyébe lépő fa-falanszterekről, a mobiltelefonjainkat-tévéinket elnyelő, elektronikai hulladékokat szétszedő, riasztó feldolgozótelepről valahol a harmadik világban, készült egy betekintés Csehország legpocsékabb munkakörülményeit reprezentáló munkakörökről, portré egy jeruzsálemi hospice lakóiról, a háborúk világáról, túl a filmhíradók és kétperces tudósítások közhelyein.
November 10-én külön szekció lesz gyerekjogokról, de arról is, mire vágynak a lányok a világ különféle szegleteiben. A Zöld Pók alapítvány szervezésében pedig a résztvevők egy forgatócsoportot alakítva készítenek saját mozit.
Higgyétek el, a valóság is van lehet érdekes-izgalmas, mint amit sokszor hajlamosak vagyunk nézni helyette, engem legalábbis lenyűgöz, mennyiféle története lehet egy embernek.
És ha nem félünk az ő történeteiktől, kíváncsiak vagyunk rájuk, talán a magunkét is tisztábban látjuk utána.
(A fesztivál filmjei láthatóak Budapesten, Szegeden, Kecskeméten és Pécsett is).
Vakmacska
A kép a fesztiválon is bemutatott Figyelem csodája c. filmből való
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
