Jól telt a téli szünet, mindenki szusszant egy kicsit, tömény minőségi időt töltöttünk el együtt. Azt gondolom, hogy ez volt a mi kis háromfős családunkban az egyik legjobban sikerült téli szünet. Szorongással indult, mert rendhagyó módon meghívást kaptunk december 25-re a barátainkhoz háromnapos „ottalvós” buliba gyerekestül, mindenestül. Az ilyen eseményektől még mindig totálisan megzizzen a fiam, olyan mértékben veszi hatalmába az izgalom, hogy totális kontrollvesztés a vége.
A megérkezés napján fektetésig ez volt. Hangzavar, párnacsata, rohangászás, szétcsattant száj, ugrálás a bőrkanapén, stb, mikor melyik gyerek sírt. Nagy nehezen ágyba dugtuk a gyerekeket este (összesen hárman voltak) Másnap reggel pedig favágással és fahordással kezdtük a napot. Hihetetlen, de a legnagyobb buli az volt, hogy a talicskába pakolták a nagy fahasábokat, amit a tuskóhoz tolt a férjem, ahol pedig én aprítottam. Aztán a pulyák beleültek a talicskába és a férjem visszatolta őket. Órákon át. Mindennek az alapja a mozgás, ugye. Ezek után ebéd előtt olyan nyugisan várták a forró húslevest/halászlét/káposztát mint az angyalok. Kipirult, egészséges arcocskákkal. Így telt a három nap, utána mi hármasban még elmentünk wellnessezni a megszokott helyünkre, ott azért lényegesebben nagyobb volt a nyugi.
Januárban újraindult a gyógytorna. Immáron rutinosan rázódtunk vissza a megszokott kerékvágásba, ami az elején igencsak döcögős volt.
Elmaradt TMST tornák
A szeptemberi kezdés szörnyű volt. Hiába terveztem meg minden mozzanatát, az élet sajnos közbeszólt. Heti két alkalommal hétfőn és szerda délelőtt 11-re kaptunk időpontot. Mindketten a férjemmel teljes munkaidőben dolgozunk, a férjem két műszakban, így ez szervezést igényelt. No, és nem kis megértést a munkáltató felől. Csont nélkül elengedtek mindkettőnket a főnökök, így azt hiszem, több mint szerencsések vagyunk. Viszont rögtön az első alkalommal a gyógytornász hölgy lebetegedett. Már indultam a fiamért az oviba (melóból), amikor jött egy hívás, a Rehab volt, és jelezték, hogy el se induljak, mert azon a héten már biztosan nem lesz torna. Elsírtam magam. Komolyan, az akkor nagyon rosszul esett. És hány ilyen gikszer lesz még?
Következő héten hétfőn tudtunk leghamarabb érdeklődni, hogy lesz-e torna, és igen, szerdán lesz. Tehát szerdán újra indultunk. Ez volt a legeslegelső alkalom. Ekkor még pár hétig a fiam egyedül járt a csoportba, mert a többi három gyerek is beteg volt. Sok mindent meg tudtunk beszélni a gyógytornásznővel, és nagyon megnyugtató volt. Idősebb, felnőtt gyerekei vannak, rengeteg gyereket kinevelt már, és idézem: nyugodjak meg, azért szoktak alakulni a gyerekek. Menet közben pedig igazítjuk a tervet, ahogy fejlődik a fiam. Lehet csak „beindítani kell”, lehet, hogy tinédzser koráig járni fog. Ebbe bele sem mertem gondolni, majd átmegyek a hídon, ha odaérkeztem.
Következő hétfőn is sikerült elindulni tornára. A férjemé lett a hétfői nap, a szerda pedig az enyém. Ez most is így van. Viszont szerdán megint nem tudtunk menni, mert a fiam kedden éjjel rosszul lett. Hazahozta a rotát az oviból. Hát az milyen durva volt, nem is ecsetelem, de a szüleimet is letarolta, felváltva ápolta a család egymást. A fiam szerencsére kb. 36 óráig volt kritikus állapotban, utána ő hozta a szokásos látványos javulását, így az egész család felépülése után kezdődött el az igazi rendszeres torna.
Egy átlagos napunk így néz ki:
06:00 ébresztő nekem, a fiam általában akkor ébred, amikor a fürdőszobában elkezdek szöszmötölni. Öltözés, fogmosás, indulás. Segítséggel. Egyedül nem öltözik. Gyűlöli. Én is. Én mindent elkészítek előző este, ne húzzuk az időt reggel.
07:00 indulás oviba, ami 300 méterre van a házunktól. Átöltözik, és már rohan is játszani.
07:15 rohanás melóba: amióta vezetek, ez gyorsabb lett, viszont a reggeli csúcsforgalom eléggé idegesítő. Hogy úgy mondjam, mire találok parkolóhelyet a melóban, és mire bekapcsolom a számítógépet, már sebességbe vagyok rakva.
10:30 vissza az oviba, beöltözés tornacuccba. Séta át a Rehabra. Szerencsére a házunk, a Rehab és az ovi 300 méteres körben helyezkedik el, így rengeteg időt tudunk megspórolni.
11:00-11:45 torna. Ez idő alatt vásárolni szoktam, de csak a közeli üzletekben, mert a 45 perc hamar elrepül.
12:00 vissza az oviba, nekem vissza melóba. Újabb parkolóhely-vadászat, esküszöm az egész tortúrában ez az egyetlen kritikus tényező van. De ezt BKV járattal nem tudnám megoldani. Autóval is lefőve, zsongó fejjel érek vissza a munkába. A kieső kb. két óra hosszát le kell dolgoznom, így szól az egyezség. Tehát minden héten van egy nap, amikor este hatig vagyok.
A férjem napirendje is hasonló, csak az ő munkahelye a város másik végében van. Annyi segítség van az életünkben, hogy a férjem minden harmadik héten délutános, így a szabad délelőttjein ő viszi mindkét napon a fiunkat tornára.
TSMT házi feladatok
Minden torna után a fiam büszkén jön ki, hogy milyen ügyes volt. Kapnak a kartonjukra pici piros pontokat, és öt piros pont után egy matricát. Édes, ahogy számon tartja. A tornás napokon a fiam estére nagyon elfárad. Hamar lefekszik, és nagyon mélyen alszik. Azt hiszem, a figyelem megtartása fárasztja ki, nem is maga a feladat. Szoktunk kapni házi feladatokat. Kezdetben hason fekvős feladat volt, játékosan, hogy a fejét és a végtagjait emelgesse. Ezt utálta, nem véletlenül, csecsemő korában is gyűlölt hason lenni, elég gyorsan meg is tanult a hátára fordulni. Ezeknél a feladatoknál sikerült vele megértetnünk, hogy miért jár tornázni, és mi lesz az eredménye. Négyévesen nem képes elképzelni, hogy egy idő/energia befektetés megtérül. Nagyon sokat meséltünk neki erről, és el tudta egy idő után fogadni, hogy neki járni kell.
Pár héttel később már labdázós házi feladatot kaptunk. Ezt is hetekig kellett gyakorolnia. Itt nem volt kötöttség, labdát kellett dobálni és elkapnia. Ebben a feladatban óriási fejlődést mutatott. Úgy kezdte, hogy szeretett ő labdázni, de mikor repült felé a labda, széttárta a karjait, becsukta a szemét és elfordította a fejét és várta a puffanást. Most már figyeli a szemével és az egész testével mozdul a labda irányába.
A labdás házi feladat után kaptunk háton fekvős, a gerincen hintázós „teknősös” feladatokat is. Ezt is imádta, tök magától feküdt hanyatt és ringatózott, ahogy azt kellett. Minden feladatot addig kell gyakorolni, míg azt úgy csinálja, ahogyan kell. Pár alkalommal előfordult már, hogy amikor mi tornára indulunk, a csoport akkor megy ki az udvarra, és mikor visszaérünk, a csoport akkor vonul be az udvarról. Volt, hogy sírt, hogy ő nem tudott csúszdázni. Ilyenkor mindig nagyon sajnálom. Kimarad a buliból.
Amikor új dolgokat sajátít el, akkor mindig megdicsérjük, és fel is hívjuk a figyelmét, hogy ebben is a torna segített. És egyre több ilyen dolog van. Sokat javult a figyelem megtartása is. Most már magától elengedett kézzel korcsolyázik. Eddig az oviban a kézimunkáit egyből kiszúrtam a táblán, de most már kezd ugyanolyan ügyes lenni, mint a társai. Még mindig meglep, milyen szépen tud színezni. Otthon csak a festést szereti, délutánra már fáradt ahhoz, hogy rajzoljunk. Az oviból is nagyon pozitív visszajelzéseket kapunk.
Most újabb feladatokat csinálnak, nehezedett a torna, ezt abból is látjuk, hogy a megszokottnál is fáradtabb estére és rengeteget alszik. Március végére kaptunk kontroll időpontot a neurológus doktornőhöz. Kíváncsian várjuk ő milyen fejlődést lát és mit javasol a következő fél évre.
Macitojás
Bezzeganya az Instagramon!
Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz.
Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
