2014 júniusában szültem a Kaposi Mór megyei oktató kórházban. Eléggé felháborítottak az ottani körülmények és a nővérek viselkedése.
A szülésznővel és az orvosommal meg voltam elégedve, de mikor szülés után felvittek az osztályra, teljesen más emberek fogadtak. Kezdjük ott, hogy éjjel két órán keresztül ültem az ágy szélén, nyakig elázva a vérben, szerettem volna eljutni a mosdóig, amiből két darab van az egész emeleten, a folyosó közepén. A nővérhívó természetesen nem működött, két órán keresztül kb. 5 percenként kiabáltam az éjszakás nővérnek, mire meghallotta, hogy segítséget kérek. Teljesen felháborította, hogy a 4 kg-os gyerekem születése után pár órával miért is nem tudok a saját lábamon elmenni vécére.
Ez hétfőn hajnalban volt. Reggel 6-ra felhozták a kicsit, se szó, se beszéd, odanyomta a kezembe a nővér a gyereket, és elment. Semmi etesd meg, vagy valami. Ott hagyott. Első gyerek, fogalmam sem volt arról, hogy hogyan kell megetetni. Fél óra múlva visszajött, megkérdezte,hogy evett-e, mondtam, hogy nem, de legyen szíves megmutatni, mert nem tudom, hogy kell. Lekiabálta a fejemet, hogy neki erre nincs ideje, ott a többi gyerek is, elvette a gyerekemet, és elment.
Mint szerintem minden kétségbeesett anyuka, én is elsírtam magam. Bármit megtettem volna, csak hogy végre kijussunk a kórházból, és végre otthon, nyugalomban legyünk. Kedden levittek a rooming in-es részbe, addigra lett egy darab szabad hely. A csaj, akivel egy szobába tettek, első kérdése az volt, hogy van-e pénz a telefonomon, hogy telefonálhasson, majd jött a barátnője, és közölték, hogy vigyázzak a gyerekére, mert ők kimennek cigizni. Megint elsírtam magam, hogy hova kerültem. Felhívtam az orvosom ,hogy tegyen valamit. Rá kb. 3 percre berontott az éppen ügyeletes nővér, kiabálni kezdett velem, hogy én mit képzelek magamról, hogy őket lejáratom, ha nem tetszik valami, össze lehet pakolni, és vissza lehet menni az emeletre. Úgy tűnt,hogy nekik természetes dolog, ha egy pár napja szült anyuka dohányzik a kórházban. Hát tudok gratulálni hozzá. Mondtam, hogy rendben,összepakoltam és elindultam.
Kikapta a kezemből a táskámat, felvágtáztunk az emeletre a lépcsőn, mert természetesen nem működött a lift, szó szerint ledobta a táskámat az ágyra, közölte, hogy más örülne, ha együtt lehetne a gyerekével. Jött egy nővér, kérdezte tőle, hogy mi a baja, erre közölte, hogy "a kisasszony nem kíván együtt lenni a gyerekével". Hát szerettem volna én együtt lenni vele (már amennyire lehetett volna, mert kékfényezték napokig, oxigénhiányos volt, és anyai ellenanyag miatt iszonyú vérszegény lett), de nem mindegy, hogy milyen áron. Akkor hozták etetni a kicsit, leültem vele a székre, és sírtam. Nagyon bántott a viselkedésük.
Másnap mondták, hogy le KELL menni a babás részbe, nincs mese. Hát menjünk. Szerencsére akkor már jó helyre kerültem, két másik szobatársammal együtt, bár a baba még mindig nem lehetett velem. Este, amikor mentem fürdeni, a zuhanytálca előtt tele volt férgekkel. Ezek a nagy steril körülmények, de a páromra rászóltak, hogy nem csinálhat képet a gyerekről. Vicc, komolyan mondom. Nyolc hete szültem. Három ideiglenes katéterem volt, elkaptam egy húgyúti fertőzést, amit nyolc hete nem sikerül kikezelni, és szörnyen fáj, pisilni alig tudok, guggolni pedig abszolút nem. Már a második antibiotikumos kúrámat kezdem, és még mindig nagyon fáj. Gondolom, a sterilitás megint helyesen működött abban a remek nagyon steril kórházban. Senkinek nem ajánlom.
A babákat éjjel fürdetés után kitették a folyosóra, ahol huzat volt, egyik szobatársam négy napos babája megfázott. A kisfiamat és engem is megviseltek a kórházi körülmények, és az első pár napunk, aminek a boldogságról kéne szólnia, gyötrelem volt mindkettőnk számára, hála az ott dolgozóknak -persze volt két kivétel – nekik köszönöm a támogatást!
Remélem nem sokan jártak úgy, mint én, sajnos a kórházról tényleg csak panaszt lehet olvasni.
Nina1
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
