Nagyon szeretem ezt az oldalt, kedvenceim a saját történetek, ezen belül is szívem csücskei a babavárással, szüléssel kapcsolatos történetek.
Úgy néz ki, most én is leírhatom sajátomat, és ettől végtelenül boldog vagyok. Néhány héten belül betöltöm a 24-et, és már jó ideje szeretnénk babát a párommal, de csak év elején vágtunk bele úgy igazán. Már kezdtem elkeseredni, hogy fél éve próbálkozunk és semmi. Tudom, hogy ez nem számít olyan nagy időnek, de nekem-nekünk az volt. Már azon voltam, hogy elmegyek valamilyen nagyobb kivizsgálásra, hogy kiderüljön, mi az oka annak, hogy nem jön a baba, de úgy néz ki, erre nem lesz szükség.
Februárban késett a menstruációm (legalábbis először csak azt hittem, hogy késik), csináltam kb. 6-8 tesztet, de mind negatív lett. Elég stresszes időszak volt, a doki azt mondta, emiatt maradt ki. Aztán teltek-múltak a hónapok… Most októberben megint késett néhány napot, de azt hittem, most is biztos valamilyen kívülálló okból történik ez, ugyanis párhuzamosan két iskolába is járok, az egyiket nappali tagozaton végzem, a másikat estin, emellett dolgozom, sportolok, és a saját háztartásunkat is javarészt én rendezem. De csak csináltam egy tesztet, és olyannyira pozitív lett, hogy a kontroll csík megjelenésére kellett csak várnom, mert amelyik a várandósságot jelzi, az úgy kivágódott, mintha alapból ott lett volna.
Aztán elkezdtem gondolkodni. Hát persze, én, balga nem vettem észre a jeleket, vagyis inkább azt hittem, a megnövekedett terhelés következménye csak, így a sulikba való visszatéréskor:
- Sokkal többször vagyok mostanában éhes, ezért azt a mennyiséget, amit meg szoktam enni egy nap, elosztottam nyolcfelé. Alapból túlsúlyos vagyok, nem szeretnék többet enni a szokásosnál. (Félreértések elkerülése miatt: nem éheztetem magam, eleget, és változatosan táplálkozom. Nem fogyózok, pedig rám férne.)
- Reggelente égett a gyomrom, de ezt betudtam annak, hogy mivel én nagyon szeretem a zöldségeket és a gyümölcsöket (sokkal jobban, mint a húst), és kezd elmúlni a szezonja, ezért kicsit csökkentettem az „adagomon”, és azt hittem, ez viselte meg a gyomrom. De tegnap mondjuk konkrétan azt hittem, hogy hányni fogok… Remélem, itt meg is állunk, és nem lesz rosszabb a helyzet.
- Állandóan álmos vagyok. Mondjuk ez nem újdonság, két suli, munka, heti két edzés mellett, de azért most jobban érzem. Ráadásul telihold is van, ami szintén megvisel.
- A melleim. Alapból nagyok, de most még nagyobbnak érzem, és a menstruációm előtt általában is érzékenyek, mint ahogyan most is.
- Görcsöl az alhasam, „mindjárt meg fog jönni” érzésem van. Ez akár annak a jele is lehetne, hogy mindjárt meg fog jönni.
Felhívtam a dokit, azt mondta, várjak két hetet, és csak utána menjek. Így egyelőre még semmi nem biztos. Van, amikor kész tényként kezelem a várandósságot, van, amikor bekúszik a fejembe a gondolat, hogy mi van, ha mégsem, mi van, ha méhen kívüli, mi van, ha bármi történik… Nagyon nem szeretném, mert készen állunk a baba fogadására, és nagyon várjuk már.
CicaPicur
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
