Mivel a legtöbb gyerek szeret vagy szeretne állatot tartani, elindítjuk „felelős állattartás” sorozatunkat, hogy túlléphessünk a szokásos húsvét előtti  „ne vegyél kölyöknyulat az aluljáróban” figyelmeztetésen, ami fontos ugyan, de korántsem elegendő.

A felelős állattartást nagyon komolyan vevő szerzőnk a húsvét apropóján a lelkemre kötötte: nyulat húsvétkor pár napra bérelni érdemes, vagy hosszú távra lelkiismeretes, hobbinyulat (nem húsnyulat) tenyésztőtől venni. Lelkiismeretes tenyésztők csak azoknak adnak el ilyenkor nyulat, akik hónapokkal ezelőtt megrendelik, nehogy a meggondolatlan tulajdonos pár nap után megunja, a tapsifüles pedig az utcán vagy a fazékban végezze. Aki mégis nyulat szeretne, a szombati folytatásban olvashat róluk majd.

Olykor a gyerek igenis szeretne valami állatot. Aranyhalat. Hörcsögöt. Fehér egeret. Tengerimalacot. Nyulat. Macskát. Dobermannt. Oroszlánt.

Könnyen kezelhető állatkert tipegőknek

Nos, szerintem, egy gyerek felelősségérzetének kifejlesztésében a megfelelő saját állat sokat segíthet. Fontos a gyerek mentalitása is természetesen. Általánosságban 8-10 éves kortól érdemes saját állatot adni a gyereknek, de vannak extrán állatbarát, odafigyelő gyerekek, akiknek akár 5-7 évesen is adhatunk saját állatot, bár többet kell eleinte segíteni, mint a nagyobbaknak. Más gyerekek meg inkább később érő típusok ilyen téren, és még 15 évesen is inkább interaktív hörcsögöt vegyünk neki műanyagpályával. Bár az azért a gyereknevelésről is elárul 1-2 dolgot – valahol hibáztunk.

Sose feledjük el, hogy az állatért felelősséggel tartozunk. Igen, mi, felnőttek, tehát bármilyen állat úgy vihető a lakásba, hogy legyen megoldás, ha a gyerek valamiért felhagy a gondozásával. A gyerek is felelősséggel tartozik, meg kell tanulnia. De ha a macskát nem eteti a gazdi, vagy nem viszi le a kutyát, nem tehetjük meg, hogy mi se. Mert az állat arról nem tehet, hogy egy lütyő kamasz lett a gazdi ideiglenesen, vagy a harmadikos gyereknek most fontosabb a barátnő testvérének megfigyelése.

Fontos az is, hol lakik a család, nem allergiás-e valaki egy faj szőrére (pl. macskaszőr-allergiás családja ne tenyésszen macskát), és mit visel el a család érzelmileg és költségvetésileg. Mert olyan nincs, hogy hozzánk valaki bevigyen egy madárpókot, kolléga meg szabadon tartja a házban, egerészni. Anyu retteg a patkánytól, én meg imádom.

Emellett ott vannak a kiinduló, az orvosi, a tartási költségek. Hiába akar kutyát a gyerek, ha nincs pénz a rendszeres oltására, lovat, ha nincs hol tartani, vagy tengerimalacot, ha nincs pénzünk vagy kézügyességünk ketrecet venni vagy csinálni.

Ezek persze azok a dolgok, amiket mindenkinek bármilyen állat vásárlása előtt mérlegelnie kéne. Sajnos sokan nem teszik meg, ami elég elkeserítő. Azért hangsúlyozom ezeket a körülményeket, mert ha valóban a felelős állattartás megtanítása a célunk, akkor ne feledjük, ennek mind utána kell járni valamilyen formában, és bizony meg kell tanítani a gyereknek életkorától függően a miérteket is. Meg tudatosítani, hogy ok, lehet fehér egér, de azt etetni kell, almozni és büdös. Lehet akvárium, de etetni kell, eltüntetni az algát stb.

Sose felejtsük el, hogy a gyereket ne terheljük jobban az állattartással, mint amire a képességei már alkalmassá teszik. Egy ötévest megbízhatunk azzal, hogy minden reggel töltse fel a papagáj öntetetőjét és önitatóját, hétévesen már kicserélheti alatta a papírt a homokkal, és ha fokozatosan terheltük, a 12 éves akár a kutyáját is elviheti oltatni, ha ismeri már az állatorvost, és nincs messze. Persze ez csak egy minta, hiszen van, aki ötévesen se engedi el egyedül a szülőket a kutyával állatorvoshoz, és ragaszkodik hozzá, hogy be is kísérje, ha pedig szerelmes az a kamasz, simán elfelejthet adni a macskának kaját, szóval akármi a szitu, nekünk kell figyelni.

Nagyon fontos, hogy elérhetünk dolgokat az állatra vágyáson keresztül. Mondhatjuk például, hogy ha tengerimalac lesz, te veszed neki a zsebpénzedből a megfelelő kaját, és segíthetünk kiválasztani azt. De ettől az állatorvost és a ketrecet nekünk kell fizetni.

Ha még nincs gyerek, nem kell aggódni, egy gyerek simán felnő bármilyen állat mellett – azért tigrist ne tartsunk ilyenkor –, csak első perctől figyelni kell a két lény interakciójára, amíg a gyerek nagyon kicsi, ne bánthassa egyik se a másikat, mindkettőnek legyen olyan hely, ahol a másik nélkül lehet, és ne hagyjuk soha egyedül őket együtt. Később viszont megtanul a gyerek simogatni, és olyan élményeket kaphat, mikor mondjuk négykézlábazik a család kutyája után, vagy ugrál a nyuszival, amit a többiek az ő korában nem tehettek meg.

Remélem, sok gyereknek lesz jó élmény az állattartás, és kiderül majd, hogy milyen sok fajta állatot tartunk akár mi is.

 

Veg