35. hét (34+7)
Úgy néz ki, lassan tényleg a végén járok. Tíz héttel ezelőtt az volt a legirreálisabb gondolatom hogy eddig kihúzom, teljesen biztos voltam benne hogy a 30-at nem lépem át. Most itt vagyok, 3-án töltöm a 35-öt. Mikor elkezdtem írogatni a naplóm, minden dühöm és kiadatlan feszültségem beleadtam és kis időre könnyebb volt. Mikor Tőletek a sok pozitív visszajelzést és bátorítást kaptam, az hatalmas erőt adott és lassan elkezdtem bízni magamban és a testemben. Sokszor visszaestem az önsajnálat és a parázás dagonyájába, néha még most is bevallom, de olyan sok kedves szót és pozitív gondolatokat adtatok nekem Ti és sokan mások, hogy egy idő után már nem sajnáltam magam, hanem előre néztem és kezdett természetes lenni, hogy nem lesz semmi baj! Köszönöm szépen a sok jó szót, amit Tőletek kaptam, komolyan meghatódtam, de amolyan nyálasan!
Szóval holnap megyek ultrahangra és matatásra, ahol kiderül, Brájti mennyit hízott négy hét alatt – gyanítom, sokat –, és talán kiderül húzom-e még 2-3 hétig, ami minden vágyam lenne. Saul elég sokat nőtt, már minden kis mozdulatát érzem, sokszor rugdossa a bordáimat, úgy, hogy hullámzik a hasam, közben a csípőmnél, ott, ahol a combom találkozik a hasammal, érzem a kapirgálást vagy a csuklást. Múlt hét óta szinte dupla olyan erősnek érzem a mozgásait, gyanítom, hosszú baba lesz, és most van a rapid hízókúrán még pár hétig. Nekimegyek mindennek, a csúcs meg, amikor járás közben bugizik és én meg csak úgy elkezdek tántorogni, annyira nem találom az egyensúlyom. Lassan már nem érzem a határaim, hol kezdődök, hol végződöm, egyáltalán hol is van a testem és hol kezdődik a lassan önjáró pocakom!
Félek a szüléstől, nagyon. Az elsőnél nem féltem, mert nem volt viszonyítási alap, azt tudtam, hogy fájni fog, de a valóság mindent felülmúlt, a másodiknál pont ezért féltem, most meg még inkább. Tegnap a várandós csomagban kapott kis tájékoztatóban olvasgattam a szülésről szóló részt, ami teljesen korrekt és valósághű. Csöpögött az izzadságtól a kezem és éreztem, hogy gyorsan veszem a levegőt, és egy pontnál tovább nem tudtam olvasni. Befostam, de durván. A korrektség kedvéért ez a félelem eltűnik, amint az ember a felvételen túl van, egész egyszerűen mert csak magára koncentrál, és hihetetlen eufóriát és erőt ad, ha tudja, hogy mindjárt megláthatja a 9 hónapig rejtőzködőt, és amint vége, tényleg elfelejt minden fájdalmat!
Elkezdtem utánajárni a homeopátiás felkészülésnek. Majával alkalmaztam, de már nem emlékeztem rá. Úgy vagyok vele, hogy nem hiszek benne, inkább placebónak tartom, de ha azáltal segít, akkor miért ne próbálnám ki? Régen dohányoztam, sok felesleges szart megvettem, ennyi flancolás belefér, és legalább a cél nemes, nem úgy, mint a ciginél például. Málnalevelet használtam mindkét alkalommal a 36 .héttől, a hatása nem hit kérdése szerintem, a gyógynövények hatóanyaga tény és nem kell a "rezgéseire" ráhangolódni, hogy hasson. Az emésztésemre tuti hatott.
Odáig már eljutottam, hogy készen és kimosva áll az összes cucc hiánytalanul, amit vinni kéne a kórházba, de még nem pakoltam el. Egyébként hihetetlen, mennyi minden kell, pakolok és pakolok és folyamatosan jövök rá, még mi minden fittyfene kellhet! A lányok szobát cserélnek a hétvégén, jövő héten festünk és szobát rendezünk, valahogy már megnyugtatna, ha be lennének pakolva a cuccai, és a kész szobában hesszelhetnék, ha a boszorkák hagynak!
Jövő héttől elkezdődik a mókuskerék, nst, doki, védőnő hetente. Holnap sokkal többet tudok már, és remélem végre megnyugszom akkor is, ha doki szerint már nem húzom sokáig. Szeretném, ha holnap megerősítenék a sejtésem, és doki szerint is szépen megnőtt, és már nem lenne baja, ha most megszületne valószínűleg, és minden a legnagyobb rendben vele! Aztán szépen hátradőlök és egész nap nyálcsorgatok és ömlengek negédesen és pocaklakózom, és pisikélni megyünk majd, ha rám jön, és pocisimi lesz egész nap, és babucikácskával hajcsikázunk, míg meg nem uncsizzuk!!
Ennyi igazán jár az utolsó terhességem utolsó heteiben, az effajta nyálzást még úgysem csináltam terhességeim alatt, és még a pocikánkat sem bántotta a szelecske, gondoltam ezt is megpróbálom! Főleg, hogy eddig felhőtlenül nem tudtam élvezni, de most aztán fenékig ürítem a cukrosnyálat és érzelgősséget!! Mert megérdemlem, hogy a retkesbe' ne tenném!
Minakó
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
