Az őszi szünet utolsó napján hosszasan beszélgettünk arról a gyerekkel, hogy miért kell délután aludnia az óvodában. Az azért, hogy ne legyél fáradt és hisztis, nem volt neki megfelelő válasz, így elmagyaráztam neki, hogy olyankor, mikor délután alszik, pihen az idegrendszere, fejlődik az agya stb. Így aztán végül komplett biológiaóra lett belőle, mert azt is el kellett magyarázni, mi az agy, hol van és mire jó. Lelkesen újságolta a nagyszülőknek, hogy az agya benne van a fejében, és mutatta is nekik, hogy hol, majd azt is hozzá tette, hogy abban van az idegrendszere, és azért kell aludnia az oviban, hogy tudjon pihenni az is. Aztán a következő néhány napban még végigvettük, hogy a játékoknak nincsen agyuk, mert nem élnek, csak játékok, de a kutyáknak meg a cicáknak van. Nem tudom, hogy a beszélgetésnek volt-e valami hatása, vagy egyébként is elkezdett volna aludni újból az oviban, de azóta hetente legalább két-három alkalommal alszik bent ebéd után.
A hidegebb idő, úgy tűnik, új kihívások elé állít bennünket. Egyik nap jókedvűen indultunk haza az oviból, amikor megakadt a szemem egy faliújságra kifüggesztett papíron, miszerint megjelent a fejtetű, kérik a gyermekek esténkénti tüzetes vizsgálatát. Rögtön bevillant néhány gyerekkori kép, ahogy az erkélyen egymást kurkásszuk, majd skálás szatyorral a fejünkön ücsörgünk, és várjuk hatást. Aztán tüzetesen szemügyre vettem a neten, hogy mit is kell keresni, és egy elemlámpa segítségével átnéztem a gyereket, szerencsére egyelőre megúsztuk.
Persze miközben olvastam a tudnivalókat, már a gondolatától is elkezdtem vakarózni, hogy a tetvek betehetik hozzánk hamarosan a lábukat. Azzal nyugtattam magamat, hogy festett hajba nem megy tetű, de lehet, hogy ez a mai hajfestékekre már nem igaz, mert elég sok helyen olvastam, hogy ez bizony egy tévhit. Nosza, akkor lássuk, biztosan meg lehet valahogy előzni, hogy bemásszon a gyerek hajába. A tetűriasztók tárháza végtelen, spray, illóolaj, sampon, gyógynövényes, nem gyógynövényes. Minél többet olvastam, annál inkább úgy látszott, hogy nincs tuti szer, valakinek bejött az egyik, másnak ugyanaz nem, de egy másik igen. Egyelőre elmondtam a gyereknek, hogy, az oviban tetvek vannak, ezért azt szeretném, hogy ne dugja össze a fejét senkivel, ne hagyja, hogy felvegyék a sapkáját, ő se vegye fel másét, és senkinek ne adja oda a fésűjét. Nagyon komoly ábrázattal megígérte, hogy úgy lesz, ahogy kértem. Természetesen meg kellett mutatni, mi az, hogy tetű, meg is állapította rögtön, hogy fúj, anya, ezek csúnyák, én sem akarom, hogy bemásszanak a hajamba.
Ezek után, egyik nap közölte a szomszéddal, hogy:
„Képzeld, vannak tetvek az óvodában! És bemásznak a gyerekek hajába!”
Én meg gyorsan, pironkodva hozzátettem, hogy nekünk még nincs.
A megelőzésre ajánlott szerek közül végül nem vettem meg semmit, néhány illóolaj van itthon, aminek talán nem kedvelik a szagát a tetvek, így pár cseppel bedörgölöm a füle mögött, meg a hajtöveknél, próba-szerencse, hátha segít valamit.
Egyik nap nagyon rosszkedvű volt, hazafelé is csendben bandukolt mellettem. Próbáltam megtudni, mi a baj, aztán itthon elmesélte, hogy nem tudott játszani a pónikkal.
Kérdeztem:
- Miért, nem jutott neked póni?
- De jutott, csak nem hagytak pónizni.
- Hogyhogy nem hagytak? Elvették tőled?
- Nem vették el, csak nem fért el a dinóktól.
- Mi az, hogy nem fért el a dinóktól?
- Hát úgy, hogy a fiúk dinóztak, és a dinók megtámadják a pónikat, és vicsorognak rájuk, tudod, anya.
- Akkor oda kell vinni a teremben a pónikat, ahol nem dinóznak.
- Jaj, anya, azt nem lehet, a dinók mindig a pónik után mennek.
Halacska
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
