Köszönöm a megjegyzéseket, kérdéseket, hozzászólásokat, nem gondoltam, hogy ekkora hozzászólásszámot generál az előző posztom. Nem volt szándékomban vidék-Pest ellentétet szítani - ahogy írtam, én is vidéken nőttem fel, már akkor is utáltam ezt a megkülönböztetést, és azóta is. Azt is megerősíthetem, hogy gyerekkoromban többet jártunk színházba-múzeumba, mint a Budapesten élő ismerősök, szüleim kollégái. Az egyik legfontosabb témával folytatom most: munka. Szívfájdalom, és szerencse.

Szerencsés helyzetben vagyunk, mert a férjemnek jó szakmája van, és jó munkahelye, ahol megbecsülik és értékelik, így keres annyit, hogy (számunkra) kényelmesen meg tudunk élni és takarékoskodni is. Sajnos azonban ez a munkahely Budapesten van, azaz nem talált még a környéken olyan másik állást, ami a képzettségének, szakterületének és munkatapasztalatának megfelelő. Egy évig ingázott (hétfőn reggel el, péntek délután haza), aztán sikerült távmunkára váltani, tehát most itthonról dolgozik a pesti cégnek. Én egyelőre gyeses anyuka vagyok, unatkozni nem szoktam természetesen, később távmunkát igyekszem találni majd.

Helyben munkalehetőség a mezőgazdasági vállalkozásban van valamennyi – nem tudom, hányan dolgoznak ott –, a közeli kisvárosban sincs sok, Veszprémben és Móron vannak nagy cégek, akik saját buszokkal gyűjtik össze a dolgozókat.

Szerencsére elég jó Volánbusz közlekedés van felénk, napi sok járattal. Az autó kisgyerekkel sem létszükséglet szerintem, egyedül a bevásárlás nehézkesebb tömegközlekedve. Megőrülök attól, hogy Pesten fél napot kell közlekedni, hogy egy óra alatt elintézzek valamit, mindezt egy sajtkukac kisgyerekkel nehezítve...

Itt nem nagyon van gázfűtés (egy hónapra 40-50 ezer Ft-ot simán ki lehet fizetni fűtésre), főzni meg palackos gázzal szokás, és fával fűtünk – ki cserépkályhával és sparhelttel a konyhában, ki kazánnal.

Nekünk – a férjemnek hála – modern fűtésrendszerünk van, így nem egész napos elfoglaltság a fűtés. A fával sok munka és kosz van, nyáron szokás rendelni, felvágni, elpakolni, télen "csak" behordani a kályhához/kazánhoz és tüzelni (meg hamuzni). Mindez azt is jelenti, hogy a "rezsicsökkentés" nem nagyon érinti az ittenieket, ráadásul a tüzelőt egyben vesszük, egyben fizetjük, és nincs "faóra", azaz pontos mérés sem (szemre köbözi a fát eladó és vevő is).

A bevásárlást két részletben végezzük, gyümölcsöt (szezonon kívül) a közeli kisvárosban veszünk általában, amikor megyünk oda játszóházba, vagy egyéb okból ott jár valaki, a nagyobb vásárlást pedig átlag háromhetente Veszprémben egy bevásárlóközpontban, lista alapján (a listát folyamatosan írjuk). A kenyeret itthon sütjük, ehhez a lisztet a helyi boltban vesszük, és néha még valami alapdolgot. Pesten is készletezősek voltunk, nem kellett átállni itt, jó nagy kamránk van teletöltve. Van még egy bio webáruház, ahol különlegesebb termékeket rendelünk házhozszállítva, ők benne vannak a "Zöld hétfő" programban, ezt igyekszünk kihasználni.

Szórakozási lehetőség helyben nálunk sincs (a kocsmába se a fiatalok járnak), de Roberta nagyon jó ötleteket adott, úgyis tervezek már jó ideje leülni a polgármesterünkkel, ezt is beleveszem majd. Kevés barátunk van itt, más habitusúak a helybéli kisgyerekesek többnyire – ez a másik szívfájdalmam. Van kábeltévé és internet is, bár mobilból csak két szolgáltatóé működik a faluban. Van pletyka, minket nem zavar, sőt rólunk volt olyan, amin nagyon jót nevetek azóta is. Az sem zavar, hogy figyelik egymást az emberek – szoktunk szólni a szomszédoknak, ha elmegyünk pár napra –, és felkapjuk a fejünket, ha az utcán "idegen hangú" autó megy vagy ugatnak a kutyák. Ezt a fajta közösséget én nem találtam Pesten, hiába volt csak 12 lakásos a társasházunk, és a közeli pár boltossal beszélgetős viszony, akik szomorkodtak, hogy elköltözünk.

A napjaink lassan telnek, télen bent vagyunk többet, kora tavasztól késő őszig a szabadban, amikor csak az időjárás engedi (nem esik). Felkelés, toalett-rendezés, reggeli, fűtés, házimunka, felöltözés, séta, ebédfőzés és elfogyasztása, alvás (közben én magammal vagy a férjemmel kettesben vagyok), játék, séta, házimunka, vacsora, fürdés, alvás (közben valahol tízórai meg uzsonna is persze).

Egyfajtát főzünk, mi módosítottunk kicsit "bababaráttá", szezonálisan, sok friss és helyi (saját) zöldséggel-gyümölccsel. Nem gondoltuk volna, hogy akkora különbség van a frissen szedett meg piaci-friss krumpli ízében! A szomszédoktól vásárolt tejről és tojásról tudom, "miből van", látjuk az állatokat és a takarmányukat is. Ha valami baja lenne a tehénnek, azonnal észrevenné a tulajdonos, állatorvos meg rendszeresen ellenőrzi. A fél falu az ő teheneik tején nőtt fel, évtizedek óta mindig van 1-2 fejőstehenük.

Tavasztól őszig jórészt a kertben élünk: gyerek kint, én futkosom ki-be a házimunka és főzés miatt, ha csak lehet, kint is eszünk. Sokat sétálunk, szomszédolunk is, barátokkal közösen mászkálunk. Idén szerencsére kb. 6 héten át volt hó, sokat szánkóztunk és bohóckodtunk a hóban, meg lapátoltunk és néztük a hókotrót. Most pedig itt a tavasz, nyílnak a hóvirágok, bújnak ki a tulipánok, tegnap elvetettük a salátát, retket, meg borsót, répát – ha húsvétra nem is, 1-2 héttel később már lesz "primőr" zöldünk.

mln