Az előző posztomban arról meséltem, hogyan hangolódtunk a második gyermekünk érkezésére, most a szükséges felszereléssel kapcsolatos tapasztalataimat osztom meg.
Amikor elvétve volt némi időm (az egy szem délutáni alvása alatt), próbáltam átgondolni, mire lehet szükség a második gyerkőcnél. Ugyanis teltek a hetek, hónapok, és még mindig nem vettem semmit. Jó, nyilván a nagyobb dolgok már megvoltak, a rácsos ágy már felszabadult, a pelenkázót már kinőtte a leány (pelenkázás a lakás bármely pontján, általában a földön), elővettem a tetrapelusokat, átválogattam a régi kisrucikat (fehér, sárga, zöld színek). Babakád még megvolt, bár rózsaszín, ezen nem problémáztam. Elővettem a rég elpakolt bébijátékokat, játszószőnyeget, átnéztem, hogy valóban megvan-e minden része a rezgő-pihenőszéknek.
A gyerekorvos segítségével a terhesség végén előre beszereztem a D-vitamin cseppeket, a K-vitamint, gyógyszertári babafürdetők rémet, babapopsikrémet, alkohol+vatta/fülpucoló+10x10es steril mull-lap a köldökkezeléshez (bár a legújabb infók szerint ez már nem kell..?), popsitörlő, OMG, egyes pelus. Ezen kívül vettem még két kisebb táskányi használt fiúruha kezdőcsomagot, két kedves ismerős fiús anyukától. Szonjánál még beszereztünk egy doboz egyes tápszert (hátha nem lesz tej), de sose volt rá szükség, így most bátrabb voltam, ezt kihagytam. Cumit ismét vettem, és megint csak nem mentem vele semmire, még egy ujjszopissal gyarapodott a család, aki ráadásul nem is akárhogy, metálvillában tolja - csak a két középső ujját szopizza.
Mi az, ami még hasznosnak bizonyult? Nem voltam egy hordozós típus, de még a szülés előtt beszereztem egy karikás hordozókendőt. Esküszöm, én elsőre is megpróbáltam, volt nálam kétszer egy hordozási tanácsadó még Szonjapocakkoromban, sőt, magam is elmentem egy hordozós klubba Bajánpocakkoromban, de hogyismondjam… akkor úgy éreztem, hogy annyira „nem jött át”. Az előnyeit messzemenőkig elismerem, de például a hordozási tanácsadó csajszi a 3,5 éves 17 kg-os kislányát a hátán hordozva hozta, és a kislány a két óra alatt többször is csak úgy felmászott rá (pedig ott volt rengeteg gyerek), nekem az már sok volt, de mások vagyunk. Viszont néha valóban hasznos, technikailag, értitek? Amikor minden húr szakad, és miért nincs több kezem, és a 2,5 éves ordít, és/vagy a kicsi ordít, vagy egyszerűen csak nyugodtan csináltam volna reggelit a nagynak, úgy, hogy közben a kicsi se sírjon, vagy a kistesó egyszerűen anyanapot akart tartani, de nagytesóval ugye közben ugyanúgy játszani kell, hát magamra kötöttem. Pontosítok, a karikást előre be lehet állítani, amikor beletettem Bajánt, csak húztam rajta egyet, mikor kivettem, csak lazítottam, de nem szedtem szét teljesen. Hasznos volt, tényleg, volt úgy mentünk a játszóra, boltba, fagyizni. Őszintén, néha életet mentett a hordozás.
A másik fontos dolog, a babakocsi. Hát nekem volt jó pár,hiába „csak” két gyerek. Mivel Szonja a sajátját nagyjából addig használta, míg el nem indult, hamar eladtam, ez egy multifunkciós volt, mózes és sport egyaránt, illetve volt hozzá bébihordozó is, így az autósülés is meg volt oldva. Mikor egyes részeit már kinőtte, eladtam és vettem egy külön sportjárgányt, de ezt már nem használtuk sokat, mire a tesó a finisbe érkezett, ezt is eladtam, és vettem egy fiúsabb színű multifunkcióst ismét. Ezt a típust (raf pol fenix) már csak használtan lehet venni, de mindenáron ezt szerettem volna, mert jó masszív és volt egy óriási előnye: a két hátsó kerék közötti tengelyen egy megvastagított műanyag-gumi megerősítés volt, így a nagylány erre könnyedén felállva jöhetett velünk, ha elfáradt a sétában. Biztos, ami biztos alapon vettem egy testvérfellépőt is (univerzális, bármely babakocsira felszerelhető, használtan vettem hétezerért), de ezt így nem sokat kellett használni. Más típusú babakocsinál viszont úgy gondolom, szinte elengedhetetlen tartozék a kis korkülönbséges (jelen esetben 27 hó) testvéreknél. Ennél kisebb korkülönbség esetén speciális testvérbabakocsiban vagy akár ikerbabakocsiban gondolkodtam volna.
Amivel nem számoltam, hogy ez a masszív járgány őrülten nagy és nehéz, és lévén egyedül két gyerekkel, sokat kirándulva, akár autóval. Hát, gyerekek, volt, hogy leszedtem az összes szentet az égről, mire bevarázsoltam a csomagtartóba (hiába relatíve nagy kombi csomagtartóm van, alig fért be), és szokj hozzá, vagy egy szabad kezed lesz, vagy egy se, úgy megoldani egy ekkora benga kocsi ki-be pakolását (tárolóba, autóba, lépcsőházba), hát finoman szólva kihívás. Így amint lehetett, és a kisebb gyermek is már stabilan ült, eladtam, és vettem egy hiperkönnyű, egy kézzel pakolható és könnyedén irányítható sportkocsit, ami a mai napig a szerelmem.
Fő választási szempontok kellettek volna, hogy legyenek: hátsó kerekek távolsága (lépcsőházajtó, tárolóajtó szélessége), mérete kinyitva, összecsukhatóság menete (ez utóbbit egy mozdulat!), mekkora, ha össze van csukva (befér az autóba?), mindenképpen egykaros legyen (a másik gyereknek fogni kell néha a kezét!), könnyen irányítható (elöl bolygó, hátul fix kerekek), súlya (én sokat emelgettem, pakoltam a kocsikat, és erre mindig csak maximum egy szabad kezem volt), háttámla dönthetősége (csak elalszik benne néha), kupola méret. Ez utóbbi egyes modelleken mintha csak dísz lenne, pedig igenis számít, hogy ne tűzzön be a nap a kicsire, de ha mégis, akkor már feltalálták a napvitorlát, amely egy babakocsira szerelhető különleges árnyékoló, guglizzatok rá. Ami még szóba jöhet, hogy olyan babakocsit nézzetek, amelyre mindkét irányban feltehetőek a mózes/sport feltétek, VAGY váltókaros maga a járgány. Persze legyen benne ötpontos biztonsági öv, és ne legyen horror az ára, de minden más sokadrangú tény a döntés meghozatalakor.
A lakásban pedig elengedhetetlen volt a bébihordozó (igen, a multifunkciós babakocsi autóshordozó része) és a pihenőszék (az enyém rezgős és zenélős volt). Ugyanis a nagy után ugyanúgy futkosni kell otthon, mész vele a konyhába enni, vasalás a nappaliban, amíg ő rajzol a kanapén, játék a gyerekszobában, vagy fürcsi este. A kicsi mindenhova jött velünk, a hordozóban! Illetve ha egyik sem volt kéznél, akkor egy vastagabb plédre a szőnyegre is letettem, de nálunk inkább a járólap+parketta a jellemző.
Még egy isteni találmány... Egy barátnőmtől kaptam ajándékba, nem is tudtam, hogy van ilyen, de nagyon jó szolgálatot tesz a mai napig. Nem írom ki a nevét, mert nem reklámozni akarom, ez egy vászonheveder, két gyerekülésekben/babakocsiban is található csattal, amely segítségével anyuka magára /hátára kötheti a kismotort, futóbiciklit (kismotorra csatolható vállpánt). Mert a lényeg, ha elindulsz a játszóra/bevásárolni két gyerekkel, a nagyobb biciklivel/motorral, a kicsi meg ugye babakocsival vagy hordozva, tízből kilencszer a kezemben landolt a verda, és ugye egy kézzel (a másik kézzel) a babakocsi, (aminek a karfáját fogja a nagy is, de tudjuk, hogy hiába lett jól megtanítva, azért egyszer-egyszer elengedi), hát mit csinálok, ha a leányzó mégis rosszkor ered futásnak?? Na, ezt a cuccot arra találta ki egy magyar anyuka (mily meglepő), hogy a biciklit/motort felköthesd magadra, ha olyan a szituáció. Mondanom sem kell, sokszor olyan a szituáció.
Tudom, hogy ezer meg egy dolog van még, most leginkább azt szerettem volna körbejárni, hogy hogyan hangoljuk a nagytestvért és milyen plusz alapfelszerelést érdemes beszerezni még a tesó érkezése előtt. Remélem, találtatok jó ötleteket, és ti is ki tudjátok még egészíteni, hogy minél többet segíthessünk azoknak az anyukáknak, akik még azon hihetetlen élmény előtt állnak, amire mi már nem is emlékszünk: egy gyermekük van, és éppen most készülnek a nagy lépésre: egyről a kettőre.
Giovanna
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
