Van, aki úgy gondolja, hogy ha nem teszik a babát szülés után rögtön a hasára, akkor alapjaiban és végérvényesen sérül a gyerek. Másnak a gyereke viszont koraszülöttként heteket tölt a PIC-en, a gyereket a szülő mégis kiegyensúlyozottnak mondja, szerinte nyoma sincs a traumatikus kezdetnek.
Hogy van ez? Kinek van igaza? Az egyéni élményt és a hozzá kapcsolódó narratívát kár lenne vitatni, ugyanakkor az egyszeri tapasztalat nem tudja megragadni a valóság komplexitását, ami sokkal inkább statisztikai valószínűségekkel írható le. Mivel többesélyes a kimenetel, mindenkinek igaza lehet - valamekkora valószínűséggel.
A születés körüli (perinatális) stressz a csecsemőkre komoly hatással van. Állatkísérletekben kimutatták, hogy még a születés előtti stresszhatások is fokozott stresszhormon-reaktivitást eredményeztek a későbbiekben, azaz élettanilag megváltozik az újszülöttben a mellékvesekéreg működése és az agyi hálózatok struktúrája. Szintén állatoknál tapasztalták, hogy az első három hétben ismétlődően beiktatott néhány órás szeparáció csökkentette a glükokortikoid receptorok sűrűségét az agyban élethosszon át (!), tehát tartósan romlott a szervezet stresszel összefüggő működése. Hasonló jelenségeket figyeltek meg az ember esetén is, például a nehéz szülést átélő gyermekek 4-6 hónapos korukban nagyobb stresszválaszt adtak az oltásokra, mint a perinatális traumát el nem szenvedő társaik.
Azonban a kutatók azt is észrevették, hogy lehetséges volt kompenzálni ezeket a negatív hatásokat, méghozzá „babusgatással”. A taktilis ingerek bősége egerekben a korábbi változások visszafordulását eredményezte (az érintett agyi területeken növekedett a glükokortikoid-receptorok génexpressziója, és fokozódott a stresszel kapcsolatos negatív feedback hatékonysága is). Kimutatták, hogy az intenzív anyai törődés tartósan és kedvező irányban befolyásolja az utód biológiai stresszrendszerét ember esetében is, így a gyermek stresszreakciói későbbi életkorában már nem tértek el lényegesen a kontrollcsoporttól. A kompenzáló gondozás tehát képes ellentételezni a gyermek által átélt nehézségeket – biológiai szinten is kimutatható módon!
Mindezt vigasztalásul szerettem volna leírni azok számára, akiknek máshogy alakult a szülésük, mint megálmodták, és emiatt a babájuk is elszenvedett nem szükségszerű nehézségeket. Nem szerencsés, ha az újszülött több napra inkubátorba kerül, mert a szeparáció túl nagy stressz számára, és ennek vannak következményei (persze, ha nem kerülne inkubátorba, annak még súlyosabb következményei lennének…), de a kórházi protokoll vagy a koraszülés miatti szeparáció mégsem kőbe vésett végzet, hanem olyan hátrány, amit vissza lehet fordítani! A babát ért – születés körüli – stressz hatásait igazoltan csökkenteni lehet szoptatással, hordozással, masszírozással, ölelgetéssel, tehát minél gyakoribb testi kontaktussal!
lorella
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
