Itt a Bezzegen elég gyakran közlünk könyvajánlókat, főleg gyerekkönyvekről. Visszajelzés ritkán jön rájuk (talán az Erdős Pál életéről készített, zseniális képeskönyv volt az, ami sokakat megfogott), ezért csak reménykedni tudunk, hogy páran kézbeveszik az ajánlott köteteket. Nálatok olvasnak a kölykök könyvet, vagy a betűvetés inkább online csevegésre való? Heti morfondír.
Sültértelmiségi, többgenerációs könyvmoly szülők panaszolják, hogy nem olvasnak a már középiskolás gyerekeik. Illetve...olvasnak naponta regénymennyiségű chatüzenetet és kétsoros posztot, de könyvet kevésbé. Legkevésbé azokat, amiket ifjúkorukban úgy tartották, minden művelt ember kötelező olvasmánya, ha nem is adták fel a suliban. Ha ezeket a szülőket kérdezem, az derül ki, ettől szerintük a kölykök nem lettek hülyék, fogalmatlanok és műveletlenek, a világban való eligazodásuk képessége, szóhasználatuk, értékrendjük nem feltétlenül pocsék. Néha szöveget írnak maguk is, slammelnek, rappelnek. Tájékozódnak valahonnan - filmekből, wikipédia-cikkekből. Urambocsá még humorérzékük is van. Csak nem olvasnak. Ha igen, nem úgy. Sokan ponyvát, romantikus történetet, Harry Pottert vagy krimit sem.
A kisebbeknél is érdekes a helyzet sokszor. Amíg felolvasol, oké - és persze így teljesen uralod a terepet, az van olvasva, amit te akarsz. Kivéve ha tájékozatlanul belekezdtél egy neked nem tetsző könyvbe, ők beleszerettek és most követelik. Negyvenhatszor. De az önálló olvasás ott is érdekes mintákat mutat. Van, ahol nemes egyszerűséggel kattannak át hét-nyolcévesen a filmekre, videókra, számítógépes játékokra, mielőtt gyakorlott olvasóvá válhatnának - és ezért nem is automatizálódik az olvasás folyamata.
Mások, mint az én fiam, felolvasásban továbbra is nyitottak szinte mindenre amit ajánlok, de önmaguktól csak egy-egy naaagy kedvencet olvasnak végig - rongyossá olvasta nálunk a Kicsi az Egy ropi naplója valamennyi részét (harsányan röhögve fennhangon olvasta fel a kedvenc részeket, mint én valaha az én könyvélményeimet...), olvasott még aztán egy-két kortárs könyvecskét, de ennyi. Mást nem. Azt mondja, nincs türelme eldönteni az elején, tetszik-e. És kevés a vicces-kalandos-róla szóló. Amivel nem tud azonosulni, abba nem olvas bele - pedig a regényolvasás egyik lényeges része pont az, hogy valami teljesen más világba kukkanthatunk általa, valóságban sose látható lényekkel vagy egyéniségekkel ismerkedhetünk. Szerintem.
Persze vannak kivételek. Jobb osztályonként egy-kettő, aki például klasszikust is olvas - örök hálám annak az osztálytársnak, aki szabadidejében is olvasott ilyesmit, és legalább másik ötnek tanította meg, hogy Ady vagy Dosztojevszkij tulajdonképpen egész jó fej. De ez az "jobb osztályonként egy-kettő" valahol mutatja, miért hasal el egyre több gyerek a szövegértési felméréseken.
Aztán itt van a figyelem és koncentráció kérdése. Egyszer írtam máshova egy cikket, ami egyébként szintén egy könyvajánló ürügyén született. Nicholas Carr, a Hogyan változtatja meg az agyunkat az internet? A sekélyesek kora c. munkája azzal indul, hogy mielőtt a gyerekek körül ugrálva sajnálkoznánk, mennyire megváltoztak az olvasási szokásaik, vegyük először szemügyre a sajátunkat, vajon változott-e az elmúlt 5-10-15 év alatt. Ő ugyanis megdöbbenve látta, hogy bizony igen - és ezt nem mindenkinél lehet csak a megnőtt munkaterhelés számlájára írni.
„Az elmúlt néhány évben az a kellemetlen érzésem támadt, hogy valaki vagy valami megbabrálta az agyamat, átstrukturálta a neurális hálózatot, és átprogramozta a memóriát. Amennyire meg tudom állapítani, nem butulok, de az agyam változik. Már nem úgy gondolkodom, mint régen. Ezt leginkább akkor érzem, amikor olvasok. (...)
Manapság már egy-két oldal után kezd elkalandozni a figyelmem. Türelmetlen leszek, elveszítem a fonalat, és inkább valami más tennivaló után nézek. Úgy érzem, mindig erőszakosan kell a konok agyamat visszaráncigálni az olvasnivalóhoz. Az elmélyült olvasás, amely egykor oly természetes volt, kínlódássá változott."
A kölykök meg bele se nőnek - az elmélyült olvasáshoz egyébként kéne csend, kis nyugi, megszakításmentes időszak is. Van mostanában valakinek ilyenje, meg tudja teremteni? Vagy folyton megy valami háttérzaj, minduntalan odarohan valaki valamivel, vagy egyszerűen rutinból ellenőrizzük, van-e valami érdekes a telefonunkon, és ezzel jól ki is pottyantunk a könyv világából? (Elvégre mostanában már egy filmet se nézünk meg megszakítás nélkül, ha nem a moziban vagyunk - vagy legalábbis erről tanúskodik a Netflix bizarr ötlete, hogy a filmeket felgyorsítva is meg lehetne nézni...)
Miközben a gyerekirodalom mostanában hihetetlenül gazdag, rég ellendülve a klasszikus tündérmese-állatmese-tanulságos történet-kalandregény kategóriáktól. Vannak felnőttek számára is élvezhető gyerekversek is, visszanyúlhatunk közben Weöres, Lázár Ervin, Milne stb. örökségéhez is (nem lettek divatjamúltak, ellentétben sok korábbi lányregénnyel, indiánromantikával, amikből ugyanakkor még mindig sokat tanulhatunk arról, mit gondoltak a témáról mondjuk a nagyszüleink). Vannak rövid szövegek és végeláthatatlan történetfolyamok (Marék Veronika egy oldal-egy mondat könyveitől az évekig követhető Rumini-vagy Időfutár-sorozatokig), vidámak, szomorúak, problémamegoldóak, különleges gyerekekről vagy különleges világokról szólóak.
A kölykeim egyébként csak egy kifogást hoztak fel tíz-tizenkét évesen: mintha még mindig sok lenne a megható, érzelmes történet, vagy ahol komor világok, súlyos traumák bukkannak fel - ha épp nincsenek közel ilyen élményhez, akkor nehezen fogadják be ezeket. Meghatódni se nagyon akarnak, inkább idézhető poénokra vágynak és olyan szereplőkre, akiknél "akár én is lehetnék" élményük van, ahol "érdekesebben", de mégiscsak olyan helyzetek bukkannak fel, amik akár velük is megtörténhetnek.
És van, amikor meglepődök. Ha mégis hajlandó olvasni, a Nagy meglepő témákat és szerzőket fedez fel - ő hozta a családba a fantasy-regények némelyikét, a politikai krimit (he?), az animét, az utópiákat (tőle tanultam a Metro-sorozatról, az orosz szerző legújabb Poszt c. regényét pedig az ő sugallatára fogom pillanatokon belül itt ajánlani). És kiderült az is: a neten van például tizenévesek számára is fogyasztható formában megjelenő vers-portál, nemcsak Instagram-felhozatal vagy tetris-kihívás. E versportál fölött csodálkoztunk egymásra a múltkor: teeee ismered Fodor Ákost? Mindketten a másikról tételeztük fel, hogy azt se tudja, eszik vagy isszák.
Nálatok olvas a gyerek? Mit? Te adod a kezébe? A haverja? A netes portál? Olvastok könyvajánlókat? (és ha igen, miért nem...?) Vagy inkább javasoljunk mozifilmeket, tévésorozatokat, netes játékokat, tizenéves youtuberek alkotásait, mert úgyse néznek mást?
Vakmacska
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
