A Facebookon terjedő verses felhívás kapcsán faggattunk (gyerek)írókat, költőket. Arra voltunk kíváncsiak, mit gondolnak a felhívásról, és részt vettek-e benne, és persze arra is, hogy nekik melyik a kedvenc gyerekversük.
Nyulász Péter
- Magam részéről nem kedvelem az ilyen-olyan lánclevelesdi kihívásokat, szerencsére a többsége el is kerül ezeknek. A fészbúkos versáradat azonban „nem kímélt” - legalább 5 meghívás befutott. S ez annyiban is más, hogy azt gondolom, komoly kultúrküldetése van: felhívja a figyelmet az egészséges szellemi táplálék fontosságára is. Így aztán tervezem is, hogy eleget teszek a kihívásoknak, és én is rakok ki verseket - de a 48 órát már nem sikerült betartanom. (Még válogatok, melyikek legyenek:) ). Gondolom a hétvégénél azért már nem húzom tovább... A kedvenc gyerekversem bizonyára az, amelyik most elsőre eszembe jut gyerekkoromból, az pedig ez (legalább is ebben a pillanatban)
Bálint István: Sóspe-rec
Sóspe-rec, az indián
csuda rosszat álmodott,
három majom fönn a fán
mindenfélét rádobott.
Görögdinnyét, sárgarépát,
lyukas lábast, kanalat,
színes golyót, három-négy zsák
krumplit, szöget, madarat.
Sóspe-rec, az indián
nyögött, morgott, krákogott,
mikor Sü-sü, hét után
a fülébe nyávogott.
Sokat ettem vacsorára,
bölénysültet, egyebet,
jó, hogy itt vagy, Sü-sü drága,
kapsz is egy szép egeret.
Sóspe-rec, az indián
Sü-sü nevű macskája
egyet nyávog hét után,
ő a világ lustája.
Tamás Zsuzsa
- Alapvetően nem kedvelem az efféle felhívásokat, ám amikor egymást követték a jobbnál jobb versek az üzenőfalamon, rögtön gondolkodóba estem, én vajon mit választanék. Mi tagadás, kicsit várni is kezdtem, vajon melyik ismerősömnek jutok majd eszébe a számos irodalmár közül… Felkérést végül is egy volt tanáromtól kaptam, de egyelőre nem tettem ki a saját kedvencemet. Nem gőgből (azt hiszem, akik nem folytatták a sort, valójában azok is örültek, hogy gondoltak rájuk), és még csak nem is azért, mert nincs egyetlen kedvencem (persze, mindenkinek sok van, de azért csak ki lehet választani egyet a játék kedvvért) – egyszerűen az elmúlt héten sokkal inkább éltem, mint facebookoztam. A kislányom óvodakezdése és egyéb nagy változások teljesen lekötötték a figyelmemet, a Facebookot még „hírportálként” sem böngésztem; lehet, hogy mire újra bekukkantok, a játék már le is cseng. Azért fejben kiválasztottam Nemes Nagy Ágnestől a Paradicsomkert című verset; roppant ereje úgysem mérhető lájkokban.
Neked melyik a kedvenc gyerekversed?
- A kedvenc gyerekverseim valójában nem gyerekversek. És most nem Weöres elhíresült mondására gondolok, miszerint ő nem ír gyerekeknek: az elmúlt években Radnóti Miklós Éjszakája és Arany János Családi köre vált nálunk altatóvá. Előbbit a Kaláka megzenésítésében énekelni is szoktam, utóbbinak pedig eleinte csak az első három versszakát mondtam el a kislányomnak – tele van állattal: az éji bogártól az éhes borjún keresztül a kiszolgált kutyáig –, de mivel az egész verset kívülről tudom, ő pedig egyre fogékonyabban „mozizott” a vers hallatán, lassanként az egész verset megismerte és megszerette. Az ötletet egyébként egy réges-régi antológia, az 1971-es Bóbita álmos adta (válogatta: T. Aszódi Éva). Ezek a sötétben elsuttogott versek számomra a legmeghittebb pillanatokat jelentik. És tiszta haszon, ha a kislányom azt találja mondani fürdés közben, hogy úgy csillognak a lábujjai, mint a „búzaszemekben a nyár”.
Molnár Krisztina Rita
Nem vagyok a láncjátékok híve, erre sem kedvem, sem időm nem szokott lenni, de azt gondolom, hogy soha rosszabb őrület ne terjedjen...! Lepjék csak el a versek az üzenőfalakat, olvassanak csak minél több kortárs és klasszikus verset azok is, akiknek nem mindennapi gyakorlata a versolvasás. Ha pedig valakinek nincs hozzá kedve, nem kötelező – se gyönyörködni, se ingyen lelki és szellemi táplálékot magához venni az embernek. Csak egyszerűen jó...
Te is részt vettél a játékban?
Igen, meglehetősen sokan kihívtak. Egy idő után éppen ezért már nem osztottam tovább a láncot, de verset minden alkalommal. Először Pilinszkyt, aztán Takács Zsuzsát, legutóbb pedig egy Weöres egysorost, egy hexametert, amit, hogy teljes mélységéig jussunk, érdemes nem egyszer, hanem többször is elolvasni: „Játszani kék tenger peremén ragyogó kavicsokkal.”
Neked melyik a kedvenc gyerekversed?
Hát, ez a legnehezebb kérdés. Nem egy van, hanem sok, van régi és új, magyar és világirodalmi. Akkor talán legyen Milne Magány című rövid verse. Számomra az évek alatt mit sem veszített jelentőségéből. Nyáron, Biatorbágyon a Maléna táborban meg is tanulták a gyerekek kívülről, amikor arról beszélgettünk, hogy miért is olyan fontos, hogy legyen egy zug, egy kuckó, egy belső szoba, ahol csönd van és békesség. Aztán kúpcserepekre mindenki meg is festette a saját kuckója házszámtábláját.
A. A. Milne: Magány
Van egy kis házam, odamegyek,
ha túl sok ember zavar,
van egy kis házam, odamegyek,
hol senki sincs velem;
hová senki nem szólhat át,
hol senki se mondja: „Nem”,
hol mást se mond, ahol tehát
csak én vagyok jelen.
(Devecseri Gábor fordítása)
Ayhan Gökhan
- Én nem vagyok a Facebookon, de jó, ha terjed a magyar vers. A magyar költészet olyan hungarikum, ami színvonalában és minőségében is érték az európai kultúrában. Ebben a szomorú magyar világban életmentő tud lenni egy jó vers.
- Melyik a kedvenc gyerekversed?
- Egyet nem tudnék mondani, mert rengeteg van, Tamkó Sirató Károly, Zelk Zoltán verseitől kezdve Kiss Ottó versein át Lackfi János, Rigó Béla verseiig. Ha mégis mondanék egyet, akkor Móra Ferenc A cinege cipője című versét, mert azt sokszor olvasták nekem gyerekkoromban.
Ijjas Tamás
- Mit szóltál a verses láncjátékhoz?
- Örültem, hogy ennyien fontosnak tartották, hogy megosszák másokkal kedvenc/ vagy egyik kedvenc versüket. Bár nem hiszem, hogy ettől a mozgalomtól a vers élőbb, olvasottabb, hétköznapjainkba jobban beépülő valamivé válhatna. Nem vettem részt benne - az ismerőseim mind tudják, hogy költő is vagyok, a szakmám része a gyakori versolvasás. Ráadásul, ha felteszem mondjuk azt a verset, ami életemben először taglózott le, és indított el a vers-szeretet útján (Kölcsey Ferenc: Vanitatum vanitas), vagy azt a verset, amihez költőként fel akarok nőni (Kosztolányi: Hajnali részegség), azzal nem reprezentálok semmit, mert csak belecseppentek valamit a nagy szövegtengerbe gyakorlatilag nulla személyes tartalommal. Kedvenc gyerekversem: Kiss Ottótól az Anyukám szép.
Turbuly Lilla
- Örültem a játéknak, már csak azért is, mert nekem is szívügyem a költészet, ezen belül a kortárs magyar költészet népszerűsítése, eljuttatása minél több emberhez, olyanokhoz is, akik ritkán vagy sosem vesznek verseskötetet a kezükbe. Erre pedig a Facebook remek eszköz. Ezt onnan is tudom, hogy alapítója és egyik szerkesztője vagyok egy facebookos versoldalnak, a Mindennapi kortárs magyar versnek. Lehet, hogy most egy kicsit túl tömény volt az a verstömeg, ami az olvasókra zúdult, ezért volt, aki néhány nap után belefáradt, megunta. Mint az a bizonyos kisfiú a svéd gyerekversben, aki bélyegeket gyűjtött, de amikor az apukája hozott neki egy kilót, abbahagyta. Mégis, az, hogy a költészet egy rövid időre a figyelem középpontjába került, emberek tömegeit mozgatta meg, nagyszerű dolog. És hátha mindez nem tűnik el nyomtalanul, lesznek olyanok, akik később is visszatalálnak a költészethez. Csak azt sajnáltam egy kicsit, hogy arányaiban kevés volt a kortárs vers, a többség az iskolai tananyagból választott. Persze, engem is sokan játékba hívtak, én pedig Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna és Kemény István verseivel válaszoltam. A sok nekem kedves gyerekvers közül ezúttal - ha már Bezzeganya :) - Kiss Ottó Anyukám szép című versét választom.
Kiss Ottó: ANYUKÁM SZÉP
Anyukám csodaszép asszony,
apukám hozezért passzol.
Ha megyek vele én, látnak,
nem adom soha őt másnak.
Anyukám csodaszép asszony,
apuhoz csakis ő passzol.
Egyedül vagyok én gyermek
– asziszem, valahol nyertek.
kertedi
