Mikor van a legideálisabb időpont egy gyerekre? Létezik egyáltalán ilyen? Ezek és ennél még sokkal több kérdés motoszkál a fejemben. Eldöntöttük, legyen gyerekünk. 28 évesek vagyunk, itt az idő. De mi van, ha már elszalasztottuk az ideális időpontot, ha túl sokáig vártunk, ha már nem lehet gyerekünk? Vagy biztos jól meggondoltuk mindezt? Sokkal kevesebb pénzünk lesz, amiből nemcsak kettő, hanem három embert kell eltartani. Oké, összegezzük. Négy éve vagyunk házasok. Egyetem elvégzése óta dolgozunk, mindig volt munkánk. Van saját lakásunk, igaz kétszobás, de átalakítható úgy, hogy legyen külön gyerekszoba, nappaliból leválasztott hálószoba. Igen, nekem ez fontos. Van egy kicsi, idős autónk és boldogok vagyunk. Eddig minden szép és jó.

Nézzük tovább. Család. Nos, igen, van család, de ez a téma már egy kicsit bonyolultabb. A még meg nem született gyermekünk nagypapa nélkül fog felnőni. Helyette lesz két szuper nagyija, amelyikből az egyik itthon él, a másik külföldön. Számomra az a nehezebb, hogy az én anyukám él messzebb. Szeretném, ha együtt élhetnénk át a terhességemet, a szülést, az első heteket. Most még nem tudom, hogyan fogjuk ezt megoldani. Félreértés ne essék, szeretem az anyósomat, de anyukám mégiscsak az anyukám. Amikor kicsi voltam, nekem volt itthon is nagymamám és külföldön is nagyszüleim. Nehezen viseltem, hogy a kintieket nagyon ritkán látom, és mindig nagy dráma volt, hogy haza kellett jönni két hónap nyári szünidő után.

Persze az is nagy dráma volt, ha itthonról kellett elutazni két hónapra. De amint túl voltunk ezeken a pillanatokon, minden egyes másodpercét kiélveztem a kintlétnek. Nagyon szerettem ott tölteni a nyarakat. Nekem két teljes és intenzív hónap jutott minden évben a nagyszüleimből. Mondanom sem kell, hogy elkényeztettek. Ezen a két hónapon felül, néha jutott egy kis karácsony vagy húsvét, mikor hogy. Nehéz volt, de szerettem. Az én gyermeke(i)mre is ez sors vár. Örüljek ennek? Nem tudom. Jó lesz, mert nem csak egy kultúrát, egy országot, egy nyelvet tanul(nak) meg, hanem kettőt biztosan. Én is anyanyelvi szinten beszélek két nyelvet, remélem gyermeke(i)m is részesül(nek) ebben. Oké, ezt végigzongoráztuk, összegezve szuper helyzetben vagyunk.

Munka. Multinál dolgozom, multikhoz képest átlagos fizetéssel, ami egész jónak mondható. Férjem tanár. Azt hiszem, ennél többet nem kell mondanom. Tanári fizetésből nem lehet megélni, ő sem ezt teszi, van mellékállása, ami kiegészíti azt a fizetést. No, de mégiscsak a tanári fizetés az állandó. Hogyan fogunk élni, ha gyesen leszek? Sokkal kevesebb pénzünk lesz. Sok mindenről le kell mondani. Megéri? Hát persze. Egyébként sincs túl sok választási lehetőségünk, hisz eldöntöttük, hogy szeretnénk gyereket.

Amióta az eszemet tudom, szeretem a gyerekeket. Lenyűgöztek az állapotos nők a nagy pocakjukkal. Anyukám mesélte, hogy mindig nagy lelkesedéssel állapítottam meg, hogy ott bizony egy kisbaba lakik a pocakban. Férjem pedig tanárként szintén nagyon szereti a gyerekeket. Mindig azt gondolom, bűn lenne egy ilyen embernek nem szülni gyereket. Akárhová megyünk, ahol kisgyerek van, mindig mosolyogva nézik őt. Elbűvöli őket. Régóta beszélgetünk arról, hogy legyen gyerekünk, de most vágtunk neki a projektnek. Őszintén nem tudom, mennyi mindenről kell lemondanunk, mit hoz a sors nekünk, mekkora változással fog járni mindez. Hogy jól átgondoltuk-e, csak azt tudom, hogy nagyon szeretnénk gyereke(ke)t. 

Pénzügyi szempontból nem éri meg gyermeket szülni. Nálunk nem. Mert az én fizetésem esik ki. Nem hinném, hogy emiatt felelőtlenek lennénk, hiszen azért nem élünk majd úgy sem mélyszegénységben. Remélem, továbbra is egészségesen tudunk táplálkozni és jut majd magunkra is egy kis plusz. De emiatt sosem mondanék le egy gyermekről. Eleget vártunk. Nem szeretnék később azon bosszankodni, hogy mindig csak vártuk a megfelelő időpontot. Hogy fontosabb volt egy szinttel feljebb, vagy előrébb lépnem a karrieremben. Igen, az is fontos, mert olyan ember vagyok, aki szereti önmagához képest a legjobbat nyújtani. Még szép, hogy fontos a karrier. De van ennél fontosabb is. Ahogy ezeket a sorokat írom, lehet, hogy megfogant már a mi kis emberkénk. Csak reménykedni tudok, hogy jól döntöttünk és nem mulasztottuk el az ideális pillanatot.

Belle

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?