Ez a hetünk is eseménydúsan telt.

Hétfőn volt öt éve, hogy Kedves betoppant a munkahelyemre, hogy ő megvárna míg végzek, aztán beszélgethetnénk. Hát... jó. Végülis mi bajunk lehet??? Bajunk nem is lett és bár három hónapnál többet a kutya sem jósolt nekünk, erre rendesen rácáfoltunk. Mi vagyunk a két hülye, egy pár tipikus esete.

Hatalmas ünneplést nem csaptunk, azt majd a házassági évfordulón, de azért megemlékeztünk erről a napról is.

PiciLány tavasszal még eléggé utálatosnak tartotta a bringázást, de szerencsére megérett rá. Olyannyira, hogy kb mindenhová biciklivel szeretne menni, így tekertünk egy laza 12 km-es minitúrat. Nem nagy cucc, de gyerekkel a hátam mögött azért nem hasítok úgy, pláne a "szuper" minőségű utakon.

Közben befutott a nemleges telefon is az iskolától, ami már semmilyen érzéseket nem váltott ki belőlem. A megelőző napokban bőven kisírtam magam. 

Kitekertünk a gyros büféig, aminek anno jelentősen emeltük a bevételét és mondhatom, hogy itt lehet az egyik legjobb gyros-t enni. Egy kis (török vagy görög?) családi vállalkozás.

PiciLányt kergetve kevésbé volt romantikus a program, de klassz volt abba belegondolni, hogy honnan hová jutott a kapcsolatunk.

Másnap nekiültem megfogalmazni egy szép, szívhezszóló levelet a Tankerület Vezetőnek. Annyian mondták, hogy ő Óz, a nagy varázsló, hát akkor lássuk! Elindultam a sárga úton, majd jött az Északi Boszorkány a bosszantó majmaival. Miért nem lep meg!? Itt is falak. Oldjam meg, az én dolgom. Mondják ők. NEM. Ami az én dolgom, azon már túlvagyunk, most ti jöttök! Küldtem egy választ és jövőhéten el is látogatok hozzájuk. Ilyen a világon nincs, hogy egy ekkora kerületben ne legyen egyetlen hely sem! Persze értem én, ki vállalna önként egy bónusz problémát, de hogy még fentről se tudjanak segíteni, azt már nem hiszem el!

Mivel a Nagyok szülinapja között csupán négy nap van, egyben tartjuk. Egyszer kérték külön, majd mondták, hogy soha többet. Ettől még a kettes program, az kettes program. 

NagyLánnyal jól jött ki. Pont a szülinapján játszották kertmoziban a Dirty Dancinget, amit már meg szeretett volna nézni, ide Kedvessel együtt vittük el, másnap pedig csak Kedvessel mentek sütizni.

NagyFiúval nehezebben jött ez össze. Neki a munka miatt elég zsúfolt volt az augusztus, így a sütizés erre a hétre maradt. Beültünk a cukrászdába, ahol kisebb korában sokat jártunk. Némi nosztalgiázás után élvezettel néztem és hallgattam, ahogy teljes átéléssel mesélt az őt foglalkoztató dolgokról, mint a borászat és az óraszerelés. Az általa elképzelt jövőképet kissé fájó szívvel, de teljes megértéssel fogadtam. 

Mindkét nagy gyerekem külfödön képzeli el a jövőjét. Ez az elsődleges céljuk.

A másik kettes program a Flipper Múzeum. Ide Kedvessel mentek. Volna. Előtte való nap bejelentkezett apuka egy bringatúra ötlettel, hát azt választotta. Pedig jó lett volna nekik egy közös élmény.

Az ő kapcsolatuk az elmúlt évben igencsak kockás volt. Július végén egy szívszorító, mély beszélgetés indította el a változást. Kedves szentül hitte, hogy az ő véleménye és hozzáállása NagyFiúnak a tök mindegy kategória. Kiderült, hogy ez hatalmas tévedés! Nagyon is számít az ő elismerése és elfogadása. 

Hogy miért gondoltuk, hogy nem így van? Ennek ezer oka és magyarázata van, amit most nem boncolgatnék a mélységekig, de kettőt azért kiemelek. Az egyik fontos, hogy kicsi kettejük között a korkülönbség és NagyFiú már 12 volt, mikor megismerkedtek. A másik, hogy NagyFiú az egyetlen, aki igazán tartja a kapcsolatot az apjával és azt gondoltuk -a látszat is azt mutatta- hogy ez számára kielégítő minden szempontból. Tévedtünk.

Kedves komoly energiákat fektetett abba, hogy újra közel kerüljenek egymáshoz. Mindezt olyan gesztussal indítva, hogy tátva maradt a szám, NagyFiúnak pedig mosolyt csalt az arcára és a szívébe is. 

Meglepi gofrikat készített, mire késő este NagyFiú hazaért. Pici képeket nyomtatott és vágcsált körbe, majd ragasztott szenvicspálcákra, úgy egy tucatot. Csupa olyan témában, ami NagyFiúnak kedves, ezekkel tűzdelte tele a gofrikat. Mindez még előttem is titokban készült. Mikor átadta, bocsánatot kért a hibákért, amiket elkövetett, elmondta, hogy neki nagyon is fontos, hogy köztük jó legyen a viszony meg hasonlók és szeretné, ha tiszta lappal mennének tovább, azaz kezdjenek mindent elölről. Majd megkérte NagyFiút, hogy álljon fel, kezet nyújtott és bemutatkozott, akár egy ismeretlen. 

Elképesztően egyenes ember, ami néha keményen odaszúr, de legalább mindig őszinte és vállaja a hibáit (legalábbis egy részüket, hihi). Én nagyon felnézek rá az ilyen és ehhez hasonló lépéseiért, mert sok van belőlük.

NagyLány kitalálta, hogy ő plusz lyukakat szeretne a fülébe, de izibe ám, mert mire a suli kezdődik, neki az nagyon kellene. Nekem viszont időben nem jött ki a matek. Kedves pedig ragaszkodott hozzá most is, ahogy PiciLánynál, hogy piercinges csinálja. A bökkenő annyi, hogy 16 év alatt a szülői beleegyező nyilatkozat mellett szülői jelenlét is szükséges (Nagyon helyes! Mondom ezt úgy, hogy 16 évesen nekem már piercingem és tetoválásom is volt és egyiket sem bántam meg. Nyilván a szüleim engedélye nélkül.) A nevelőszülő viszont jogilag kb egy nulla, ami szerintem szomorú.

Azt már senki nem firtatja, hogy a vérszerinti apa milyen szinten folyik bele a gyerek életébe. Ha semennyire vagy csak minimálisan, akkor is minden jog az övé. Nem számít, hogy a nevelőszülő hozza az áldozatokat. Hmmm. Bürokrácia, szeretlek.

Mivel ez csak egy sima fülbelövés, így elfogadták Kedvest, mint beleegyező szülőt. NagyLány pedig boldogan repkedett haza a csupalyuk füleivel. Az izgalmakat még megtolták egy Oppenheimerrel, másnap egy Pókemberrel. Minden szuper.

Ahogy közeledett a szeptember 1-je, kénytelen voltam rávenni magam a kötelezőkre. Ingek és blúzok felkutatása, kimosása, a füzetek és eszközök szétosztása. A technika dobozokat és a tesicuccot még júniusban összekészítettem és gondosan elzártam, hogy abból semmi ne tűnjön el. Valamint összeállítottam a menüsort.

Az egyszerűség kedvéért kialakítok egy rendszert, ami az egész tanévre szól. Ez igaz az itthoni indulófalatokra, a tízóraira és az ebédre.

Nem kell gondolkozni túl sokat a kaján és ez nagy előny. Minden hétfőn kakaó van pirítóssal itthon, suliba kiflit visznek joghurttal, ebédre valamilyen főzelék lesz. Kedden tea és pirítós, a suliba sajtos szendvics és valami zöldség/gyümölcs, ebédre leves, hozzá tésztaféleség és így tovább. Szörnyen praktikus! Egyrészt senki nem nyaggat, hogy mi a reggeli? Mit viszünk? Másrészt a vásárlás is egyszerűbb. Az ebédmenüt mindig megírom előre az egész hónapra. Amellett, hogy kényelmes, az egészséges étrend egyensúlya is könnyen fentartható, hiszen átlátom az egész hónapot.

Csütörtök délután szépen szétosztottam a füzeteket és kiadtam, hogy mindenki írja rá a nevét, osztályát. KicsiLány szörnyen izgatott volt és rettegett, hogy elrontja, hogy 4/c-t fog írni. A felső tagozatba lépésnek egy ilyen varázslatos szikrákkal tűzdelt légköre vette őt körül. Úgy fest, hogy egy szuper ofőt kaptak. Először is férfi, ami mindig egy kis extrát jelent, másodszor amit eddig mutatott magából a tanár, az nekem nagyon szimpi. 

Osztály összekovacsoló kirándulással indította volna az évet, egy pályázat keretein belül. Szuper gondolat! Éppcsak nem engednek el minden gyereket, a létszám is alacsony, így nem lett meg a 15 jelentkező. Pályázat úszik. Bánat.

Minden pénteken programokat szervez a napköziseknek. Uszoda, társasjáték party, Margitsziget, hasonlók. Aktív év elébe nézünk. Szerencsére. 

KicsiLány osztálya mindennek volt mondható, csak szerencsésnek nem. A négy év alatt három ofőjük volt. Kettő gyógyíthatatlan beteg. Az első tanáruk  a második évfolyam októberében halt meg. Még ki sem heverte az osztály a berobbanó Covidot. Na nem mintha könnyített volna egy ilyen eset feldolgozásán, ha nincs járvány, de ez csak rontott a helyzeten.

A következő osztályfőnök negyedik novemberében lett súlyosan beteg és többet nem is jött tanítani. A gyerekek folyamatosan aggódtak érte. Bár az állapota javulóban, nyilván nem vette vissza az osztályt. Ott még nem tart a gyógyulás.

Az eddigi tanáraik a legegyszerűbb módon régi vágású pedagógusok. Ráfért az osztályra egy kis frissítő, mozgalmas szemlélet.

KicsiFiúnak vegyes érzelmekkel indult a tanév. Elhatározta, hogy nagyon rendes gyerek lesz, de tudta, mennyire nehéz ezt megvalósítania. 

Az első nap legalább nem érte semmi negatív, a tanítók is kedvesek voltak, de ettől még a csilláron csüngött délután. Nyeh.

Valahogy még nem tudtam azonosulni a sok fészes mémmel, hogy bánatos gyerekek-boldog szülők, meg jakuzziban pezsgőzés. Alighogy letoltam a délelőtti vásárlás-játszózás kombó utáni altatást, szivárogtak haza a gyerekek. Nem is számítottam pihenésre, így nem vágott mellbe.

Persze jövőhéten tervezek egy pihinapot, amikor mondjuk olvasok a délutáni alvásidőben vagy festek. Remélem nem jön rám az ötperc és nem állok neki ganajozni helyette! De őszintén szólva, már az is nagyon felszabadítóan hangzik.

Szombaton bringa nap volt. Most NagyLány ment az apukájával, ők Vácra. Barátságos 60km, némi elektromos könnyítéssel, de ez mitsem változtat azon, hogy ez egy jó program. Kedves a Kicsikkel ment, végig a rakparton, fel a Citadellához. Ezt levezették egy palacsintázással és piszok későn érkeztek. Gyerekek szeme csillogott az élménytől. Először bringáztak sötétben. Én csak a Nagyis játszóig tekertem PiciLánnyal.

A gyerekek többször voltak anyumnál mindenféle felosztásban, de mi ketten leginkább telefonon beszéltünk. PiciLányt is régen látta ébren. Jó volt kicsit csacsogni két homoksütizés között, de csendben egy kávé mellett mégjobb lesz! 

A szünet végén minden évben csinálunk nyárzáró programot, amin mindannyian ott vagyunk. Bringóhintó, vattacukor, szalonnasütés, étterem...

Idén se agyam, se energiám nem volt ehhez, így egy régi ismerősöm családi hagyományát vettem kölcsön.

Élménytorta.

A süti itt mellékes. Mindenki elmondja, milyen élményei voltak a nyáron és minden élmény után beletűz egy gyertyát a tortába, majd közösen fújjuk el. Meglepett, de NagyFiúnak is tetszett ez a játék. Mindenképpen ő akarta meggyújtani a gyertyákat a flambírozó faklyával. Látványos volt.

Persze ha nem meglepi ez az egész és van idő átgondolni, akkor biztos több gyertya égett volna. Viccesek voltak az arcok, mikor vasárnap vacsi után meglátták, hogy nem csak süti van, de gyertya is! Bután néztek, hogy kinek van szülinapjaaaa??? Az ősznek, hihi.

Jó ötlet volt az élménytorta! Mindenkinek tetszett. Ezentúl, ha lesz program, torta akkor is lesz!

Nanta