Eljött a nagy nap, és csak azt vettem észre, hogy visszük a csomagokat. Tesók, barátok, apuka... Felvittük az új lakásba, bepakoltuk... A lakást kicsit kitakarítottam, mert olyan „férfias” volt. Kérdeztem: függöny, szőnyeg? Anya, majd én veszek – jött a válasz.
Majd megkérdeztem:
„Ma már itt is alszol?”
Azt mondta, igen. Na, itt már kijött pár könnycsepp. Megöleltem, kaptam puszit, integetett. Azt mondta:
„Anya, ne sírj, jövök majd!”
És én ott hagytam egy idegen helyen. Beültem a kocsiba és hazáig sírtam. Kijavítom, zokogtam. Hazajöttem, üres volt szobája. Ekkor jött a második kör sírás.
Az öcsikkel nekiláttunk, kifestettünk, és beköltözött az egyik fiam a megüresedett szobába. Rendet raktunk. Estére mindenki a helyére került, én meg ültem az ágyon, és megint csak potyogott a könnyem. Boldog és egyben szomorú voltam. Megy tovább az élet.
Másnap még vittem át itt maradt dolgokat a nagyfiamnak. Elmentünk ebédelni, vettem egy lámpát neki, beszélgettünk. Elmondtam neki, hogy büszke vagyok rá. Megmutatta, hogy bevásárolt, kipakolt. (Én azért a nem felhúzott ágyat felhúztam.)
Felelőtlenül beléptem a fürdőszobába cipővel, majd jött a fiam: „Hogy gondolod? Te sem szereted, ha mi bemegyünk cipővel...” Itt jutott el a tudatomig: amit mi, anyukák nap mint nap, mint egy gép mondogatunk a gyereknek: „tedd ide, ne tedd oda, így csináld…” azok mind-mind visszaköszönnek, ha a gyerekeink a saját életüket élik.
Eszembe jutott az is, hogy jelenleg ő a legközelebbi nagykorú hozzátartozóm... ha bármi bajom lenne, őt fogják értesíteni. Lassan megfordul a felállás: ő fog rám vigyázni és nem én rá.
Megnyugodtam. Működni fog. Tartani fogjuk a kapcsolatot. Még nem tudom, hogyan. Minden nap hívjuk majd egymást? Vagy hogy is lesz? Nem tudom. Rátelepedni nem szeretnék. Eltelt két hét azóta. Persze találkoztunk, kerestük egymást. Én próbálok nem minden órában rácsörögni. A fiam azt mondta:
„Anya, pont jól csinálod.”
Megosztom azokat a tanácsokat, amiket neki adtam:
- Add meg a lakótársad telefonszámát, és az enyémet is neki. Ha bármi történik, tudjuk egymást értesíteni.
- Ha valami bajod van, hívj mindenképp.
- NE írj alá semmiképpen semmilyen papírt, amíg nem beszélted meg valaki hozzáértővel.
- (A drogról és a vigyázzon a szexszel dolgokat már sokszor átvettük.)
- Tisztázza az albérlet feltételeit.
- És persze leültünk négyesben, a három fiam és én, és megbeszéltük, hogy attól, mert elköltözik a nagytesó, még ugyanúgy számíthatunk egymásra mindenben.
A.
Bezzeganya az Instagramon!
Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz.
Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
