Tegnap este a zurammal az internet bugyraiban kutakodtunk vacsora után. Na, jó, ő kutatott, én meg odaültem mellé. Lapozgattunk az oldalak között, aztán hamarosan eljutottunk egy videó blogra. Lehet, hogy ismerik is néhányan, arról szól, hogy önkéntes szuperhősök kergetnek bosszantó tolvajokat, és a bevetések eredményeit osztják meg a nagyérdeművel. Úgy gondoltuk, hogy bár siralmas, hogy ilyen helyzetek léteznek, mégis fogunk jókat szórakozni a kisfilmeken. Vagy legalább majd örülhetünk annak, hogy milyen korrekten működik kishazánkban az igazságszolgáltatás.

Kábé a negyedik ilyen videón ismét ott tartottak, hogy üldözték a gyalogosan, egy babakocsival menekülő tolvajt. Értsd: a babakocsiban jó néhány lopott cucc mellett egy maximum pár hónapos csecsemő aludt. A dolog ott kezdett érdekessé válni (nekem), hogy a „rosszfiú” és „jófiúk” hangos szóváltására sem ébredt fel a kisded. Erre mentőt hívtak, kiderült, hogy a gyermek súlyosan alultáplált, gondozatlan-talán még soha nem volt fürdetve,”csoda hogy él még” kategória, és – mintha ez még nem lenne elég – kábítószer „fogyasztásának” erős jeleit mutatta. Innen már nem emlékszem a folytatásra, mert hirtelen úgy megfordult a gyomrom, hogy szikrát sem kaptam egy darabig.

Csak pislogtam. Hogy hogyan? Hogy lehet? Hány olyan gyermek lehet ebben az országban, aki nem kórházban születik? Aki hivatalosan nem létezik? Vagy ha mégis kórházban született a példában említett pici, hogy lehet, hogy ilyen szülők és körülmények közé hazaengedik? Hogy „törődhet” vele így az „anyja”? Vagy, ha tudja, hogy nem fogja tudni gondját viselni, vagy nem is áll szándékában, miért nem mond le róla és neveli az állam tovább? Úgy talán lehetne normális élete annak a kis szerencsétlennek. A szívem szakad meg érte.

Tovább mennék. A védőnői szolgálat ilyenkor hol van? Ilyen helyeken nem járnak, gondolom. De nem az lenne a cél, hogy az ilyen eseteket megelőzzék, és nem a normális szülőket csesztetnék azért, hogy miért a lakás csillog-villog, miért nem a gyerekkel foglalkoznak? Én mindig nagyon szívesen elbeszélgetek a védőnővel, jön is rendszeresen, épp megint aktuális lesz valamikor mostanában, de túl sok értelmét nem látom. Arra is erős a gyanúm, hogy ezek a gyermekek a kötelező védőoltásokat sem mindig kapják meg. Vagy ha igen, olyankor nem látják a védőnők-háziorvosok, hogy mi a szitu? Miért nem lép senki? Nem ragoznám tovább a dolog ezen részét, sorolhatatlan mennyiségű kérdés merülhet fel, amikre senki nem fog tudni válaszolni. Csak nagyon elgondolkoztam, és elszomorít, hogy az ilyen babáknak semmi, vagy édeskevés esélyük van a normális, vagy ez esetben akármilyen életre, pedig nem tehetnek arról, hogy hova születnek. És megint hálát adtam a Sorsnak azért, hogy nekünk megadatott, hogy normálisan élünk.

Nem várok megoldási javaslatokat, nyilván sokan találkoztak már hasonló történettel, és azt is tudom, hogy ez pont az „eztmegminekkellett” kategóriájú írás... Konklúzió: nincs. Mindenki ölelje meg a gyerekét, adjon neki egy puszit, és örüljön, hogy olyan az élete, amilyen.

Mazsimami

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?