Második gyermekemet vártam , amikor is már a kiírt dátumon túl haladva mindennapi NST volt előírva . Fájás nem volt, semmi jele ,hogy ki akarna bújni a kisfiam. A második napon az NST-ből hazafelé mentemben sajnos rosszul éreztem magam, elkezdett forogni körülöttem a világ majd eszméletem vesztettem egy percre az autóban.
Még gyerekkoromban volt egy epilepsziás rohamhoz hasonló tünetem, de kivizsgálások után nem sikerült bebizonyítani, mitől is volt az akkori roham. Most több, mint 10 év elteltével, ismét volt egy icipici roham-szerű tünet , ami abból állt, hogy elvesztettem az eszméletem, és görcsbe rándult a testem.
A férjemnek jeleztem,hogy állj meg rosszul vagyok. De mire félreállt, addigra már megtörtént a gond. Mentővel visszavittek a kórházba, ahol vizsgálat után megállapították, hogy kedvezőek a feltételek, ezért szülésindítás, burokrepesztés lesz . Addigra már egy ujjnyira kitágultam, és a méhszájam is puha volt. Kevesebb, mint 3 óra alatt meg is született a kisfiam egészségesen, onnantól kezdve, hogy a vajúdószobába felvittek.
Fogadott orvos ugyebár nem lehetett bent , de nagyon kedves szülésznőm, és egy fiatal doktornőm volt. Sokkal jobban fájt a szülés,mint amikor az első gyermekemet szültem, fájdalomcsillapítót itt sem kértem, olyan gyorsan történtek a dolgok.
Gátvédelemmel szültem. Azt tudni kell ,hogy volt itthon egy másfél éves kislányom is, aki miatt folyamatosan aggódtam, mi hogy lesz, ha én kórházban leszek, mert velem aludt csak el, és beteg is volt sajnos abban az időszakban. Keveset aludtam, sokat aggódtam, alig ettem. Ezért is lehetett a rosszullét. Amit mai napig nem tudni, miért történt ismét.
Azért írtam le az előzményeket ,mert nekem ez nagy szívfájdalmam, hogy mentővel és rosszulléttel kellett bemenni vissza a kórházba . A pici babám azóta négy hónapos, és egy vidám mosolygós baba, aki átalussza az éjszakát.
Kata
