Félidő! Félidő! Ez harsogott a fejemben. Láttátok az Elvitte a víz! c. mesét? Annak a vége felé van a jelenet, ahol ez szerepel (sajnos a kis jelenetet külön nem, csak a teljes mesét tudtuk idelinkelni egyelőre - a szerk. )

 Na, kb. ugyanígy kongott a fejemben. Mikor ment el így az idő?

Sűrű hetünk volt, még így is, hogy csak a hét közepéig dolgoztunk. Nagyon vártunk a csütörtököt, hogy láthassuk Pötyit. Az első időpontunk a szív UH-ra volt. Riogattak páran, hogy ők ugyan hallottak már olyanról, hogy a magában egyébként 20 perces vizsgálat, volt akinek három (!) órába is beletelt mire a magzat, kellő noszogatással, evéssel, ivással, sétával a megfelelő pozícióba került, hogy rendesen meg tudják vizsgálni. Jó kilátások.

Már a legrosszabbra voltunk felkészülve, tekintve, hogy a kishölgy nekem sem akart otthon túlzott együttműködést tanúsítani a szívhang figyelés során, hát még majd egy nagyobb műszernek. Az Apja suttogott neki este, hogy legyen jó, és hagyja magát megvizsgálni. Férj esküszik rá, hogy az ő áldásos beszéde tette meg a dolgát, ugyanis ahogy felfeküdtem a vizsgálóasztalra, és a Prof. elkezdett vizsgálni, megállapította, hogy nagyon jó pózban fekszik a Baba, szépen rálátott mindenre, amire kellett- (az első ami szembejött az volt, hogy megmutatta magát) semmi baja a szívének. Itt bő fél óra alatt végeztünk.

Következett a második trimeszteri genetikai vizsgálat. Itt azért volt csúszás, de még emberi időben bejutottunk ide is. Itt is rendben találtak mindent, 3D-ben még az arcocskájáról is kaptunk egy kinyomtatott, kis keretbe zárt képet. 

Ugyan az orvos azt mondta, hogy a méretei alapján egy héttel kisebb, de semmi baja, semmilyen eltérést nem látott, azért sikerült kellőképpen beparáztatnia. Megijedtem, és folyton ezen kattogott az agyam, de a nőgyógyászom is megnyugtatott, nincs miért aggódjak. Remélem, azért behozza magát hamar. Nagyon kimerültem estére. Az utazás és a sok izgalom teljesen taccsra tett, én nem is emlékszem mikor voltam utoljára ilyen fáradt. Szerintem kettő perc alatt elaludtam.

Másnap bevásárló körúton voltunk Férjjel délelőtt, délután pedig fodrászhoz és körmöshöz volt időpontom, éppen nőnapon. Végre! A hajam a katasztrófa szélét súrolta már, ideje volt egy kis frissítés neki. A körmöm is szuper tavaszi-húsvéti színekbe öltözött. Péntek lévén, olyan iszonyú dugó volt a városból kifelé, azt hittem, sosem érek haza. Este megint nem kellett altató.

A hétvége első napján, tekintve, hogy hiába voltam szabadságon hét közben az utolsó két napon, nem volt időm a hétvégi nagyrutint elvégezni, így szombat délelőttre maradt ez a feladat. Tologattam a kismama tornámat is, így azt is be kellett még suvasszam az időmbe, mert délutánra mozi volt a program, és szerettem volna eddigre mindennel végezni.

Korán felkeltem, Férjet hagytam még pihenni. Betettem egy mosást, majd ez idő alatt tornáztam egyet. Menet közben indult a szárítógép. Én sem hittem, de meglettem időre mindennel, és mindent elvégeztem amit akartam. Férjjel gyors megreggeliztünk, majd össze készülődtünk, mert fél kettőre vártuk a barátainkat, hogy felvegyenek és induljunk a moziba. Sajnos megcsúsztak az idővel, és csak fél órával később tudtunk indulni a tervezettnél. Tekintve ezt és a forgalom nagyságát, hiába a foglalásunk, mivel nem vettük át a film kezdete előtt fél órával a jegyeinket, eladták őket. Szerencsénkre egy sorral ugyan és a fal felőli részen, de viszonylag, jó helyet tudtunk még választani.

Kígyózó sorok mindenhol, szerintem ezen a napon mindenki mozizni szeretett volna. Az egyéb kellemetlenségeket kárpótolta, hogy a film fergeteges volt, nagyon sokat nevettük, jól éreztük magunkat. A mozi után kérésemre, és Férjék nagy örömére (haha) leugrottunk az egyik német két betűs és & jeles boltba, mert kezdenek kényelmetlenek lenni a leggingseim és gondoltam ha már itt vagyunk, beszereznék párat.

Most már azért érzem, hogy itt-ott kényelmetlen a növekvő pocak. Megtaláltam, amit venni szoktam, így egyből négyet vettem, illetve Férjnek egy sima fekete pólót a közeledő fotózásunkra. Barátnőm kérésére, még átmentünk a szintén német másik két betűs & jeles boltba, ahol vett egy rakás gyerekruhát, mert a kiscsajai átnőtték a méretüket, így új ruhák kellettek. Persze amit átnőttek, már a múlt hétvégén átválogatta, és az indulásunk előtt még kipakolta nálunk. Újabb adag babaruhával gazdagodtunk, amit ezúton is köszönök. Igaz, nagyobb méretek, de ezeket is majd elrakom későbbre. Annyi cuki van közte, nem is lehet választani!

Amikor itt végeztünk, még hazafelé megálltunk az arany boltíves kajáldába enni egyet. A fagyit nem tudják elrontani, az mindig jó. Meg is kínáltam magam egy dupla csoki öntetessel. Nagyon jól esett. Valamivel nyolc után értünk haza, és tusolás után egyből ágyba bújtunk.

Vasárnap sem telhetett el program nélkül. Végre eljutottunk arra a termelői piacra, ahova hónapok óta készülünk, de egyéb okok miatt nem tudtunk elmenni. Mi már jártunk itt többször, s ez egyszer a barátainknak is minden klappolt és a gyerekekkel el tudtak jönni velünk egy kicsit körül nézni. Izgalommal mutogattuk nekik, mit hol érdemes beszerezni, és megkóstolni. Vettünk finom gyömbéres mézet, levendula szörpöt házi félbarna és aszalt paradicsomos kenyeret, ettünk olvasztott sajtos szendvicset és a gyerekek nagy örömére kürtőskalácsot is. Minden nagyon ízletes volt, és minőségi.

A piacról hazatérve, ebédre mentünk anyukámhoz, de kaja után annyira elpilledtem komolyan majd leragadt a szemem. Mostanában egyre többször fordul elő a hirtelen fellépő fáradtság és álmosság. Anyám szerint (eü-s ő is) lehet vashiányos vagyok mert szerinte még sápadt is a bőröm. Minden esetre nem árt ezt is megnézetnem a közeljövőben.

Mindy