Közepesen higgadt indulatposzt egy valójában szóra se érdemes javaslatra
Bedobták ezt a gumicsontot a párás trópusi melegben, rá is harapott a sajtó egy része, mint gyöngytyúk a takonyra, hogy hogyan és kinek tetszik a legújabb népesedéspolitikai vagymi javaslat, hogy mennyi lenne eszerint egy gyerek tarifája nyugdíjban kifejezve, megéri-e forintban, én meg itt kamillázok, hogy felnőtt emberek képesek egy ilyesmin komolyan elmatekozgatni.
Nekem ez az „üzenet” azon kívül, hogy vérkomoly terelés zajlik (mindeközben csendben csusszan felfelé a forintárfolyam, csendben elküldenek pár ezer embert innen meg onnan, csendben kivérzik az a szektor, amely hónapok óta vár a pénzére mindenféle EU-pályázatok vagy nagyobb állami megrendelés okán, csendben bekerítgetnek földeket, szektorokat, iparágakat egyesek maguknak és még sorolhatnám), ez a duma engem egy dologra figyelmeztet: mennyire néznek minket dedósnak, akiknek a bilibe pislantásért megígérik a savanyúcukrot.
Hákkérem, az én szüleim és nagyszüleim ennél sokkal kifinomultabban tudtak motiválni, amúgy meg tízen felül hadd ne mondjam, hova küldtem volna őket, ha ilyen primitív módon néztek volna teljesen idiótának, ráadásul jutalmat meg büntetést ígérgettek volna olyasmiért, ami csak részben múlik rajtam, mondjuk kijelentették volna, hogy másnap kéne kertet kapálni, ha nem esik az eső, de amúgy meg mindegy hogy esik-e holnap vagy nem, ha kapáltam, kapok matricát, ha nem, akkor két pofont, akkor is, ha mondjuk azon a napon villámfényes felhőszakadás van özönvízzel, vagy hetes erősségű földrengés.
Hát a lónak a retkesét, azt.
Kérlek szépen, kedves olvasó, bármilyen korú vagy, ne állj le megvitatni SOHA az ilyesmiket, tiszteld magadat és a döntéseidet, légy felnőtt ember, aki nem teljesen érdektelen, mellesleg rossz szándéktól bűzlő emberek jövőben lengetett, bizonytalan cukorkáiért éli az életét úgy, ahogy. Ne dőlj be a fennkölt szlogeneknek, a rémisztgetéseknek, az apokaliptikus jóslatoknak. Vannak az életben döntések, amiket ne hozzunk meg mások másodlagos ígérgetései vagy fenyegetései következményeként, mert egy ilyen kérdésben – márpedig a gyerekvállalás, vagy a magunk által élhetőnek vélt élet kritériumai ilyen alapvető kérdés – csak úgy lehet dönteni, hogy ha megteszed, úgy tedd, hogy szívvel-lélekkel-energiával teljességgel mellette állsz, ha pedig nem tudsz így állni mellette, akkor ne tedd meg, akármilyen jutifalit vagy ostorcsapást ígér a fekete cilinderes idomár, mert ha úgy teszed meg, hogy EZ volt az oka, akkor igen hamar fog megkeseredni a szádban a cukorka.
Ennek a „szerény javaslatnak” szerintem egyetlen célja az, hogy igen sok embert fordítson igen sok másik ember ellen, marakodva a finoman szólva is jövőbeni, és finoman szólva is bizonytalan koncon, a verekedés azonban garantált és jelenidejű. Ezek kívül kiváló eszköz mások minősítgetésére, a legdedósabb módon való értékelgetésére és önkényes jutalmazására-büntetésére, a mások feletti hatalom cinikus fitogtatására.
Vannak dolgok, amiket ilyen primitív és cinikus módon forintosítani nagyon gáz. Ha valaki komolyan veszi és elkezdi kalkulálgatni, hogy a húszezer vagy az ötvenezer a legmegfelelőbb összeg (LOL), az gondoljon arra, milyen fejet vágna, ha hasonlóan gyakorlatias módon kínálnának öt tevét vagy félmillió forintot mondjuk a lánya szüzességéért. Ha az arra alkudozót pofán vágnád, tedd azt az efféle javaslattevőkkel is, emberi életekkel nem kufárkodunk. Legalábbis én eddig azt hittem, ezen már pár száz éve túlestek a jobb helyeken, és ahogy a mamánkat se adjuk el se kilóra, se szakácsnőnek, gyereket se készítünk a választási malacok matematikai formulája alapján.
Vakmacska
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
