Az előzőekhez képest viszonylag nyugiban telt a hét. Már amennyire egy ekkora családban beszélhetünk nyugiról… Érdekességként annyi történt, hogy elkezdtem egy munkahelyen dolgozni, így hetente kétszer bemegyek a belvárosba. A héten volt az első két alkalom, ami totálisan felborította a napirendemet. Rettentően koncentráltam, hogy időben beérjek, de ehhez az kellett, hogy a srácok időben készen legyenek, a két picit is 8-ra be kellett vinnem a bölcsibe. Semmi láblógatós nyugalom, iddcsakmegakakaódat, mégegymese, anyasminkel… Helyette: rohanááááás!
A következmények: a ráérő két percemben a pisi vs. fogmosásban a pisi győzött, a fogkefe velem jött a melóhelyre. Rákaptam az autóra az elmúlt években, így eszembe sem jutott az esernyő nevű innovatív tárgy, eképpen kétszer is bőrig áztam. Ráadásként az ennivalóra egyáltalán nem gondoltam. Kedden az izgalomtól, hogy mennem kell, a reggelit is elfelejtettem, a munkahelyen a feladatok izgalma elnyomta az éhséget, egészen délután 2-ig. Na akkor aztán… De jó voltam, nem zabirtyoltam, hanem csak roston csirkét ettem görög salátával.
Csütörtökön egy fokkal jobb volt, bár reggelit így sem ettem, de legalább vittem magammal korpovit kekszet és az ebéd is időben az eszembe jutott. A következő alkalomra már készülök: viszek be korpovitot, és vettem almát is, hogy legyen nálam. Szerencsére a közelben van jó kifőzde, ahol rengeteg a saláta és a főzelék, így az ebéddel nem lesz gond.
A kisfiam fél év kemény diéta után ismét ehet tejtermékeket, persze csak szépen lassan adagolva, de most végre tudtam itthon főzeléket főzni. Eddig is próbálkoztam, pl. kukoricakeményítővel sűrítettem, vagy éppen az alapanyagot pürésítve visszadolgoztam. De nem az igazi egyik sem, a nyakamon maradt mindig. Mondjuk most is keményítőt tettem bele, de a végén egy kis tejföllel gazdagítottam a krumplifőzeléket és nagyon finom volt. Így legalább a liszt kimaradt belőle.
Kevéssé vágyott, váratlan vendégként betoppant hozzám az ekcéma. Ráadásul a kezemen. És hogy ne legyenek illúzióim, rögtön bele is csapott a lecsóba: pár nap alatt oda jutottam, hogy három ujjam hegyén miszlikbe szétrepedt a bőr, plusz az egyik ujjhajlatom is egyfolytában sebes. Eldobtunk kapát-kaszát, lecseréltük a tusfürdőmet, férj nem engedett vegyszerek közelébe és voltunk a gyógyszertárban is fosztogatni. Sajnos valószínűleg a szteroidos krém marad a megoldás, bármennyire is ódzkodom tőle. A mostani krémem egy csoda, 100 százalék natúr, de max. arra elég, hogy a helyzet ne romoljon tovább.
Mivel nekünk is a gugli a jóbarátunk, férj hamar kiderítette a mögöttes pszichés okokat. Nem kell hozzá agysebésznek lenni: stressz. Köszi. Kerüljem a stresszt. Oké. Ha látom, hogy jön, én félreugrok, becsszó. Csak amíg én a stresszt kerülgetem, valaki keressen pénzt, mosson szennyest, csináljon vacsorát, vizsgáltassa ki az ADHD-gyanús fiamat, ugorgyon el a bölcsibe… ja: el ne felejtsen usziba menet bevásárolni. Ááááh, reménytelen a dolog, úgyhogy most vitaminnal, vízivással és kézkrémmel operálok, plusz valakitől hallottam, hogy neki elmúlt, miután elhagyta a fehérlisztet. Van erről valakinek tapasztalata?
Mozgásban odáig jutottam, hogy kiválasztottam azt a pilates kezdő edzést, amit aztán nem volt időm végigcsinálni, plusz férj rakott össze nekem edzős zenét, hogy ne unatkozzak az elliptikus tréneren. Hétvégére nulla erőm, energiám maradt, így szerettem volna kikapcsolódni. Sajnos az egyik legkedvesebb hobbim, a kötés-horgolás most nem ment sebes kézzel, így akvarell festést gyakoroltam. Nagyon sznobul hangzik, de igazából csak sima vízfesték, ceruza, és akvarell papír kell hozzá. No meg az elszánás, hogy bár óvodában közölték, hogy én nem tudok rajzolni, és én ebben élek 30 éve, azért megpróbálom. Benyomtam a fülembe némi inspirációs zenét, nekiduráltam magam, és másfél óra alatt, amíg a törpék aludtak, csodaszép tulipáncsokrot festettem. Igazán büszke vagyok magamra és igen, eldicsekszem vele Nektek is.
Heti tipp: próbálj megcsinálni valamit, amiről évtizedek óta azt hiszed, hogy te nem tudod. Amikor sikerül… arra nincs semmilyen bankkártya.
Zsé
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
