Jó dolog a hosszúhétvége, csak utána valahogy sosem tudom hol is járunk a hétben. Mondjuk most nem is volt annyira fontos. Minden, ami számít pénteken indult.

PiciLány alvása nem javult eget rengetően hatalmasat, de legalább úgy alakul a napunk, hogy  bele-belefér egy kis játszózás délelőtt és délután is. Vagy legalább udvaron hintázás. A játszón kb fél percig tudom a hintában tartani. Tényleg csak a fészekhinta működik.

A csúszdázást viszont csúcsra fejlesztette. Most, hogy mezítlábasan élünk, már szemből is felmegy totál egyedül. Megfordul, leül, csúszik. Szerencsére ő nem akar a túloldalon lemászni, de még eljuthatunk ide is.

Az első Dévényes kezeléstől még nem vártam csodát. Azért egy kisebb mégiscsak megtörtént. A csőtésztát már nem kell félbevágni! De a legnagyobb öröm mégsem ez. NagyLány a kis BabszemCsacsival nézegette a képeskönyvet, mikor a "kutyus" szóra azzal reagált, hogy "va-vö" és ez elég tudatos is volt. Többször teszteltük és azóta is stabilan jelen van. 

A második kezelés már elég ütős változásokat hozott. Fura, hogy olyan nagyra kinyitja a száját, amekkorára azelőtt sosem. Egyre több a hangutánzás, a próbálkozás a szavak formálására. De mégiscsak az evésben a leglátványosabb a dolog. Egész gyorsan betolja az adagját. Egy normál kocka husin is elnyammog és akár két tésztát is bekap egyszerre.

NagyLány már régóta mondja, hogy ő és PiciLány hasonlóak lesznek, ezt ilyen megérzésre. Kezd beigazolódni. Ő is ilyen kismaki volt, akinek a mozgása messze megelőzte a korosztályát. Felmászásban csillagos ötös. Illetve a kézügyessége is kiemelkedő. Minden icipici dolgot szeretett. Mint pl fogpiszkálót dugdosni a műanyag narancs aljába, amin pont fogpiszkálónyi lyuk van. Azóta is ott zörögnek benne. 

A formabedobó és a montessori torony is PiciLány kedvencei. Hosszú percekig elmolyolgat velük. Az építkezés max poharakkal, de a fakocka nem köti le, ahogy a Duplo sem. 

Hogy az állatokkal lesz-e olyan suttogó, mint SünMalac, aki még a méheket is óvatosan szedegette, de soha nem csípték meg, a gyík is megült a tenyerén, hát azt még nem tudni. Annyi látszik, hogy nagyon finoman, de nem félve közelít minden állathoz.

Szintén NagyLánnyal közös vonás a minden megevése. A játszón már sajnálkozva néznek az anyukák, mert tényleg mindent a szájába vesz vagy még rosszabb, beleharap. Jó nagyot a homokgombócba, pedig igazit még csak nem is látott vagy a krétát is tömte befelé, egy óvatlan pillanatban pedig kiharapott belőle. Folyton van a szájában egy kavics vagy bot. Én meg csak azt hajtogatom, hogy köpd ki, ne vedd a szádba, pfújjjj, nem szabad.... 

Megnyugtató, hogy elmúlik. NagyLánynál úgy öt éves kora felé lett ez jobb. Igen, ilyen szörnyen baromi sokáig. Egyszer lenyelt egy legot. Kicsit beparáztattam és elvittem az ügyeletre. KicsiLány pár hónapos volt. Őt is vittem magunkkal. Dupla cumi, finoman is. Igazából nem aggódtam annyira, de az ördög nem alszik és bíztam az elrettentő erőben, amilyen az az este volt. Bejött. Remélem PiciLánnyal nem jutunk idáig!

A heti nyertes KicsiLány. 

Már évek óta hallgatjuk, hogy "Anyúúú, én mikor mehetek veletek koncertreeee?" és azt is, hogy "Nagyííí, velem mikor mész külföldreeee?"

A válasz mindig ugyanaz: Ha elég nagy leszel hozzá. 

A koncert esetében ez 11 éves kor. A tesóm is ennyi volt, mikor Iron Maidenre vittem. NagyFiú is ennyi volt, mikor Münchenbe utaztunk Helloweenre koncertre. 

KicsiLány imádja a Powerwolfot és ők elég gyakran megfordulnak nálunk, hát akkor legyen! A jegyek már hónapok óta megvannak, de csak múlthéten árultuk el a titkot. Éppen feltette a kicsikaró kérdést, hogy akkor mikor? Mert azt ígértem, hogy a nyáriszünetben! Kicsit játszottam vele, hogy sajna az nem jön össze. Már beletörődve lebiggyesztette a száját, mikor kiböktem, hogy akkor jövőhéten Ausztria utáni napon jó lesz?

Mert ez a bónusz, hogy anyumnak is adódott egy jó lehetőség, élt is vele, így az én CinegeMadaram egy elég mozgalmas hétvégét tudhat maga mögött. Szombaton az osztrák hegyekben eszegette a mézeskalácsot, vasárnap a Barba Negrában zúzott velünk.

Annyira cuki volt, ahogy számolta vissza a napokat. 

"Még 3 nap Ausztria és 4 nap a Powerwolf!"

Egészen fura volt, hogy Kicsilány nincs itthon, csak KicsiFiú. Ők leginkább együtt jönnek-mennek. Igyekeztem kihasználni, hogy több figyelem juthat KicsiFiúnak, de mintha eldöntötte volna, hogy csakazértis minden vacak lesz. Kizárólag arra koncentrált, ami neki nem jutott, az ő kiváltságait pedig szőnyeg alá söpörte. Elég kemény meló volt a napot pozitívra kihozni, pedig eskü, nagyon igyekeztem.

Egy Bud Spencer film lendítette végül a vidámságba. Pedig NagyLánnyal nézte. 

Kedves már délután átment a barátjához, aki idén költözött három házzal mellénk. Ugorjak át én is, ha úgy lesz. 

NagyLánnyal és KicsiFiúval kimentünk a Margitszigetre, hogy PiciLánnyal bejárjuk a Japán kertet. A teknőstől totál extázisba jött. Fontam virágkoszorút és fújtunk bubit, de a kis vadaspark már sok lett volna. Irány haza, vacsi, fürcsi, Bud Spencer. 

PiciLánnyal pedig Kedves után mentünk. Míg a film tartott én kicsit felnőttekkel beszélgettem, a barátok pedig babázhattak. A kis BabszemCsacsi végül a mei-taiban elaludt a hátamon. 

Szóval ilyet is lehet! Jó volt ez a felismerés. Akkor megoldható néha egy ilyen közös barátkozós is.

KicsiLány halálosan fáradtan érkezett meg vasárnap délben, de tele élményekkel. Látott egy mezőnyi nyuszit és őzet, etetett tehenet.... azt hiszem minden hegy és újdonság mellett ezek hagytak benne legjobban nyomot.

Aztán innen oda fetrengett, úgy izgult az este miatt... Élete első koncertje! 

A tömegbe nem igazán akart bemenni, így a nálunk megszokott harmadik sor kimaradt. Amúgy is lehetetlen volt előre jutni, pedig Kedves ebben nagyon ott van. Nem baj. Ahogy mentek a dalok, KicsiLány úgy olvadt bele a zenébe szép lassan. Végül mikor odapillantottam, már teljes átéléssel ordította a refrént és tapsolt. Idővel a copfját is kibontotta és tombolt. Mondjuk nem vitás, én mutattam a példát, hihi. A nyakam már ott fájt, és a torkom is jelezte, hogy ez egy teljesen átélős, zenén szárnyalós buli volt. 

Imádom azt az érzést, mikor a kezdés előtt megszűnnek a fények, a tömeg morajlását pedig elnyomja az intro. Ilyenkor a fülem hegyéig elönt a libabőr! Mert majd robban a zene és minden porcikámban lüktet.

Mivel elég hátul álltunk, a színpadot csak részleteiben láttuk. Pedig lett volna mit nézni. Ez egy látvány banda. Fellobbanó tüzek itt-ott, egy fél temető és templom van felépítve a színpadon. Kedves is és egy szimpi másik srác is többször ajánlkozott, hogy felveszik, de nem akarta. Én viszont nem vagyok szényenlős. Hehe. Imádom belátni az egész bulit! Simán felültem Kedves nyakába mindkét szívemnek nagyon kedves száma alatt. Pogózni úgyis esélytelen volt. Bánat. De nem láttam még fentről sem a pogókört, előre menni sem lehetett....

Hogy gáz lenne a 45-höz ilyen közel a bulizás ezen szintje? Kérdezd meg, hogy érdekel-e!

Volt ott egy néni. Igen, néni. Olyan 80 körüli. Talpig feketében, derekán a kockás ing és kapaszkodott a kis kerekes járókeretbe. Írtó helyes volt! Össze is mosolyogtunk. Kedvest pedig oldalbaböktem:

"Nézd! Ilyen leszek!"

KicsiLány és NagyFiú. Ők mindketten tiszta apjuk természetre. De a zene iránti őrült rajongást tőlem kapták. KicsiLányon ez már két évesen is látszott. Valami gothic metal szólt a konyhában. Full egyedül volt bent, szeme behúnyva és ringatózott a széken ücsörögve. Így úszkált a dallamok hátán. Írtó cuki volt. 

Olyan jó volt látni az izgalmát, ahogy minden egyes lépésnél, ami közelebb vitt minket a Barba Negrához szinte látszott ahogy megdobban a szíve. A sors pedig kegyes volt hozzá. Az előzenekart is kedveljük, de megcsúsztunk. Fél órával később érkeztünk a tervezettnél, viszont amint bekanyarodtunk a bejárathoz, megszólalt KicsiLány kedvenc Dynazty dala. Csak úgy repült át a kapun.

A két zenekar közti szünetben még kókadozott, de amint jöttek az ismert nóták, valahogy a fáradtság parkolópályára állt, hogy a koncert végeztével, a héven lezuttyanva az utolsó energiamorzsákat is kiszippantsa az én rocker nagykislányomból. Lehetetlenül későn értünk haza, de sebaj. Hétfőn pihinap. Kedvesnek szabi, természetesen KicsiLánynak is megadtuk. 

Nanta