Megismerkedős sorozatunkban macskaszem meséli el, hogy találkozott azzal a férfival, aki később gyermekei apja lett, és kiderül az is, hogy a gyerekek ellenére még mindig nem házasodtak össze. Majd egyszer, talán. Te is megosztanád, hogyan ismerkedtél meg a pároddal? Küldd el nekünk a bezzeganya@bezzeganya.hu címre!

9 éve, (akkor még 22 éves voltam) azon a nyári estén volt az a névnappal egybekötött lakás- vagy inkább vityillóavató. A barátnőm, az unokatesóm és én egyaránt rajongtunk az ünnepeltért, de nem vitáztunk, hiszen egy negyedik nő volt a barátnője. A magnóból valami jó banda énekelt, és mindenki vidáman iszogatott az udvar zugaiban. Aztán elterjedt a hír, miszerint a vendégsereg nagy része felkerekedik, és bemennek a városba valami koncertre. Egyszerűen nem hittem a fülemnek. Ilyet, itt hagyni szegényt egyedül a saját buliján. A kis kétméteres, tagbaszakadt haverunkat. Gondoltam, ha más nem, majd én intézkedek, ezt mégse lehet. Hiszen annyira rá volt szorulva 150 centis énségem oltalmazására. Letelepedtem egy srác mellé, aki szimpatikus volt, és látásból ismertem, mert már a törzskocsmában észrevettem, hogy ugyanúgy rezdül a teste a Tankcsapda ritmusára, mint az enyém, és fárasztani kezdtem, legalább ők maradjanak. Nem volt befolyásolható típus (már akkor sem, szerintem így született), közölte, hogy megy és kész. Egyszer csak mindenki kocsikba tömörült, és az ünnepelttel együtt levonultunk a kocsmába.

Megnyugodva a dolgok ily jó alakulásán, folytattuk tovább a sörözést. Aztán hajnal felé megállt előttem a srác, és azt kérdezte: most indulok, jössz? Látszott, hogy nem az a tökölős típus, pár másodperc és hűlt helye lesz. Néztem a kezében a sisakot, és azt mondtam magamban, basszus, egyszer nekem is lehet. Barátnős kimozdulásoknál együtt jövünk, együtt megyünk elv az alap, de azért néha megszeghetem a szabályt.

Valahogy felcihelődtem a hátsó ülésre, nem lehetett túl flott, mert a pultos vigyorogva megjegyezte, te se mostanában ültél motoron, jóasszony. És valamit igazgatott a lábamnál. Valószínű, hogy a lábtartó lehetett, ilyen apróságok elkerülték a figyelmemet. Aztán nála aludtam, de azt hiszem, a farmeromat se vettem le, mert útközben teljesen józanná váltam, és mint ilyen, azt kérdeztem magamtól, hogy tiszta hülye vagyok-e. Másnap hazafuvarozott, és elkérte a számomat, amit megadtam, de azt gondoltam, hiszi a piszi, hogy te felhívsz.  

A szobámban aztán arra lettem figyelmes, hogy valami iszonyú büdös. Az akkor divatos, hosszú pántú táskám rálógott a kipufogóra, kistányérnyi lyuk tátongott rajta. Ami nem esett ki, az megégett. Azóta is őrzöm a kiflivé hajlott hatcentis fekete szemceruzát.

Könnyes lánykérés nem volt, annyit mondott, ha nem tetszik valami, lehet sodródni. Vállat vontam és azt mondtam rendben, majd meglátjuk. Aztán egy óvatlan pillanatban mégis beköszöntött némi romantika is kapcsolatunkba. Úgy történt, hogy pakoltam be a mosnivalót, és a zsebéből valami megszáradt gazmorzsalékot kotortam ki. Ja, kapott a fejéhez, ezt neked szedtem, csak elfelejtettem odaadni. Ott álltam kezemben a mosóporral meg a koszos zoknikkal, és elképzeltem, ahogy ez a férfi hajlong a réten, és virágot szed. Nekem.

Meg egyszer hazaállított egy papuccsal. Néztem rá, hát ez meg mi. Azt mondta, meglátta, és rám gondolt, mert olyan vagyok neki, mint az a napocska, ami rá van hímezve. Széthasználtam már, azóta sem volt olyan szép kis pacskerom.

Az emlékezésben segít, hogy ma is együtt vagyunk, helyzetünket két gyerekkel súlyosbítottuk. Évente kétszer megbeszéljük, hogy majd egyszer össze kéne házasodnunk. Itt sincs vége, fuss el véle.   

macskaszem