as
Könyvajánló Óvári Enikő: A VBAC-titok – Kézikönyv császármetszés utáni hüvelyi szülésre készülőknek című könyvéhez, olyasvalakitől, aki maga is megélte a VBAC szülést az első császár után, és erről is szól pár szót.
Hiába a nemzetközi gyakorlat, hazánkban még mindig kevesen próbálják meg császármetszés után a hüvelyi szülést (VBAC). Ennek oka lehet többek között az információhiány és az a szomorú körülmény, hogy a hazai ellátórendszerben ma egy kismamának kell kiharcolni magának a jogot, hogy egyáltalán próbát tehessen. Óvári Enikő könyve, "A VBAC-titok" címmel ezen az úton nyújt támogatást, hogy lehetőleg minél több kismama érvényre juttathassa akaratát, vágyait, képességeit, hogy természetes úton adhasson életet kisbabájának.
Kevés jelentősebb esemény van egy nő életében, mint mikor életet adhat gyermekének. Épp ezért kiemelten fontos, hogy ez a találkozás zökkenőmentes legyen.
Sajnos ma Magyarországon a szülések közel fele végződik császármetszéssel, melynek hátterében csupán kis százalékban állnak élettani okok. A legtöbb kórház biztonsági játékra törekszik a szülések kísérésénél, így a nemzetközi gyakorlattal ellentétben nálunk még mindig kevesen próbálják meg a természetes szülést egy korábbi császármetszést követően. Óvári Enikő hiánypótló írása kézikönyv császármetszés utáni hüvelyi szülésre készülőknek, ezzel megtámogatva a magára hagyott édesanyákat ebben az alapvetően csodálatos folyamatban.
Bár pontos számadatokat nem ismerek, de látva a kismamák kommunikációját, a lelki segítők munkáját és a személyes tapasztalásom alapján is kijelenthető, hogy a császármetszéssel végződő szülések nagy százaléka valamilyen módon traumatizálja az édesanyát. Valakit a fizikai fájdalom, másokat a hüvelyi szülés sikertelensége, a lehetőség elvesztése, de igencsak jellemző a kiszolgáltatottság, tiszteletlen bánásmód vagy a gyermekünktől való szeparáció miatti megrázkódtatás is.
Bár vannak helyzetek, mikor szükségszerű a császármetszés alkalmazása - hiszen alapvetően erre lett kitalálva, életmentő beavatkozás -, ezt a nagy hasi műtétet alkalmazni nem veszélytelen.
Óvári Enikő könyvében nagyon szépen felépítve megmutatja a császármetszés történelmi hátterét, és nyújt tájékoztatást a kockázatokról is. Emellett ismerteti a VBAC-et mint lehetőséget, összevetve a kockázatokat és előnyöket a császármetszéssel.
Innentől a könyv rátér a VBAC-re készülés lépéseire, kézikönyvként segítve az édesanyákat. Bár sok gyakorlati témát érint a könyv (a kísérők szerepe, mikor induljunk a kórházba, fájdalomcsillapítás lehetőségei VBAC esetén), én mégis két fontos fejezetet emelnék ki.
Nagyon tetszik, hogy a könyv első részében a traumatikus előző szülés feldolgozását próbálja segíteni a szerző, számos szakemberrel karöltve. A változatos lehetőségek közt várhatóan mindenki talál kapaszkodót, ami mentén elindulhat a gyógyulás útján, mely lépés elengedhetetlen, hogy lelkileg megerősödve vágjunk bele a következő szülési folyamatba.
A másik kiemelten fontos témakör a Kommunikáció és jogok a szülőszobán című fejezet. Mivel Magyarországon még mindig lepkehálóval kell összefogni azokat az orvosokat és intézményeket, akik támogatják a VBAC-et, annak, aki a folyamatot szeretné végig vinni, elengedhetetlen, hogy tisztában legyen a jogaival, lehetőségeivel, és felvértezze magát egy előremutató, szülési folyamatot segítő kommunikációs stílussal. Ha nincs meg a kompetenciaérzetünk a saját szülésünkkel kapcsolatban, könnyedén abban a helyzetben találhatjuk magunkat, ahol a személyes igényeink és lehetőségeink helyett a rosszul berögzült kórházi protokoll elsodor minket. Ahogy a könyvben Enikő írja: „Harcolni kell a jogainkért, azért, ami – eltekintve a veszélyhelyzettől – minden nőnek és babának járna: egy biztonságos, nyugodt és támogató közegben zajló szülésélményért.”
A VBAC-titok ehhez a harchoz nyújt egyedülálló segítséget minden édesanyának, aki szeretné visszavenni a kezébe az irányítást. Én azt mondom, megéri felvenni a kesztyűt, mert nincs annál erőteljesebb érzés, mint mikor ráeszmélünk kisbabánkkal a mellkasunkon, a szülés utáni pillanatban: Megcsináltuk!
Szerencsére tapasztalatból mondhatom mindezt. Mikor 2020-ban, egy traumatikus császármetszést követően felkerestem egy nőgyógyászt a második terhességemmel, azzal a tervvel érkeztem, hogy programozott császármetszés lesz az egyetlen járható út a számomra. Ezzel szemben nekem a doktornő maga hívta fel a figyelmem, mennyivel veszélytelenebb természetes úton megszülni a babám, ha nincs semmi indikáció az újabb műtétre.
A bizonytalan jogszabályi-változtatások idején, Covid-időszakban óriási segítség lett volna ez a könyv nekem is, hogy jobban képbe kerüljek a VBAC lehetőségével, a jogaim érvényesítésével egy olyan környezetben, ahol nagyjából a szerencsén múlt, milyen ügyeletes orvost fogok ki a területileg illetékes kórházban: olyat, aki automatikusan megcsászároz, vagy olyat, aki tisztában van az előnyeivel és vállalja a VBAC vezetését.
Én jól jártam, a megyei kórház, ahol második gyermekem született, kiemelten sok VBAC szülést kísért már végig, és mivel nekem is problémamentes volt a terhességem, végig megvolt a kórházi személyzet támogatása ebben a folyamatban. De ha nem vagyok ilyen szerencsés, és nem ismerem a lehetőségeimet, jó eséllyel egy újabb császármetszéssel zárult volna ez a várandósságom is.
Ezért én azt javaslom minden olyan kismamának, aki érintett a kérdésben, legyen akár bizonytalan, akár biztos a dolgában, hogy vegye kézbe ezt a rendkívül igényesen, tömören összeszedett kézikönyvet, ezzel is megtámogatva a szülésre való felkészülését. Bízom benne, hogy egyre több édesanya tapasztalhatja meg a gyógyító szülést itthon is!
Kiss Regina
(VBAC-szülő)
