Egy egyesült államokbeli beszámoló szerint egyre több meleg pár fogad örökbe gyereket, míg egy 2010-es magyar kutatás szerint a meleg párok egyre nagyobb része dönt a saját gyerek mellett. A kutatás alapján készült interjúkötet valódi meleg szülőpárok életéről is beszámol - e cikk második része erről is beszámol majd.
Ha valaki a saját neméhez vonzódik, az nem jelenti az, hogy ne vágyhatna gyerekre, akár sajátra, akár örökbefogadottra. A magyar kutatás szerint egyre többen vállalnak sajátot – főleg a nők –, de örökbefogadásra is nyitottak sokan. Az Egyesült Államokban csak Utah és Mississippi állam tiltja a melegeknek az örökbefogadást, máshol ez nem kizáró ok. Mivel nevelőszülőkre és örökbefogadó szülőkre nagy szükség van, az Egyesült Államokban a melegek házasságát sokkal többen ellenzik, mint azt, hogy melegek gyereket fogadjanak örökbe – afféle „szükséges rosszként” az ellenzők is elfogadják, mivel a gyerek érdeke a stabil nevelőszülői vagy örökbefogadói háttér. Jelenleg kb. az adoptált gyerekek 4 százaléka, (mintegy hatvanötezren) él olyan háztartásban, ahol a családfő meleg. Moira Weir, a Hamilton megyei munkaügyi és családügyi osztály vezetője szerint a végső cél az, hogy a gyerek szerető szülőkhöz, biztonságos befogadó családba kerüljön, ez pedig meleg párok esetében is fennállhat. 2009-ben a meleg párok kb. 19 százaléka vállalkozott örökbefogadásra a New York Times cikke alapján, 2000-ben ez még kevesebb mint a mostani arány fele, 8 százalék volt csak.
Az Inter Alia Alapítvány 2010-es magyar kutatása arra is kereste a választ, milyen arányban, milyen körülmények közt nevelnek meleg párok gyereket, illetve mi a helyzet azokkal, akik nem örökbefogadott gyereket nevelnek – a többség szerint a homoszexuális embereknek nem lehet saját gyereke. Az interjúkból kiderül, hogy bár a fogantatáshoz továbbra is spermium és petesejt szükséges, a gyerekre vágyók megtalálják azokat a módokat, ami számukra is lehetővé teszi a gyermekvállalást. A történetekben szerepel önzetlen barát, valamint egy fecskendő – mivel a meleg kapcsolatban élő nők többségének nincsenek termékenységi problémái, általában ennyi is elegendő. Ahol nincs önzetlen ismerős, vagy idegenkednek ettől, ott általában egyedülállóként vagy fiktív férfi élettárs „felmutatásával” lombikprogramra jelentkeznek, ismert vagy ismeretlen donorral. Olyan is előfordul, hogy a pár mindkét nőtagja egyszerre jelentkezik lombikprogramra, és nem bánnák, ha kis különbséggel meg is foganna mindkét baba, akiket közös sajátjukként nevelhetnek.
A férfiak esetében persze kevésbé egyszerű az ügy, de az egyik interjúalany pár úgy vált „pótapukává”, hogy kedves ismerősük, egy gyerekét özvegyen nevelő anya fogadta el segítségüket, a kisfiú pedig most már rendszeresen találkozik velük, saját ágya, szobája van náluk, és közös családi programokat is tartanak. Ez utóbbi esetben meglepően jól fogadta őket a környezet is – az óvoda például kifejezetten apukaként tekint rájuk, akiket rendszeresen tájékoztat a gyerek fejlődéséről, és szívesen látják őket az ovis programokon is.
Természetesen nem mindenütt ilyen barátságos a fogadtatás a környezet részéről. A szűkebb családban legkönnyebben akkor fogadják el „teljes jogú” unokaként ezeket a gyerekeket, ha az ő lányuk szülte őket, illetve ő az egyetlen unoka a családban (sajnos örökbe fogadott gyerekeknél is gyakran tapasztalom, hogy őket afféle „csökkent értékű unokaként” kezelik, ha van vér szerinti is), a partner kisfiát/kislányát már nehezebben fogadják el, és sajnos előfordul teljes elutasítás is. A hivatalos környezet sokszor viselkedik úgy, hogy látszólag „észre sem veszi”, hogyha valakit a lombikkezelésre azonos nemű partnere kísérget, vagy ha a védőnő két női nevet talál a lakás bejáratánál, majd a kétszobás lakásban egyetlen hálót dupla ággyal, nem biztos, hogy nyíltan szóvá teszi, mintha valami illetlent látott volna. De volt példa nyílt elutasításra is – meglepő módon szüléslevezetést nem vállalt felkérésre az adott osztály egyetlen szülésznője sem, mikor kiderült, a kísérő a kismama női partnere lesz – viszont tény, hogy az ügyeletes szülésznő egyetlen megjegyzés nélkül, profin és udvariasan tette a dolgát, „apukaszámba” véve a partnert, bár a felkérést korábban ő is elutasította.
Bár sok helyen még a munkahely is elfogadó és segítőkész, a jog ezeket a szülőket csak akkor tekinti szülőnek, ha vér szerinti szülők. A képzelt apa adatai megegyezhetnek a partner adataival (vezetéknév, születési dátum), de a partner jogilag nem válik szülővé, ami vészhelyzetben jelenthet problémát, vagy ha például a nem vérszerinti szülő akarná pl. külföldre vinni a gyereket, amit csak engedéllyel tehet ma. Tisztázatlanok az öröklési és egyéb tulajdonviszonyok, az egyenes ági öröklés itt nem érvényes, és csak a bejegyzett élettársi kapcsolat esetén illetik meg őket jogok (ez esetben viszont nem vehetnek részt lombikprogramon), de a gyerekre ezek sem terjednek ki. Más országokban az egynemű partner is örökbe fogadhatja társa gyermekét, Magyarországon erre jelenleg nincs lehetőség. Ezért sokan végrendeletet, felhatalmazást, különféle papírokat gyártanak, hogy védjék a társat és a gyereket is a váratlan helyzetektől.
A legtöbben a külföldre költözést jelölték meg megoldásnak arra az esetre, ha a gyerekük durva atrocitással találkozna szülei mássága miatt. Tisztában vannak azzal, hogy a magyarországi beletörődő félrenézés még sokáig lesz általános (és még mindig jobb, mint a nyílt ellenségesség, amivel páran találkoztak), és nehéz kapcsolatot találni más gyereket nevelő meleg párokkal is, bár ma már formálódnak ilyen közösségek, ami sok erőt ad mindannyiuknak.
A gyerek szexualitását a kutatások és a tapasztalatok alapján sem elsődlegesen a közvetlen környezeti minta, hanem elsősorban az ösztönei fogják meghatározni – ha józan ésszel belegondolunk, rég kihaltak volna már homoszexuális embertársaink, ha ez nem lenne így, mivel a legtöbb kultúra ezt a másságot általában üldözte, esetleg fogcsikorgatva tolerálta. Attól tehát nem érdemes tartani, hogy a meleg párok homoszexuálissá nevelik gyermeküket – az interjúk alapján a legtöbb ilyen családban nevelkedő kisfiú-kislány (ha elég nagy már a fogalom megértéséhez ) a „szerelmet” férfi és nő közt képzeli el, saját szülei szexualitásával pedig sokáig nem foglalkozik. Mivel ma már sokféle családmodell létezik (egyszülős, kétszülős, többedik házasságban együtt élő féltestvérek stb.) már nem olyan kirívó, hogy őérte Vera és Zsuzsa, esetleg Balázs és Arkadiusz jön az oviba. Remélhető tehát, hogy őket is meg fogják hívni a szülinapi bulikba – és nem hagyják ki őket pusztán azért, mert mi van akkor, ha a meleg családban nevelkedő gyerek egyszer csak viszonozza a meghívást és a miénk találkozni fog a jelenséggel, hogy nemcsak a mondásban létezik olyan, hogy valakinek két anyja van.
Vakmacska
Források:
Inter Alia Alapítvány: „MI VAGYUNK A CSALÁD, A BIZTONSÁG, AZ OTTHONA” - Leszbikus anyák, meleg apák és „pótapák” – tanulmány és interjúkötet
A nemi és a szexuális irányultság alapján való hátrányos megkülönböztetés ellen küzdő alapítvány, amely kiemelt feladataként kezeli a gyermeket nevelő leszbikus és meleg szülők és gyermekeik jogi egyenlőségét.
Internet: www.interalia.org.hu
A kiadványok megjelenését a Global Fund for Women támogatta
