A gyermekvállalás közgazdasági elmélete elsősorban olyan kérdésekre keres választ, hogy például miért csökken a fejlett társadalmakban a gyermekszám. Miért fordul elő az, hogy a reáljövedelmek (mindenekelőtt a nők reáljövedelmének) emelkedése a vállalt gyermekek számának esésével jár együtt? Miképpen befolyásolhatják a társadalompolitikai eszközök a vállalt gyermekek számának alakulását?
Az elmélet szerint a szülők a gyermekvállalás költségének és várható hasznának egybevetése (valamint adott preferenciarendszerük) alapján döntenek a gyermekvállalásról. A gyermeknevelés közvetlen költségei közé tartoznak a tényleges pénzbeli és munkában vagy időben kifejezhető kiadások. Közvetett költségek az olyan haszonáldozati költségek (opportunity cost), amelyek azért lépnek fel, mert a szülők a gyermekvállalással kapcsolatos elfoglaltságaik miatt esetleg nem lesznek képesek pénzt keresni. Ilyen például az anyának a munkaerőpiacon elmulasztott bére, amelytől elesik, mert a gyermeknevelés miatt nem tud munkát vállalni, vagy kimarad később esetleg konkrét jövedelemhez is vezető továbbképzésekből stb.
A gyermekvállalás hasznai között mindenképpen elsődleges a gyermek önértéke, ami pusztán a gyermek jelenlétéből fakad. Másrészt ilyen haszon lehet a munka vagy jövedelmi haszon, amely abból származik, hogy a gyermek egy idő után hozzájárulhat a háztartás jövedelmeinek növeléséhez. Végezetül a gyermek potenciális hasznai közé tartozhat az ún. biztonsági haszon, ami abból fakad, hogy a szülők idős korukban számíthatnak gyermekeik segítségére.
Az elmélet szerint ha a munkaerőpiacon növekszik a nők részvétele, és növekszik az általuk elérhető bér, akkor ez egyben a gyermekvállalás relatív költségeit is növeli, így egyéb tényezők változatlansága mellett a termékenység csökkenéséhez vezethet. Ugyanakkor a családok jövedelmének növekedése egyben az általuk vállalt gyermekek számának növekedésével is együtt járhat. Az elmélet szerint tehát a növekvő jövedelmű családok közül azokban lesz nagyobb a gyermekszám, ahol a férfi keres többet.
Más elméletek szerint viszont a születendő gyermekek számát nemcsak a gyermekek haszna, illetve (direkt és indirekt) költségei határozzák meg, hanem a születéskorlátozás anyagi és lelki költségei is. A gyerekkel kapcsolatos döntéshozatalban szerepet játszó ízlések, preferenciák sem adottak, hanem társadalmi csoportok szerint és időben is változóak. Ugyanis a mindenkori szülői generáció gyermekkori életszínvonala és lehetőségei alapvetően befolyásolják a gyermekvállalási attitűdöket. A népesebb generációk, akiknek esetleg szűkösebben kellett élniük gyermekkorukban, igyekeznek a születésszám korlátozásával jobb helyzetbe hozni a gyermekeiket. Míg fordított esetben, vagy ha időközben javultak a gazdasági lehetőségek, akkor esetleg több gyermek vállalását is megkockáztatják.
Ösztönzők
Kiemelkedően fontos szerepet játszanak mint ösztönzők, a természetbeni ellátások. Vannak-e bölcsődék és óvodák; ezek milyen áron érhetők el; létezik-e egy adott országban jól működő gyermekorvosi ellátórendszer; a társadalom miképpen kezeli a nem kívánt gyermekeket és így tovább.
A pénzbeli családtámogatások pedig – a költségek csökkentésén keresztül – pozitívan hatnak a termékenységre. (Nyilvánvalóan nem mindegy az, hogy a családi támogatásokat mindenki számára egyaránt elérhetően, vagy csak a népesség bizonyos csoportjaira vonatkozóan teszik hozzáférhetővé, ahogyan az sem mindegy, hogy milyen jövedelmi kritériumok és ellátási formák keretében történik a támogatás.)
Mik tartoznak a pénzbeli ellátások közé?
Jövedelemfenntartás az alapvető vagy bázisjövedelmek rendszerén keresztül. Jövedelmi szükséghelyzet esetén fix összegű kifizetés (alanyi jogú családi pótlék mellett a rokkantsági, özvegyi vagy árvaellátások, illetve a családi ellátások köre).
Jövedelemfenntartás a foglalkoztatási státushoz kapcsolódva. A kifizetések közvetve vagy közvetlenül függenek a korábbi munkaviszony időtartamától/meglététől, voltaképpen a munkajövedelmek alternatívái, amelyet a korábbi fizetés százalékában meghatározott (kötelező) járulékokból fedeznek (gyed, gyes, anyasági segély).
Jövedelemtől függő kifizetések. Ezekből csak a szükséget szenvedő vagy alacsony jövedelmű háztartások részesülhetnek. Ez a klasszikus „segélyhez közelít” (gyet).
Mennyi legyen az annyi?
Ha a gyedet egységesen a korábbi kereset bizonyos százalékában (legyen ez mondjuk 70 százalék) határozzák meg, akkor a magasabb és az alacsonyabb jövedelmű anyák egyaránt ösztönzést találhatnak arra, hogy gyermeket vállaljanak, hiszen a számukra megtapasztalható relatív jövedelemesés ugyanakkora lesz a munkaerőpiacról való kiszállásuk esetén. Ha a gyednek alsó határt szabnak, akkor az alacsony keresetű anyák számára az ösztönzés erőteljesebbé válhat. Ha viszont felső korlátot szabnak a gyednek, akkor az a magasabb keresetűek relatív ösztönzöttségét csökkentheti.
Az ösztönzők másik területe az adókedvezmények rendszere. Ez azoknak jelenthet valamit (azok tudják a kedvezményeket igénybe venni), akik rendelkeznek jövedelemmel, mégpedig nem is egyszerűen a legalacsonyabb jövedelmekkel. Ezen belül eltérő társadalmi csoportokat kedvezményezhet az adóból levonható kedvezmény (hiszen az nem emelkedik progresszíven) és az adóalap-kedvezmény (ami annál nagyobb lehet, minél magasabb valakinek a jövedelme).
Egy kis gyestörténelem és a termékenységi mutatók
A magyar termékenység számok 1962-re abszolút mélypontjához érkeztek. A népi írók csoportja az okokat az alábbiakban látta: modernizáció, a közösségi érdekeket negligáló individualizmus, fogyasztói életmód, a tradicionális erkölcsök felbomlása, az anyaszerepet leértékelő női egyenjogúság. 1960-as évek demográfiai mélypontját a szakértők az alábbi okokra vezették vissza: iparosodás, urbanizáció, az ezekből fakadó társadalmi átrétegződés; magas női foglalkoztatottság; a lakosság műveltségi színvonalának emelkedése; a gyermekvállaláshoz kapcsolódó érzelmi és morális hozzáállás gyengülése.
1966-ban emelték a családi pótlékot, kiterjesztették a jogosultságot, 1967-től pedig bevezették a gyest. Ez az intézkedés az aktív népesedéspolitika kezdetének számít. A gyes névleges célja az anya és a gyermek kapcsolatában rendkívül fontos első években az anya zavartalan otthon tartózkodásának biztosítása volt, areális célja pedig egy foglalkoztatási szempont. A gyes remekül megfelelt az 1953-as abortuszrendelet következményeként született nagy létszámú generációk várható munkába lépéséből adódó esetleges feszültségek levezetésére azzal, hogy a gyes által érintett nőket kivonták a munkaerőpiacról.
A gyes bevezetésétől kezdve fix összegű, nem függ a keresettől, a nyolcvanas évek vége óta a gyermek számától sem. Eleinte biztosítási alapú ellátás volt, majd alanyi jogúvá vált. A gyes folyósítása alatt az anya munkaviszonya fennmarad(t), és a gyermek meghatározott életkorától kezdődően részmunkaidős munkát is vállalhat(ott). A termékenység 1966-ban emelkedni kezdett, majd 1971-ig tartó folyamatos csökkenést mértek, míg a számok a gyes bevezetése előtti szintre estek vissza.
Ekkor emelték a gyes, az anyasági segély és a családi pótlék gyermekenkénti összegét, kibővítették a lakásépítkezéssel kapcsolatos kedvezmények körét, kezdeményezték a három- és többgyermekes családok soron kívüli lakáshoz jutását. Továbbá a csecsemőhalálozások számának visszaszorítása, a szülés és a gyermeknevelés egészségügyi és intézményi feltételeinek javítása is megfogalmazódott. Ekkor az 1956 óta teljesen szabadon, feltételek nélkül elvégezhető művi abortusz végrehajtását ismét erőteljesen korlátozta az állam, és elvégzését csak rendkívüli esetekben tette lehetővé. Az élveszületési arányszám és a teljes termékenységi arányszám 1975-ben elérte lokális maximumát (1971-es adatokhoz képest 27, illetve 25 százalékkal emelkedett), majd ismét tíz éven át csökkent, és 1984-re értékük alulmúlta a hatvanas évek elején mért rendkívül alacsony értékeket is (1975 és 1984 között 29%-kal esett).
Az intézkedéscsomag tehát nem biztosította az egyszeri reprodukcióhoz szükséges születésszámot, másrészt szerepe volt a demográfiai hullámok újratermelődésében. Bebizonyosodott az is, hogy a terhességmegszakítások tiltása nem növeli a termékenységet, csupán a szülések időzítését befolyásolja. Az intézkedések elsősorban a másodszülések arányát emelték, míg a harmadszüléseké csak kismértékben emelkedett, mert a központilag megfogalmazott háromgyermekes családideál nem volt összhangban a magyarországi családtervekkel, éppen ezért megvalósíthatatlan volt.
Hát a gyed?
1985-ben bevezették a gyermeknevelési díjat (gyed), megemelték az anyasági segély összegét, meghosszabbították a szülési szabadságot, kiterjesztették a gyermekápolási táppénzre való jogosultságot a gyermek tízéves koráig, új szociálpolitikai kedvezményeket léptettek életbe a lakásépítés területén, könnyítették a terhességmegszakítást, nehezítették a válás feltételeit. Az intézkedéscsomag legfontosabb eleme – az európai viszonylatban is egyedülálló gyed – társadalombiztosítási viszonyhoz kötött, keresetarányos juttatás volt, és az is maradt mindmáig. Folyósításának időszaka alatt az anya munkaviszonya fennmaradt.
1991-től kezdődően napjainkig viszont a termékenység csökkenése folyamatos. A kilencvenes évekre a foglalkoztatottak számának csökkenése, a munkahelyek bizonytalansága és az óvodai-bölcsődei hálózat fokozatos leépülése nem kedvezett a munkaviszonnyal rendelkező nők gyermekvállalási kedvének. Ráadásul a kormányzat a gyet 1993-as bevezetése révén inkább a többgyermekes anyák munkaerőpiaci kivonulásának támogatására tett kísérletet.
Családi pótlék történelem
A családi pótlék a magyarországi családpolitikai támogatások legrégebbi és legfontosabb eleme. Első formájában 1912-ben kaphatták kézhez közalkalmazottak és vasúti dolgozók. A jogosultság 1990-ig társadalombiztosítási jogviszonyhoz volt kötve, azóta alanyi jogú.
1991-ben a GDP 4,4 százalékát fordították a családtámogatási rendszer finanszírozására. A kritikák kifogásolták, hogy a rendszer a gazdaság teljesítőképességéhez és más európai országok gyakorlatához képest túl bőkezű; nem igazságos, olyanok is hozzájutnak a forrásokhoz, akik egyáltalán nincsenek rászorulva; elavult képet közvetít a nőknek a társadalomban betöltött szerepéről; nem képes a termékenységcsökkenés megállítására, a kormányzati beavatkozásnak egyáltalán nincs hatása a termékenységi folyamatokra.
1995-ben a Bokros-csomag a családtámogatási rendszerben jelentős változtatásokat kívánt végrehajtani. Tervben volt a családi pótlék és a gyes jövedelem- és vagyoni teszthez kötése;
a gyed megszüntetése, a várandóssági pótlék egyszeri kifizetéssé történő átalakítása. A Bokros-csomag által bevezetett intézkedések mintegy két és fél évig voltak érvényben.
Mi újság ma?
Az egyszeri anyasági támogatás mellett bizonyos feltételek szerint tgyásra (ez nincs maximálva, a korábbi bértől függ) és gyedre (ez is a korábbi bértől függ, de maximált összegű) jogosult ma is a szülő. És persze ott van a gyes (össszege... nem is írom, aki kapja, tudja, mire elég.)
A kormány ezenfelül adókedvezménnyel ösztönözné a magasabb jövedelműek gyerekvállalását. A családi pótlékkal kapcsolatos tervek között olvashattunk a 2012-től rebesgetett módosításokról, de jelenleg csak az a biztos, hogy nem tudjuk lesz-e változás bármilyen irányban (például emelkedik-e a az összege, vagy változnak-e a jogosultsági feltételek). A természetbeli ösztönzők közül pedig mind a bölcsődei, mind az óvodai férőhelyek számában komoly hiány mutatkozik.
Összegezve
A termékenység 1976 óta – kisebb megszakításokkal – folyamatosan csökken. A gyermektelenek alacsony száma mellett elterjedt és uralkodóvá vált a kétgyermekes családmodell. Elméletileg a gyermekes családok anyagi helyzetének rosszabbodása (amit eredményezhet a munkaerőpiac vagy a családpolitika kedvezőtlen alakulása) előidézheti azt, hogy az egyébként tervezett gyermekek később vagy egyáltalán nem születnek meg.
A családpolitika akkor számíthat eredményre, ha számol a gyermekvállalás és a gyermekvállalástól való tartózkodás motivációs hátterével.
Elemzések szerint a gyermekvállalási támogatások közül azok játsszák a legnagyobb hatást, amelyek az anyák számára teszik könnyebbé a gyermekvállalás és a munkaerőpiacon való részvétel közötti döntést. A különböző családpolitikai döntések egymás mellett létezve kiegészíthetik egymást, erősíthetik egymás hatásait. A gyermekvállalási döntés nagyon hosszú távú elkötelezettséget eredményez, ezért a gyermekvállalási döntést befolyásolni szándékozó politikának számolnia kell azzal, hogy csak akkor számíthat tartós eredményre, ha komplex politikai megközelítésre épül, és stabil intézményi környezetet jelent a gyermekvállalást fontolgató családok számára.
Ti hány gyereket terveztek és mi kellene, hogy többet vállaljatok mostani terveiteknél? Mi növelné szerintetek a születésszámot? Áramszünet hétfőnként? Több bölcsi és ovi? Kiszámíthatóság?
Center
